Pelsőczy Réka: „Sokkolt, hogy ez az osztály mennyire más, mint mi voltunk”

Pelsőczy Rékát többek közt első végzős osztályával kapcsolatos tapasztalatairól kérdezte a 7óra7.

Idén végez Bagossy Lászlóval és Rába Rolanddal közösen vezetett osztálya a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A kérdésre, hogyan működtek együtt hárman, Pelsőczy Réka így felelt: „Laci volt az első olyan férfi főnököm, aki teljes szabadságot adott. Korábban visszatérő élményem volt – legyen szó tanárokról, apáról, igazgatókról vagy rendezőkről - hogy falakba ütközöm: nem jó, amilyen én vagyok, túl sok vagyok. De Lacinak van egy olyan rálátása a világra és önmagára, amiben az elfogadás alapvető dolog és ez nagyon jó. Roland hasonló hozzám, és az, hogy egy osztályból jövünk, egyértelművé tesz köztünk dolgokat. De ő mégiscsak a Krétakörből jön és Mundruczóval dolgozik rendszeresen. Őt színészként ez a vadabb, karcosabb vonal érdekli. Jó együtt ez a három habitus”.

pelsoczy4

Fotó: Éder Vera

 A rendező szerint mélyvízbe dobták őket, ezért nem mertek, és nem is akartak változtatni, annak most jött el az ideje. A most induló osztályuknak nagyon sok gyakorlatias és színésznek hasznos dolgot szeretnének tanítani. „Egy csomó mindenről azt gondoltuk, hogy majd maguktól rájönnek a diákok, de nem így van. Nagyon sok rávezető feladatot szeretnénk csinálni, a színpadi figyelemmel, fantáziával, sebezhetőséggel, bizalommal kapcsolatban, megtanítani, mitől lesz érdekes egy helyzet, hogy hogyan kell egy szerepet olvasni, hogyan gyűjtöm ki a darabból a számomra fontos infókat, hogy hasznos próbálni, mi az, amit a próba alatt meg kell osztani a másikkal és mi az, amit nem... Sok mindent jobban szeretnénk tudatosítani” - tette hozzá. 

Én nagyon szeretem ezt az osztályt, de szerintem borzalmas volt a hozzáállásuk. Bagossy Lacinak valószínűleg nem volt előképe, hogy milyennek kell lennie egy osztálynak, mert rendezőként végzett, de engem meg Rolandot sokkolt, hogy ez az osztály mennyire más, mint amilyenek mi voltunk. Ezt tulajdonképpen a mai napig nem tudom földolgozni. Hogy nem volt evidens a munka, hogy nem azért jött ide valaki, mert mániákusan tanulni, dolgozni akar. Ez a mánia nagyon sok emberből hiányzott. És ez hihetetlenül megnehezítette a dolgunkat. Meg az ő dolgukat is. De közben pszichológiailag megértem: tizennyolc éves volt az osztály nagy része, amikor felvettük őket. A mi osztályunkban a legtöbb ember huszonegy-huszonkét éves volt. Egészen más volt azoknak a hozzáállása, akiket másodszorra vagy harmadszorra vettek fel” - mesélte Pelsőczy Réka

A Katona társulatának tagja az Orlai Produkciónál is rendez, jövőre a Ladislav Fuks  Hullaégető című regényéből írt darabot mutatják be Gálvölgyi Jánossal a főszerepben, a Vaskakas Bábszínház közreműködésével. Gálvölgyin kívül majdnem minden szerepet bábok alakítanak majd. Ezen kívül elindítanak egy sorozatot is. „Lengyel Nagy Anna harminc éve beszélget emberekkel, tulajdonképpen az egész huszadik század ott van ezekben a történetekben, mindegyik nagyon személyes, és a szerelemtől kezdve a szegénységből való kiemelkedésig a legkülönfélébb dolgokról szólnak. Tibor kitalálta, hogy ebből csináljunk egy monodráma sorozatot. Különböző rendezőket hívunk majd meg. Évadonként körülbelül négy bemutatót tervezünk” - árulta el Pelsőczy Réka

A teljes interjú itt olvasható.

süti beállítások módosítása