Hamarosan lejár Nagy József igazgató ötéves ciklusa. Az Élet és Irodalomban Barda Beáta és Szabó György vezető munkatársak beszéltek az intézmény jelenéről és lehetséges jövőjéről.
Kovács Natália interjújában azonban nem csak a Trafóról, de a taóról mint a hazai kulturális élet "iszonyúan populista Trump-jelenségéről", valamint a kortárs kultúra hazai és nemzetközi helyzetéről is szó esett.
A Forte Társulat A te országod című előadása a Trafóban (fotó: Mónus Márton)
Arra a kérdésre, hogy milyen ma a fiatal, független alkotók helyzete Magyarországon, elmondták, hogy a pénzhiány a meghatározó. A táncosok például egy produkcióra annyira kevés pénzt kapnak, hogy több helyre „kénytelenek eladni magukat”, sokat dolgoznak külföldön, ezért viszont nagyon nehéz egyeztetni az itthoni előadásokat. Arra is volt példa, hogy egy táncelőadást a hat helyett ötszereplős változatban is el kellett készíteni, hogy vészhelyzetben működni tudjon.
A színház esetében pedig a fiatal függetlenek „irreális távolságra kerültek attól, hogy ezen a rendszeren belül érvényesülhessenek, ezért úgynevezett nagy produkcióban már alig gondolkodnak”. Nincs lehetőségük nevet, ismertséget szerezni. A rendszer a tao miatt a folyamatos játszási kényszerre, az eladható termékre épül. „Ami már létrejött, azt előbb-utóbb behúzza a rendszer, és mögötte üres tér marad. A fiatalok le vannak nyomva, mi pedig önmagunkban nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy rajtunk felmásszanak. Így létrejön egy vákuum, amit hamarosan a kőszínházak is észlelni fognak, mert nem lesz utánpótlás, amit fölhasználhatnának. Pedig nagy szükség lenne az újító erőkre.”
Az interjúban szó esik arról is, hogy hiányoznak a szakmai viták arról, hogy mi a függetlenek dolga a színházi rendszerben, ráadásul a képzéssel is gondok vannak, mert „a fiatal alkotóknak nincs elég eszközük és tudásuk ahhoz, hogy a mai világ kihívásaira korszerűen válaszolhassanak”.
A kortárs művészet általános helyzetéről is szó esett. A Trafóba elhozott előadásokat az útkeresés jellemzi, ilyenből azonban nemzetközi szinten is egyre kevesebb készül. „Az egész világon érezhető jobbratolódás, és a konzervatív előretörés a kulturális életre is hatással van. Új korszak hajnalán vagyunk, a korábbi elitek egyre inkább elveszítik a befolyásukat, és nem tudhatjuk, ez milyen hatással lesz a kultúrára. Olyan ez az egész, mint egy földrengés.” Nem tudni, merre viszi mindez a kortárs művészetet, de van jó példa is: a spanyol vagy a görög előadóművészet éles, jó előadásokkal reagált erre a helyzetre.
A Trafó jövőjéről pedig elhangzott, hogy a mostani csapat is készül a decemberre várható pályázatra egy koncepcióval, de amit a legfontosabbnak tartanak, az az, hogy a szellemi műhely megmaradhasson: „azoknak a fiatal, független csapatoknak, amelyek a Trafóban megjelenhettek, továbbra is legyen helyük a hazai színházi palettán. És hogy legyen egy erős kortárs irány.”
(A teljes cikk az Élet és Irodalom 2016. november 25-i számában olvasható.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.