„Hiszek a jó csapat erejében” – Pálmai Anna válaszolt

A Katona József Színház tagját az Origo kérdezte.

Már az általános iskolában szavalóversenyeken indultam. Volt egy csodálatos magyartanárnőm, aki megszerettette velem az irodalmat, miatta kezdtem el verseket olvasni. Verseket olvasni máig nagyon szeretek, mindig megnyugtat. A Vörösmarty Gimnáziumban már biztosan tudtam, hogy felvételizni fogok a Színművészetire. Az egy rohadt jó négy év volt. Drámatagozatra jártam, olyan közösség voltunk, ahova öröm volt mindennap bemenni” – mesélte a kezdetekről Pálmai Anna

 Palmai

Fotó: Horváth Péter, joy.hu

A színésznő azt is elárulta, hogyan élte meg az első, sikertelen főiskolai felvételijét: „Hatalmas trauma volt, tragédia, egy halálközeli élmény. Sírtam, zokogtam, felhívtam az anyámat, hogy nem vettek fel, ő meg már-már attól félt, hogy leugrom valamelyik hídról. De az idő igazolta, hogy ez miért történt így, és most már nagyon örülök, hogy Máté Gáborhoz jártam négy évig. Előtte, Vidovszky Györgynek köszönhetően, bekerültem a Bárka Színház stúdiójába. Ami annyira meghatározó volt, Spolarics Andreával és mindenkivel, olyan jól éreztem ott magam, hogy valójában nem is tudtam elképzelni, hogy otthagyom a Bárkát, és megyek a főiskolára. Persze felvételiztem, és akkor már felvettek”.

Arra a kérdésre, hogy ért-e már megkülönböztetés édesanyja (Szirtes Ági) és nagyapja (Szirtes Ádám) miatt, Pálmai Anna így felelt: „Nem vettem észre olyan konkrét helyzetet, hogy 'Anna, neked azért kell többet, mást vagy máshogy teljesítened, mert az anyád a Szirtes Ági', ezt így sohasem mondták ki. Annyit viszont a mai napig észreveszek szemekben, hogy néha nem engem látnak. Mintha kísértetet látnának, főleg olyan kollégákon, akik fiatalkora óta ismerik anyámat, és rengeteget dolgoztak vele”

Nekem nem is kimondottan egy szerep a fontos vagy meghatározó, hanem a hozzá kapcsolódó érzéseim. Milyen volt a próbafolyamat, a rendező, a mindennapi munka, a hangulat. Én csak szeretetben tudok működni, ki nem állhatom, ha piszkálnak. Engem kinyír az ordítozás, a balhé, a feszkó. Emlékezetes szerepeim mind attól fontosak nekem, hogy éreztem, kölcsönösen megbízunk egymásban a rendezővel meg a többiekkel, akikkel a színpadon vagyok. Vannak találkozásaim, amikből rengeteget tapasztaltam és tanultam. Hiszek a jó csapat erejében, és a Katona nagyon erős csapat” – hangsúlyozta Pálmai Anna

A teljes interjú az Origón olvasható.