A Nemzetiben Szindbádod alakító Mátray Lászlót, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának tagját a 7óra7 kérdezte.
"Vidnyánszky Attila nem a színészt bontja ki, hanem először megteremti magát a látványvilágot, és nekem majd abban kell megtalálnom, hogy mitől érdekes számomra ez a karakter. Nagyon figyelünk egymásra: a csapattal közösen tesszük különlegessé Szindbádot. Ahogy mondani szokták, királynő önmagában nincs, meg kell teremteni. Ami fontos, hogy Szindbád szeresse az embereket, és jó legyen a szemébe nézni, még akkor is, ha mondjuk egy nő meghal érte. Ezt színpadon a nagy távolság miatt nehéz megcsinálni. Az egész egy halál felé tartó utazás, amibe én próbálok játékosságot vinni, és úgy látom, hogy Attila is arra felé terel. A novelláktól eltérően az előadásban megjelenik egy mitikus figura, aki viszi Szindbádot, és hol jó, hol rossz élményekben hintáztatja. Szent és profán között evickél majd valahogy. Lesz narráció is, az én hangommal. Így Szindbád, Krúdy, mindenki össze fog állni egyetlen személyiséggé. Nem egy szájbarágós előadás lesz, nem biztos, hogy mindenki érteni fogja ezeket az elemeket" - számolt be Mátray László.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A színész a próbafolyamatról elmondta, mivel rengeteg előadás fut esténként, a nagyszínpadon nincs próbaidő, sokáig próbatermekben dolgoznak. "Ebben a színházban problémának látom, hogy nem tudunk az előadás terében játszani. Ezért mindig van egy feszített, erőltetett menet, hogy végül minden időben meglegyen. Ha lenne még egy hetünk, akkor én is meg tudnék nyugodni. A szövegvilág is még mindig naponta fejlődik. Mivel ez nem egy színpadra írt mű, nehéz összerakni. És különösen nehéz a forgószínpad ritmusában mondani a mondatokat, a lüktetését megfogni, ahogy bejönnek a képek egymás után. Megjelenik valami, aztán tovaszáll, közben megjelenik a figura, aki benne van a történetben, de egyúttal a színpadon kívül is van. Ezeket az áttetszéseket nagyon tisztán kell megcsinálnunk, hogy világos legyen a nézőnek. Közben az sem mellékes, hogy ez egy gyönyörű szöveg. Ez fáj is nekem, Latinovits nagyon szépen mondja, az ő előadásában minden a helyén van, ezért nagyon meg kell kínlódni nekem is. A színész számlájára írják, ha nem értik, mit mond" - mesélte a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának tagja.
Hozzátette, már az is egy óriási engedmény Bocsárdi László igazgató részéről, hogy játszhat a Nemzetiben, és így is elég nehéz, hogy ezt a két pályát életben tartsa. "Ez a harmadik évad, hogy elenged. Lacival megbeszéltük, hogy nem szakadok el otthonról. Nagyon nehéz az utazásokkal, ha ott próbálok, itt előadásokat játszok, vagy fordítva. Nem tudom, hogy alakul az életem, de ha jó munkával keresnek meg, abba mindig szívesen belevágok. Most megpihenni kéne egy kicsit. Egy évet, hogy átgondoljak mindent, és csak azokkal az előadásokkal foglalkozzak, amikben éppen játszom. De most még lesz munka" - fejtette ki Mátray László.
A színész szerint másképpen dolgoznak Sepsiszentgyörgyön, mint Budapesten. "Itt nagyon erős technikai tudása van az embereknek, nagyon pontos dolgokat megjegyeznek. Nálunk van egy elesettebb állapot a próbafolyamat alatt, amikor keresgélünk, amikor egymást próbáljuk megérteni. Itt határozottabban mennek a dolgok, és nekem ez nagyon fura, nagyon nehezen szokom meg. Hogyha egyszer valamiben megegyeztünk, akkor az mindenképp fontos, hogy úgy legyen. Otthon, ha látom, hogy nem ott áll meg valaki, ahol neki meg kéne, akkor nem esek pánikba, hanem igazodunk egymáshoz" - mesélte Mátray László.
A teljes interjú itt található.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.