„Ez egyáltalán nem nevetséges!” - Beszámoló a IV. Pécsi Családi Színházi Fesztivál 7. napjáról

A Magyar Színház A muzsika hangja, valamint a Kolibri Színház Kukacmatyi című előadása kapcsán Eperjes Károly, Fillár István és Bán János mesélt.

Magyar Színház
A muzsika hangja
Rendező: Eperjes Károly

Eperjes Károly: Azt gondolom, a jó színház, kell, hogy egyben családi is legyen. Természetesen bizonyos darabok megjelölésével, hiszen nem minden darab érthető minden korosztálynak. A Muzsika hangja szerintem 4-5 éves kortól, a jóistenhez való elköltözésig minden korosztály számára érthető. Ez a darab olyan, ami felnőttnek, gyereknek ugyanarról kell, hogy szóljon. Az előadásban, amit lehetett eredetiben hagytunk, hogy minél közelebb álljon a filmhez. Egyszerűen azért mert a film nagyon jó, és ami jó, azon nem érdemes változtatni. A látványvilág megteremtésénél éltünk a mai technikai eszközök adta lehetőséggel, digitális megoldások is segítik a hangulat megteremtését. A gyerekszereplők kiválasztásához nagyszerű munkatársaim voltak, ezek a fiatalok zeneileg és szakmailag egyaránt alkalmasak a feladatra. A gyerekek szeretnek játszani, nem volt más dolgom, mint helyzetbe hozni őket. Igaz ugyan, hogy a mai gyerekek koncentrációja érezhetően hamarabb lankad, erre jobban oda kellett figyelni, de a színészek jó példával jártak elöl, ami sokat segített. Elégedett vagyok azzal, ami a próbafolyamat végére megszületett. Ha szabad így mondanom, ez egy megművelt, átpróbált, premiere kész előadás volt. A közönség és a színészek is szeretik, többet mit lehet elérni. Ha a szerzők látnák, remélem, ők sem mondanák, hogy „kár volt”.

Milyennek látod a mai gyerekszínházi kínálatot?

Eperjes Károly: Azt látom, hogy sok gyerekeknek szóló előadás van ma a színházakban, némelyik jó, hogy van, némelyik kár. Bugyutaság és naivság közt különbséget kell tenni, naivnak a finom lelkű egyszerűséget nevezem. De azt gondolom, a bugyutaságnak is helye lehet, ha az indokolt. Ezt viszont inkább művészi erőre emelkedett „bugyutaságnak” nevezem.

Georg von Trapp kapitány szerepében Fillár István, aki a pécsi közönség egyik kedvence volt tizenöt éven át. Főszerepeket játszott zenés és prózai darabokban, három évadban kapta meg a közönség díját. 2008-óta nem pécsi színész, de nem hagyta el teljesen a várost, két gyermeke itt él, és a Pécsi Harmadik Színházban még idén tavasszal is játszott a most felújított Tóték című előadásban.

Fillár István: A Magyar Színházra mondhatjuk, hogy a repertoár népszínházi jelleget mutat. A gyerekelőadások Őze Áron igazgatósága alatt volt hangsúlyosabbak, de akkor is inkább családi előadások születtek, nem kifejezett gyerekmesék. A muzsika hangja abszolút családi darab, a felnőttekben kicsit működik a nosztalgia faktor, és a gyerekek is abszolút élvezik, gyerekeket látnak a színpadon, akikkel azonosulhatnak. Fontos, hogy szülessenek olyan előadások, amik már ebben a korban megérintik őket, hiszen nem lehet máshol kezdeni a színházra nevelést. Látom ezt saját legkisebb gyermekemen is, aki három éves, ő most kezdi élvezni a színházat.

Kolibri Színház
Kukacmatyi
Rendező: Novák János
Játssza: Bán János

Bán János: Közel 25 éve játszom ezt az előadást, és büszkén mondhatom, hogy bejártuk vele a világot. Egyik alkalommal odajött hozzám egy nagyon csinos fiatal anyuka, és megmutatott egy sok évvel azelőtti fényképet, amin ő volt látható a Kukacmatyi előadás után, most pedig a kislányát hozta el. Annak idején Novák János keresett meg az ötlettel, és nagyon örültem neki, mert minden olyat szeretek megismerni, amivel még nem foglalkoztam. Nagyon sok mindenben tudtam kipróbálni magam életem során, ezeket nem lehet, illetve nem is szeretném műfajilag kategorizálni, skatulyába rakni, szeretem az unikális dolgokat. A Kukacmatyi előadásban például nyolc különböző technikát alkalmazok. Kezdve a hagyományos paraván technikától a síkbáb technikán át egészen a Decroux pantomimig. Az a jó ebben az előadásban, hogy a gyerekek teljesen máson szórakoznak, mint a felnőttek. Ahogy a kukac megjelenik, onnantól feszült figyelem érezhető a gyerekek részéről, ők egyértelműen a kukaccal azonosulnak. Nagyon érdekes, hogy a gyerekek mennyi mindent másképp értelmeznek, mint a felnőttek. Volt előadás ahol a gyerek rászólt a mögötte harsányan nevető felnőttre, hogy „ez egyáltalán nem nevetséges”. Gyerekeknek játszani számomra ugyanolyan, mint felnőtteknek, nincs különbség. Talán csak az interaktivitásban, a gyerekek reakcióiban van eltérés. De ilyenkor tudni kell csípőből kontrázni és hirtelen csend lesz, mehetünk tovább. Csak akkor lehetne gond, ha én nem adnám át magam teljes egészében a játéknak, ezt azonnal megéreznék. A Kukacmatyi egy szép történet a barátságról, ami nem kor kérdése. Emellett az előadás erőssége, hogy játékra tanít, arra, hogy tudjanak egyedül is játszani.

Kérdezett: Nagy Eszter