„Nem az a cél, hogy a törvénymódosítás ne kerüljön elfogadásra”

Juronics Tamást, a Magyar Koreográfusok Társasága elnökét kérdeztük a táncos életjáradékok kapcsán. Többek között arról, hogy a táncszakma miért nem tud egységesen fellépni.

A Parlament a napokban tárgyalja a törvényjavaslatot, amely szerint bővítené a huszonöt évnyi táncművészi tevékenység után járó kedvezményes életjáradéki kört: a kedvezményt az eddig meglévő négy balett társulat mellett három néptáncegyüttes és az Operettszínház táncosai is megkapnák.

A Magyar Koreográfusok Társasága néhány napja nyilatkozatban nehezményezte, hogy a törvénytervezet előkészítéséből a táncszakma egy részét kihagyták, és a Magyar Táncművészek Szövetsége által jegyzett törvénytervezet meg nem engedhető módon szelektál a társulatok és a táncosok között. Véleményük szerint ugyanis ezzel a javaslattal a hivatásos társulatok és táncosok túlnyomó többsége kimarad a bővítésből.

juronics.jpg                           Juronics Tamás (fotó: Jókuti György / Radnóti Színház)

Novák Ferenc Tata is megszólalt, aki elmondta, hogy ő és volt felesége, Foltin Jolán ötlete alapján született a törvényjavaslat, amit nem a táncszövetség, hanem ő maga gardírozott a kulturális vezetéssel folytatott beszélgetéseken keresztül. Elmondása szerint a kulturális vezetés a beszélgetések során egyértelművé tette, hogy jelen pillanatban a négy társulaton túl továbbiak bevonására nincsen lehetőség, és a törvényjavaslat elfogadása esetén a kedvezményezett körbe tartozó  körülbelül háromszázötven táncos mellett mindösszesen nagyjából száz táncos marad ki a művésznyugdíjat kapók közül, amely az érintetteknek messze nem túlnyomó része. Azt is elmondta, hogy akik a törvény elfogadása esetén a következő bővítési körben szóba jöhetnek, kizárólag a közalkalmazottként foglalkoztatott táncosok lehetnek, és hogy a továbbiak bevonásáért szívesen latba veti a szakmai tekintélyét, amennyiben a táncszakma részéről erre van igény.  

Juronics Tamást, a Magyar Koreográfusok Társasága elnökét az így kialakult helyzetről kérdeztük.

Tudták-e, hogy Novák Ferenc volt az, aki (Foltin Jolánnal közösen) kidolgozta és gardírozta a most Parlament elé kerülő törvényjavaslatot? Ha igen, akkor hogyan kommentálna a Magyar Nemzet értesülését, ami szerint Mihályi Gábor és Kiss János voltak a fő képviselői a végül törvényjavaslattá váló elképzelésnek? 

Nem pletykákból, hanem az írott információkból tudunk tájékozódni. Először a Magyar Nemzet Online írta nevesítve a javaslattevőket, és a parlamenti naplóban is az olvasható a felszólalásokban, hogy a mostani módosítás a Magyar Táncművészek Szövetsége javaslata (más helyen az, hogy a hivatásos táncszakma kérte), ami komoly legitimációs problémát vet fel. Ugyanis a szakma részéről senkinek nem volt megbízatása, hogy ilyen megoldást javasoljon. Az MNO írását nem nekem kell kommentálnom, hanem azoknak, akiket nevesít. Amennyiben nem igaz az értesülés, reagálni kellett volna az érintetteknek. Ez a mai napig nem történt meg. Ahogy magára a módosítási javaslatra sem reagált a szövetség, holott november 2. óta ismerjük az anyagot, amely nem egyezik az eddig képviselt szándékkal.

Akár a Táncszövetségnek, akár a Koreográfusok Társaságának a 2012-es törvényt követően (amiben kiemelték a négy balett társulatot) milyen próbálkozásai voltak arra, hogy a kormányzat egyöntetűen rendezze az egész terület nyugdíj járulékának a kérdését (vagyis beemeljék a 2012-ben kimaradókat is)? Milyen eredményeket értek el, illetve mi volt az oka ezek eredménytelenségének?

Akkor sem az Magyar Táncművészek Szövetségének nem voltam elnökségi tagja, sem nem voltam tagja a Magyar Koreográfusok Társaságának. Magánszemélyként és társulatvezetőként, noha a kedvezményezettek között volt az együttesem (Juronics Tamás a Szegedi Kortárs Balett vezetője, amelynek tagjai 2012. óta a művésznyugdíjra jogosultak között vannak – a szerk.), ahol lehetett jeleztem, hogy a törvény diszkriminatív módon rendelkezik az érintettek köréről. Mivel 2012-ben egyszerre szűnt meg sok más szakma számára a szakmai nyugdíj lehetősége, a táncszakma vezetése eredménynek könyvelte el, hogy a négy társulat, ezáltal a táncszakma mégis bent tartotta lábát az életjáradék kedveményezetti körében. Azóta a táncos világ pontosan meghatározta, hogy milyen célkitűzései vannak szakmai nyugdíj ügyben. Ennek lobbijában jelentős munkát végzett a táncszövetség vezetése. Az eredmény mégsem az.

quixote.JPGMedvecz Marcell és Kovalszki Boglárka a Miskolci Balett előadásban (fotó: Gálos Mihály Samu)

A Koreográfusok Társasága szerint mi lett volna a célravezető és helyes stratégia, miközben öt éven keresztül semmilyen szemmel látható eredményt nem sikerült elérni sem egyénenként, sem a táncszakmának közösen?

Azt gondolom, hogy az a legitim eljárás, ha a megbízott vezetők a demokratikusan elfogadott elveket, célokat közvetítik a döntéshozók felé. Ha olyan távlatokat tudunk kitűzni, amelyet egységben tudunk képviselni, amely nem rekeszt ki, nem különböztet meg művészeket egy szakmán belül.

Mit gondol azoknak a táncosoknak a helyzetéről, akik vállalkozóként veszik fel a fizetésüket (főként a függetlenek)? A Koreográfusok Társasága rájuk is kiterjesztené a kedvezményes életjáradék rendszerét?

Igen. Több, mint húsz éve ismert és elfogadott a művészek vállalkozóként való szerződtetése, sok nemzeti intézmény is így foglalkoztat színészeket, alkotókat, táncművészeket. A folyamatos és kizárólag személyes közreműködés a regisztrált előadóművészeti szervezettel kötött megbízási szerződésekkel igazolható. Ha valaki tisztességgel fizeti a nyugdíjalapot, az ennek megfelelő mértékben ugyanúgy jogosult lehetne a szakmai életjáradékra, mint aki munkaszerződéssel áll munkaviszonyban.  De ez munkajogi kérdés, ennek a megfogalmazását bízzuk a szakemberekre. Most azonban nem csak erről van szó. A módosító javaslat megfeledkezik az önkormányzati színházak (akár nemzeti besorolású) közalkalmazotti státuszban lévő táncművészeiről is. Így például a miskolci, kecskeméti, szegedi, egri vagy soproni színházak esetében. A legtöbben szakirányú végzettséggel, sokan közöttük főiskolai diplomával rendelkeznek. 

A törvény esetleges elfogadása esetén milyen esélyt lát a most kimaradó társulatok művésznyugdíjának közeljövőben történő rendezésére?

Ez a fő terminológiai és szemléletbeli probléma. Nem társulatokról kellene, hogy szóljon a törvény, hanem táncművészekről. Gondoljuk végig, hogy egy táncos például tíz évet táncol a Pécsi Balettben, aztán öt évet a Miskolci Balettben (nemzeti kategóriájú intézményben közalkalmazotti státuszban), majd tíz évet a Győri Balettben. Nem kaphat szakmai életjáradékot, mert nem tekintik táncművészi tevékenységnek a Miskolcon eltöltött időt? Ez elég groteszk és szakmaiatlan. Az EU országaiban dolgozó és nyugdíjalapot fizető magyar táncosok sorsa egy újabb kérdés lehetne.  

A félelmem az, hogy amennyiben az összes nagy, lobbierős táncegyüttes bekerül a kedvezményezettek körébe, vajon ki fog még küzdeni a kint maradókért?

A törvény esetleges el nem fogadása esetén mennyi esélyt lát, hogy a közeljövőben egy hasonló jellegű, de már a teljes ágazatot érintő törvény a Parlament elé kerüljön? 

Nem az a cél, hogy a törvénymódosítás, még ha nem is tükrözi a teljes szakma akaratát, ne kerüljön elfogadásra. A mostani módosítással majdnem kétszáz aktív táncművész számára nyílik meg a távlat, hogy pályájuk végén szakmai nyugdíjat kaphassanak. Ez nagyszerű. A cél az lehet, hogy belássák a döntéshozók, hogy minél előbb újabb korrekcióra lesz szükség a diszkriminatív szemlélet megszűntetésére. 

Miért nem tud egységesen fellépni a táncszakma ilyen helyzetben?

Ebből az esetből ez tisztán kiderül. A szükséges szakmai egyeztetések nélkül, egyéni szándékok mentén meglépett javaslattétel, az illegitim, felhatalmazás nélküli megoldások képviselete nem lehet elfogadott. Az nagyszerű, ha ilyen nagy tekintélyű alkotók ilyen hatékonyan tudják segíteni a szakmai ügyeket, de csak akkor, ha az a közösség akaratát viszi tovább. Nagyon remélem, hogy ugyanilyen erővel fogják tolni az ügyet mindaddig, míg a teljes célt el nem érjük.

Az egész ügyben az eljárás az, ami elfogadhatatlan. Szakmai legitimációra hivatkozva, de annak megléte nélkül nem lehet egyéni ügyeket képviselni. Ez az ügy erről szól. Bízom benne, hogy a jövőben tartalmas párbeszédekben egyeztetett célokat tudunk majd közösen képviselni. A Magyar Koreográfusok Társasága nyitott erre.

Török Ákos

süti beállítások módosítása