"A jelmez sosem megy ki a divatból" - Villáminterjú A napló jelmeztervezőjével

Kovács Yvette Alidát, az előadás jelmez- és díszlettervezője mesélt a jelmezes kulisszatitkokról.

A Magyar Színház új előadása, A napló, avagy a Don Juan-katalógus női főszereplője, Csépai Eszter a történet elején egy bőrönddel érkezik, amelyből pazar kollekció kerül elő - a színésznő legalább ötször átöltözik az előadás során.

Röviden a darabról:

Jean-Jacques, az egyedül élő, komoly, sikeres jogtanácsos épp munkába sietne, amikor se szó, se beszéd egy vadidegen lány, Suzanne toppan a lakásába bőröndökkel, és egy bizonyos Ferrand úr után érdeklődik. Először hétköznapi félreértésnek tűnik a dolog; a lány nyilván eltévesztette az ajtót. Jean-Jacques igyekszik útba igazítani Suzanne-t, ám a lány nem hajlandó távozni. Sőt, egyre inkább belakja az agglegénylakást, és végül sem szép szóra, sem fenyegetésre, de még a könyörgésre sem hallgat.

Ezzel az extrémnek tűnő szituációval indul a világhírű francia szerző bravúros darabja, ami az események előrehaladtával egyre szórakoztatóbb és izgalmasabb. E furcsa alaphelyzet ellenére van valami nagyon is természetes ebben a történetben: férfi és nő érzelmi hullámzásának ismerős stációit látjuk – két erős személyiség sorsán keresztül. Vajon sikerül-e Suzanne-nak elcsábítania a férfit vagy a férfi hódítja meg a nőt? Vajon furcsa kapcsolatuk átfordulhat-e szerelemmé? Vagy a férfi megkeményíti a szívét és végleg leszámol a női nemmel? És egyáltalán: lehet-e hinni még az igaz szerelemben egy olyan korban, amikor ezt a szót már teljesen kifordították az értelméből?

Bede-Fazekas Szabolcs és Csépai Eszter

Villáminterjú Kovács Yvette Alidával:

Hogyan alakult ki a kollekció, milyen szempontokat mérlegelsz a ruhák kiválasztásánál?

Elsősorban a darab követelményeit veszem figyelembe: hol és mikor játszódik, kik a szereplők. Milyen korúak, mi a társadalmi helyzetük, milyen évszak van… Ezek alapján a darab rendezőjével, Cserje Zsuzsával egyeztettük az elképzeléseinket. A történet két ellentétes személyiség találkozását mutatja be - Párizsban, napjainkban. A férfi jogász, a nő szárnyaló szabad szellem. A köztük lévő kontrasztot a jelmezekkel is próbáltuk érzékeltetni: a férfi sötét színű öltönyt visel, míg a nő inkább színes, extravagáns ruhákat.

Melyik a személyes kedvenced a darabból?

A kedvencem talán a nagy virágmintás női ruha - ezt már többen szerették volna megvenni, ha egyszer lejátszik a darab… de reméljük, még sokáig menni fog!

Mindet készen vetted vagy varrattál is?

Tekintettel arra, hogy mai, hétköznapi ruhákról van szó, ezért inkább vásároltunk. Szerencsére ebben csodálatos partnerekre akadtam, mert mind a rendező, mind a színészek segítségemre voltak a beszerzésben.

Mennyire szabad divatosnak lennie egy színpadi ruhának, hiszen előfordulhat, hogy évekig játssza majd a színház a darabot?

A színházi ruha önmagában nem létezik: jelmez az, amelyet a színész visel. Tükrözi a karakterét, eggyé válik általa a szerepével. A színházi ruha személyiséget teremt, ha jól viselik. Ezért egy-egy darab talán sosem megy ki a divatból…

Szöveg: Vasvári Judit
Fotó: Zsigmond László