„A figurák mi magunk vagyunk” – Villáminterjú Molnár Piroskával és Jordán Tamással

A Tisztelt hazudozó nagy sikere után a Rózsavölgyi Szalon legújabb bemutatójában, Hindi Brooks Romance.com című vígjátékában szerepel együtt a két művész.

Hindi Brooks darabja, melyet először láthat a magyar közönség, az internetes ismerkedés világába vezeti nézőit. Molnár Piroskával és Jordán Tamással a „biztonságos” chatelésről, a világra való nyitottságról, a közös játék öröméről beszélgettünk.

Ezer éve dolgoztok együtt. Tudtok még egymásnak meglepetést okozni?

M.P.: Fiatalkorunktól kezdve rengeteget játszottunk közösen minden életkorunkban. Jó, mondjuk gyerekszínészek nem voltunk. Kaposváron számtalanszor voltunk partnerek. Úgy hogy elég jól ismerjük már egymást. De nagyon örülök, hogy ismét együtt próbálunk, mert jó olyan partnerrel dolgozni, akit ismersz, szeretsz, nagyra tartasz.

J.T.: Mindig szívesen nézem Piroskát, ahogy jelentéktelennek tűnő dolgok egyszer csak felragyognak általa. A szerepeimben néha meglepem saját magam, feltételezem, Piroskát is sikerül időnként meglepni, de így van ez fordítva is.

Molnár Piroska és Jordán Tamás (fotó: Puskel Zsolt)

Miről szól a Romance.com?

J.T.: Nagyon mulatságos az alaphelyzet és abszolút mai, hiszen az internetes ismerkedés világába kalauzol a történet. A lényege, hogy az általam alakított Benny, aki egy jókedélyű öregúr, egy internet kávézóban társkereső oldalakon huszonöt év körüli intelligens lányokra „vadászik”. Jóban van a kávéházban felszolgálóként dolgozó Donnal, aki állástalan színész. Ő segít neki a chatelésben. Piroska egy nagymama, Nora, aki az unokájával él és attól fél, hogy ha Terry férjhez megy, ő egyedül marad, mert a vőlegény nem szeretné, ha az esküvő után a nagymama is hozzájuk költözne.

M.P.: Ezért az internetet hívja segítségül, hogy megfelelő párt találjon az unokájának. Egyébként korábban épp Terry hoz neki egy laptopot és próbálja meggyőzni, hogy használja az internetet, mert remek dolog a világháló. Bennyvel egy társkereső oldalon ismerkedik meg. Természetesen ő is inkognitóban levelezik, a saját unokájának adva ki magát.

J.T.: Rengeteg félreértés után a dolgok tisztázódnak, a kevéssé szimpatikus barát lapátra kerül, Don és Terry egymásba szeret és mi ketten Piroskával, ahogy egy ilyen történetben lennie kell, és mint már annyiszor a pályánk során, ismét összejövünk.

 Jordán Tamás (fotó: Puskel Zsolt)

Ez egy mese, nem?

M.P.: Hát persze. Boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Miért szeretjük az ilyen történeteket?

M.P.: A legalapvetőbb emberi érzésekről beszél. Lehet kicsit könnyezni, kicsit mosolyogni, ráül az egészre valami kis rózsaszín felhő, aminek fátyolán át színesebbnek látjuk az életünket.

J.T.: Ez egy szórakoztató történet, ami ráadásul kiválóan működik, mert valóban mulatságos helyzetek váltják egymást és jópofák a párbeszédek.

Amellett, hogy szórakoztató a darab, talán magunkra is ismerhetünk, nem? Bárki lehetne Benny vagy Nora.

J.T.: Az emberek találhatnak hasonlóságot a két öreggel, de akár a fiatalokkal is. Azt gondolom, a nézők többsége azt mondja majd, hogy nagyjából valóban ilyen a világ. Most így ismerkednek. Sőt az a sanda gyanúm, talán nem is akarnak találkozni egymással, mert olyan „biztonságos” a chat.

M.P.: Igen, lehet rejtőzködni. Persze csak egy darabig. De mindenképp a darab lényeges pozitívumának gondolom, hogy az idősek körében népszerűsíti az internetet. Azt hangsúlyozza a szerző, hogy nyitni kell a világ felé. A baráti körömben is azt látom, hogy bevallva, bevallatlanul, de chatelnek, ismerkednek az emberek a neten. Abban az életkorban, amiben a darab szereplői is vannak, rengeteg a magányos ember. Ezen pedig mégis csak old valamit még egy ilyen gépen való levelezés is. Aztán persze csalódásokkal is járhat mindez, sok a szélhámos, de kifoghatja egymást két olyan ember is, akik aztán társak lehetnek.

Molnár Piroska (fotó: Puskel Zsolt)

Megtörténhet ez a valóságban?

M.P.: Egészen biztos. Miért ne? Hallani is ilyen esetekről, de olykor még az ismeretségi körében is tapasztalhatja az ember.

Te használod az internetet?

M.P.: Használom, persze. De nem ismerkedésre. (Nevet) Ma már meg sem tudnék lenni nélküle. Annak idején ugyanúgy, mint ez az öregasszony, saját magam tanultam meg a számítógépet és az internetet kezelni. Nem ördögtől való dolog ez.

Ez egy rendkívül színész centrikus darab, aminek a sikere a színészi alakításokon múlik.

J.T.: Meglepődve konstatálom, hogy sokan azt hiszik rólam, hogy én egy komor, befelé forduló, szigorú ember vagyok. Igaz, hogy ritkán játszottam vígjátékokat, de aki ismer, tudja, hogy tulajdonképpen az ellenkezője vagyok annak, amit rólam gondolnak. Nekem ez a szerep örömöt jelent. Itt tényleg lubickolás van és igyekszem mértéktartó lenni, mert egyébként borzasztóan szeretek „hülyéskedni”. Élvezettel lehet játszani egy ilyen darabban. De azért itt mégsem arról van szó, hogy milyen legyen Hamlet vagy Othello. Nem olyan szerepek ezek. Ebben a darabban vázlatosan megírt figurák vannak, elfogadható helyzetben. Innentől kezdve csak arról lehet szó, hogy mi mit tudunk hozzá- és beletenni. Mennyire vagyunk kíváncsiak a figurára. Mennyire van kedvünk a közös játékhoz. Az anyag csábít arra, miután néhány helyen nagyon könnyen elszakad a szövet, hogy rátegyen az ember. De nincs szükség rá. Ezek a figurák mi magunk vagyunk egy speciális nézetből. Talán Piroska nevében is mondhatom, hogy függetlenül egy anyag mélységétől vagy minőségétől, mi nem adhatjuk alább. Nekünk mindenben a legjobbat kell kihoznunk magunkból és most is nagyon komolyan dolgozunk.

Milyen ember a te Bennyd?

J.T.: Keveset tudunk róla. Meghalt a felesége, most éppen nincs munkája. Utoljára matracárus volt, most épp egy internet kávézóban tölti az idejét és imád chatelni. Leginkább magamat teszem bele. Egy vidám, fickós, eleven, játékos agyú, rendkívül kedves, szeretetre méltó ugyanakkor sármos embert szeretnék mutatni.

 Molnár Piroska és Jordán Tamás (fotó: Puskel Zsolt)

És milyen asszony Nora?

M.P.: Ő egy szeretetre méltó öregasszony, aki a maga módján elég nyitott is. Az írónő titokban hagyja, miért él az unokájával és vajon mi történt Terry szüleivel. Tudjuk, hogy jól főz, szeret normálisan élni. Fél, hogy ha Terry férjhez megy, ő egyedül marad. Pontosan érzi, hogy nem az a fiú való az unokájához, aki mellett most van. És ezért dönt úgy, hogy megtalálja számára az igazit, aki reményei szerint majd belemegy abba is, hogy Nora továbbra is velük lakjon.

A színdarab ott ér véget, hogy először találkoznak személyesen. Adunk nekik esélyt?

J.T.: Mi azt sejtetjük, hogy van esélyük, de szerintem a közönségnek is ez az elvárása. Ez egy romantikus történet, aminek a dramaturgiai szabályai szerint nekik egymásra kell találniuk.

M.P.: És benne van az a lehetőség is, hogy a fiatalok is összejöjjenek és a két különböző, egymástól nagyon eltérő generáció együtt éljen békében és nyugalomban.