"Csak jó légkörben lehet fontos dolgokat boncolgatni" - Köles Ferenc a Radnótiban vendég

Május 7-én mutatta be Martin McDonagh A párnaember című darabját a Radnóti Színház. Tupolskit, a "jó zsarut" Köles Ferenc vendégművész alakítja. A premier előtt Kammerman Lilla, a RIM - Radnóti Ifjúsági Műhely diákja beszélgetett a színésszel a Radnóti blogon.

Van közös múltad a Radnótival vagy ez az első találkozás?
A kilencvenes évek elején már jártam itt, de akkor még magánemberként. A pécsi egyetemmel jöttünk fel megnézni az Anconai szerelmeseket.
Aztán, amikor már a Pécsi Nemzeti Színházban voltam színész, Márton András – aki most is játszik ebben a színházban – megrendezte a Butley-t (Simon Gray: Butley – a szerk.). Az annyira jól sikerült, hogy ide is fölhoztuk és játszottunk belőle kettőt. Ilyen, nagyon korai kapcsolataim vannak a Radnótival.

Fotó: Dömölky Dániel

Mennyire érzed magad otthon?
Pál Andris kollégám volt Pécsett legalább 4-5 évig – ő oda szerződött azonnal Kaposvár után –, vele nagyon jóban vagyunk. Szikszai Rémuszt is Pécsről ismerem, volt ott egy Koldusopera, amiben ő volt Tigris Brown én pedig Bicska Maxi. Akkor lettünk jóban. Schneider Zolit meg még egy nagyon régi POSZT-os felolvasószínháznál ismertem meg. És bár ő nem emlékezett rám, én onnan datálom a mi barátságunkat – ő is rögtön befogadott. Rusznák Andrist is láttam már színpadon, végzősként játszott Szőcs Artúr egy vizsgarendezésében Pécsett. Ács Norbi és Pallai Mara meg már-már rokonok. Ács Norbival együtt kezdtük el az egyetemet a Baranya megyei megyeszékhelyen, később a kisfiam keresztapja is ő lett. Ilyen szempontból egyértelműen hazajöttem.

Ezek szerint a próbák is családias hangulatban telnek.
Nekem mániám, hogy csak kegyelt és jó légkörben lehet kemény és fontos dolgokat boncolgatni. Kell az, hogy bármikor elkapjanak, ha zuhansz, kell a védőháló, ez pedig a jó hangulat, hogy mindenből lehet az adott helyzetben viccet csinálni. Én így, jó hangulatban kezdtem el próbálni, és azt éreztem, hogy a többiek partnerek ebben. Nyilván egy ilyen nagyon kemény darabnál nem is lehet elkerülni, hogy az ember kiadja magából a feszültséget a próbákon.

Fotó: Dömölky Dániel

Találkoztál már korábban A párnaemberrel?
Az egriek előtt egy évvel kezdtünk el vele foglalkozni. Volt egy ismerősöm, aki kitalálta, hogy megcsinálja felolvasószínházként a Bóbita légópincéjében. Sokat foglalkoztunk vele, elemezgettük, húzogattuk, emésztgettük. Erősen bennem maradt az élmény, hogy mennyire jó darab ez, mennyire felcsigáz, mennyi problémát vet föl. Akkor szerettem meg. Igazából azért is tetszik ez a mostani lehetőség, mert kihívás, hogy mit tudunk vele kezdeni. Mert a felolvasószínházban abszolút a szövegre volt bízva minden, ami nyilván működött is. Most kihívás, hogy meddig jutunk el ebben a darabban, hogy mit enged, hogy mennyire tudjuk belemozogni magunkat a szerepekbe. De szerintem – lekopogom – jó úton járunk.

Te most Tupolski nyomozó karakterét játszod a darabban. Mit gondolsz erről az alakról?
Alapvetően azt tartom lehetőségnek, ha egy darabban minden szerepet szívesen eljátszanál. Az arról mesél, hogy a mű vagy egy remekmű, vagy remekmű-gyanús. Ebben a darabban minden szerep ajándék. Mind a négy főszerep fontos, sőt még a mellékszerepek is. Szerintem senki sem fogja azt érezni a tapsrendben, hogy kevesebbet tett hozzá ehhez a darabhoz. Biztos, hogy mindenki jóllakik. Ezek ilyen jóllakatós, tömős szerepek. Tupolski is egy nagyon jól megírt karakter, csomó olyan lehetőség van benne, amit elsőre nem is gondoltunk volna. Na de ez megint a kollegákat meg a Rémuszt dicséri, mert még mindig jutnak eszébe olyan apró gesztusok, amik újra és újra emelnek a sztorin.

Fotó: Dömölky Dániel

Azt mondtad, négy főszereplő. Ki szerinted az igazi főszereplő ebben a darabban?
Mindenki. Vagy inkább maga a mese, az elmesélés, amiben mi fontos pillérek vagyunk. Mi segítünk abban, hogy ez a darab csilloghasson.

A darab egy része gyermekgyilkosságokról és azok kiváltó okáról szól. Milyen neked úgy eljátszani ezt a szerepet, hogy közben apa vagy?
Engem is rendesen szíven szúrt, hogy Rémusz az olvasópróbán úgy olvasta fel a darabot, hogy voltak helyek, ahol megállt az olvasásban, mert szorongatta a torkát a sírás. Most már értem, hogy miért. A gyermekeim hat és három évesek. Már csak ilyen szempontból is nyilván máshogy nyúlok az anyaghoz, mert így már egy családos apuka szűrőjén keresztül látom és láttatom. A bábos jeleneteket még csak próbáljuk, de már most elég zsigerien hat az, ahogy gyerekeket abajgatnak, kínoznak. Igen, mindenképpen élesebb nekem, mint hogyha nem lenne gyerekem.

Nyakatokon a bemutató, és ez kétségkívül egy nehéz darab. Tudsz adni kapaszkodót hozzá?
Egyre ritkább az olyan néző, aki megadja a színháznak azt a tiszteletet, hogy felkészül rá. Nézni is kell tudni egy darabot, akár szórakoztató, akár elgondolkodtató. Ehhez nyilván nyitott elmét és sok türelmet kívánok, ezt nézni kell tudni, ebbe feccölni kell, ezt akarni kell nézni.

Kérdezett: Kammermann Lilla

radnoti.reblog.hu