Úgy választottam lakást is, hogy a színházam közelében legyen – Interjú Elek Ferenccel

A színészt új bemutatója apropóján kérdezte az Origó. Nemcsak a színházba járók ismerik őt, de a TV képernyő előtt ülők is: a Munkaügyek című sorozatban játszik.

Elek Ferenc 1998-ban végzett a Színművészeti Főiskolán, Zsámbéki Gábor osztályában, ezután szerződött a budapesti Katona társulatához, melynek azóta is tagja. Elmondása szerint jelenleg kilenc előadásban szerepel a Katonában, illetve játszik a Jurányi Inkubátorházban a Scallabouche Theatre H@Hamlet című produkciójában és a Spirit Színház Richard Harris: Végzetes játék című darabjában is. Legújabb munkája a Katona József Színház Günter Grass A bádogdob című regényéből készült színpadi adaptáció, melyet Hegymegi Máté állít színre. A bemutató december 22-én lesz a Katona József Színházban.

Elek Ferenc a Harper Regan előadásában (fotó: Mészáros Csaba)

„A főszereplőt, Oscart játszom. Az előadásban valójában két Oscar szerepel, egy fiatalabb és egy idősebb – aki meséli a történetet. Ez vagyok én, az idősebb Oscar. Három hete kezdtük el a próbákat, és már mindjárt itt a premier, úgyhogy meglehetősen intenzív a próbafolyamat”- mondja a közelgő premierrel kapcsolatban.

Két alkalommal is sikertelenül felvételizett, de úgy véli, a lehető legjobbkor vették fel: „Most már azt mondom, hatalmas szerencse, hogy csak harmadszorra vettek fel az egyetemre, mert így Zsámbéki Gábor osztályába kerülhettem. A mai napig mesteremnek tartom. A főiskolán erőltette, hogy az alkatomtól eltérő szerepeket játsszak”.

Azzal kapcsolatban, hogy saját karektere nem színpadi hős típus, elmeséli, hogy „amikor Gorkij Barbárok című darabjában a kövér fiú szerepét kaptam meg, egy megbeszélésen azt mondtam Ascher Tamás rendezőnek, hogy „Tamás, ne haragudj, de miért én játszom a kövér szerencsétlent?” Tamás ekkor azt mondta, miközben körbenézett a teremben, hogy „jó, jó, Feri, de akkor kire osszam? És teljesen igaza volt. Persze, aztán nagyon szerettem azt a szerepet és az előadást.”

Elek Ferenc a Bádogdob olvasópróbáján (fotó: Horváth Judit)

„Az tény, hogy nem vagyok az az alkat, akibe első látásra beleszeretnek a nők. De ezt – őszintén – nem is bánom. Szerencsére nagyon sokan szeretnek, kedvelnek, és ez boldoggá tesz. Mindig üdítő például az alkatomtól eltérő, élveteg, gonosz szerepeket játszani”- mondja arra a felvetésre, hogy sokszor a színész alkati tulajdonságai is meghatározzák, milyen szerepeket kap.

Úgy véli, hogy „minden típusú szerepben az az izgalmas, amikor az ember megtalálja a kontrasztot. A gonosz szerepben a szimpatikusat, a szimpatikusban pedig azt, hogy mi a gyengéje. Nincs vegytiszta gonosz vagy jó ember. Én leginkább olyan karakterű szerepeket szeretek játszani, amiket nem is képzelnek rólam az emberek a valós életben “.

Minden jó, ha vége jó (forrás: Katona József Színház)

Fontosnak tartja elmondani, hogy időnként szorongással küzd: „Szorongós típus vagyok, általában mindenkinek meg akarok felelni. Ez egyfelől felhajtóerő, másfelől pedig azt hiszem, hogy néha egy kicsit túlzásba viszem. Világ életemben szorongós voltam. Nem volt apám, már akkor elhagyott minket, amikor még meg sem születtem. Nekem nem volt férfiképem. Mindig azt éreztem, hogy én mínusz ötről indulok az élet szinte minden terén".

Azt is elárulta, hogy soha nem gondolt arra, hogy másik színházba menjen. „Úgy választottam lakást is, hogy a Katona József Színház közelében legyen. Úgy gondolom, hogy nagyon jó színházban vagyok. Vannak jobb évek, és vannak kevésbé jók, de nagyon szeretek itt lenni. Nálunk minden a színházról, a színészetről szól. Amikor ide kerültem huszonévesen, akkor is így éreztem, és most is“.

A Vági Barbara által készített, teljes interjú itt olvasható.