Pontos diagnózis vagy hatásvadászat? – Kritikák A képzelt betegről

Alföldi Róbert rendezése ismét megosztotta a véleményeket.

Alföldi Róbert a Budapest Bábszínházban rendezte meg Molière  elhíresült vígjátékát Arganról, a hipochonder családfőről. Már a színlap is – „a társadalmi és lelki motivációinak összefüggésén túl” – „az altesti kínok megannyi variációját” ígéri „radikális, ironikus és egyben merészen durva módon”. Van, aki értékként, más értelmetlen hatáskeltésként értékeli a végeredményt.  

kepzelt_1foto_eder_vera.jpgÁcs Norbert és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

Dézsi Fruzsina az előadás minden finomkodástól mentes pontosságával kezdi a gondolatmenetét a Prae-n: „Nemcsak a zavarodott elme, a mohó vágyakkal táplálkozó vagy éppen igazságra kiéhezett lélek, hanem a test és annak működése is a maga nyers valójában jelenik meg. A produkció nem megrajzolja a problémákat, a karaktereket, hanem életre kelti, méghozzá úgy, hogy egyszerre érzünk mindent nevetségesen távolinak és riasztóan közelinek”.

Úgy látja, hogy az előadás kendőzetlenül tart tükröt elénk: „Ma is Arganokkal van tele a világ. Olyan emberek uralkodnak másokon, akik képtelenek az önkontrollra, nem tudják elválasztani a valóságot a téveszméktől, sőt a két fogalmat következetesen összecserélik”. A hasonlóságot egy különös családmodellként értelmezi, „amelyben tulajdonképpen mindenki ugyanarra vágyik, de a meglazult kapcsolatok révén senki nem tanulja meg, hogyan is kellene a másiknak szeretetet adni”.

Úgy gondolja, hogy Bognár Róbert fordításában „minden drámaiság a képzelgésbe sűrűsödött össze”, és ez a koncentráltság „végig ott lebegteti azt a kecsegetető lehetőséget, hogy végletesen könnyű előadás szülessen”. Szerencsésnek tartja, hogy az alkotók „úgy fordítanak egyet a darab értelmezésén, hogy az nem tisztán komikusnak, hanem tragikusan nevetségesnek hat”. Véleménye szerint a történetszövés maga nem sok meglepetést okoz, „a tolmácsolás módja az, ami végig izgalmassá és érdekessé tudja tenni a történetet”.

kepzelt_foto_eder_vera.jpgSpiegl Anna (fotó: Éder Vera)

A színészek közül Ács Norbert és Spiegl Anna játékát emeli ki. Ács Norbert „Arganként tökéletesen érzékelteti, hogy a „beteg” képtelen az egyenrangú kapcsolatok kialakítására, hiszen míg az egész családban ő a legnagyobb gyerek. (…) Játékának hitelessége vitathatatlan, az előadás legdrámaibb jelenete, amikor elveri apró, meztelen játékbabaként megjelenő kislányát. Az addig harsány térdcsapkodást egy pillanat alatt felváltja a rezzenéstelen csend”. Spiegl Anna alakításának méltatásába a többi színész játékának kritikája is vegyül, amikor azt írja, hogy „igazán kár, hogy Ács csupán egyetlen társában lel egyenrangú partnerre”.

Az előadás kapcsán Dézsi Fruzsina némi hiányérzetről is számot ad, amit az alapszituációnak tud be: „hiszen valljuk be, a szöveg váza elsősorban a tréfálkozásnak ad teret, nem a mély gondolatok kibontásának. Ugyanakkor Alföldi Róbertnek a Bábszínház segítségével mégis sikerült felállítania a pontos diagnózist: nincs élet önbecsapás nélkül”.

Ennél elemibb hiányérzetet olvashatunk ki B. Kiss Csaba kritikájából a 7óra7-en. Az előadás alapvető problémájának az „értelmetlen hatásvadászatot” tartja: „Az előadás szinte minden pillanatát a hatáskeltés kényszere uralja. Ha a hipochonder Argan ráül a vödörre elvégezni a dolgát, akkor lehetőleg halljuk az ehhez társuló hangokat; ha éppen becsinál, folyassunk szét barna lét a színpadon; ha a vőlegényjelöltnek a férfiasságát kell bizonyítania, vessünk be hatalmas lufipéniszt, és így tovább”.

kepzelt_2_eder_vera.jpgFotó: Éder Vera

Úgy véli, „bármit elbír a színpad”, amennyiben annak értelme és funkciója van, azonban ebben az esetben szerinte nem ez a helyzet, „ha csak a nagykamasz korosztály vélt vagy valós igényeinek kiszolgálását nem tartjuk annak”. Véleménye szerint „a vicceskedés, a hatásvadászat mögött elvész Molière”.

Zöldy Z Gergely díszletét ezzel szemben jónak találja, ami megfelelő teret biztosít a játék számára, és Spiegl Anna játékát ő is kiemeli, „aki a szobalány szerepében gyakorlatilag hátán viszi az előadást”. Mint hozzáteszi: „Ami kell is, nagyon”.

További kritikák az előadásról

Revizor – Gabnai Katalin: Didergető diagnózis

Halálos hiánybetegség sújtja Argant, a polgárt. Saját erények híján, melyek megszerzésének lehetetlenségére rá kellett hogy jöjjön, elképzelt testi nyomorúságait reklámozza, hogy sztárszerepbe jusson.  Olvasson tovább  >>>

Fidelio – Zappe László: Ki veszi komolyan? – Sziporkázó ötletparádé Alfölditől

A rendező igazi betegnek látja és láttatja Molière hősét, ám az igazi főszerep ezúttal nem a címszereplőé, hanem a szolgálóé. Olvasson tovább  >>>

Vasárnapi hírek – Marik Noémi: Ágyban párnák közt

Egy hatalmas ágy – Zöldy Z Gergely leleményesen többfunkciós kreálmánya tölti be a teret, számtalan nagyvánkossal. Mert hát egy gondolat bántja A képzelt beteg főhősét is: ágyban, párnák közt halni meg. Olvasson tovább  >>>

süti beállítások módosítása