Mozgásszínház helyett szövegszínház - Kritikák a Patkányokról

A kritikusok szerint jó előadás született, de …

Gerhart Hauptmann Patkányok című művét mutatta be decemberben a Forte Társulat és a Szkéné Színház, Horváth Csaba rendezésében, Parti Nagy Lajos fordítását felhasználva. Hauptmann 1912-ben ezért a drámájáért kapta az irodalmi Nobel-díjat. Ma is őt tartják a modern dráma egyik megteremtőjének. Marik Noémi 7óra7-en és Rádai Andrea szinhaz.neten megjelent kritikáját szemléztük.

patk_26_foto_meszaros_csaba.jpgFöldeáki Nóra és Osváth Judit a Patkányok előadásában (fotók: Mészáros Csaba)

A darab sokszereplős társadalmi tabló a lecsúszott (vagy lecsúszás előtt álló) rétegekről, de legalább ilyen fontos szál benne az anyaság, témája vagy a színház szerepéről szóló elmélkedés”- írja a drámáról Rádai Andrea. Hozzáteszi, hogy „talán már magában a drámában is túl sok a téma, talán eleve lehetetlent kér a nézőitől (három és félóra feszült figyelmet, szövegre való koncentrálást)”.

A szerző hiányérzetét fejezi ki az előadással kapcsolatban, amikor a Forte korábbi produkcióival veti össze. Úgy véli, hogy a „Patkányok érzelmi amplitúdója nem olyan széles, mint a társulat korábbi előadásaiban”.

„A színészek, a díszlet, a zene – egy-egy külön világ. Kicsit talán túlságosan is különálló világok; maguk az alakok jobban ki vannak dolgozva, mint a viszonyrendszereik”– nevesíti hiányérzetét a kritikus.

Rádai Andrea fontosnak tartja, hogy Horváth Csaba rendezésében új formaként jelenik meg az énekbeszéd: „Amikor a színészek látványosan nem csak a szövegen keresztül nyilvánulnak meg, akkor épp „megfelelnek” a színházigazgató ideájának: azaz természetellenesnek, melodramatikusnak és nevetségesnek hatnak. Mozdulataikat operettekből kölcsönzik, bizonyos fordulópontoknál pintérbélásan dalra is fakadnak”.

patk_27_foto_meszaros_csaba.jpgSoós Attila és Krisztik Csaba

A rendkívül pontosan kidolgozott karakterek közül a szerző Andrássy Mátét említi, aki Spitta lelkipásztorként emlékezetes: „a nyakas kálvinisták kegyetlen sziklaszilárdsága és esetlensége egyszerre jelenik meg rajta”. Emellett kiemeli Soós Attila kiváló alakítását is az alkoholista prostituált szerepében.

A szerző úgy gondolja, hogy a díszlet jelentősen hozzájárul az előadás hangulatának megteremtéséhez: „Ez a biztos alapokat nélkülöző ingatagság jellemző magára az előadásra is. Már csak a díszlet miatt is (Antal Balázs munkája), ami egymásra pakolható, ledönthető, fallá, asztallá, székké formázható ruhabálákból áll”.

„Nehéz felfedezni ezekben a megnyilvánulásokban a rendszert: hogy mi mihez képest teátrális vagy természetes – nem tudni, hogy amit látunk, az színház a színházban, színház az életben vagy élet a színházban. Ami nem feltétlen baj, de a rendezés így nem győz meg arról (de az az érzésem, hogy ezzel valamelyest a dráma is adósunk marad), hogy a Hassenreuter és a Johnné által képviselt két szálnak egymás mellett lenne a helye” – írja zárszóként Rádai Andrea.

Marik Noémi úgy véli, a rendezői szándék, hasonlóan a szerzői intencióhoz a művészetfilozófiai elmélkedések és a valós életproblémák egymásba játszását hangsúlyozza. Mint írja, Horváth Csaba „újra leteszi a voksát a nyomorúságos sorsok színpadra emelésének fontossága mellett, ám nem tör pálcát a konzervatív nézeteket valló, eredendő hősökhöz ragaszkodó színházigazgató felett sem”.

patk_74_foto_meszaros_csaba.jpgFehér László és Földeáki Nóra

A kritikus főként a Forte-ra jellemző egyedi formanyelvet hiányolja az előadásból: „Horváth Csaba koreográfusként pedig háttérbe vonul; most nemigen kívánja hozzátenni választott anyagához azt az egyedi tudást, ami itt nálunk összeforrt a nevével. Pedig mindig rettentő izgalmas, ahogy irodalmi anyag találkozik az ő kivételes színpadi nyelvével. Ezt most hiányolnunk kell”. Pedig Hauptmann műve a kritikus szerint arra is alkalmas, hogy egy társulat ars poeticáját megfogalmazza.

Az énekbeszéd Marik Noémi szerint is fontos eleme az előadásnak: „Az erőteljes gesztusnyelv és mozgássorok helyét átveszi az énekbeszéd, amely kevésbé meggyőzően képes szerves részévé válni az előadásnak, mint Pintér Béláéknál”. 

A Forte színészei a szövegcentrikus előadásban is helytállnak, a szerző úgy gondolja, hogy Krisztik Csaba alakítása kiemelkedő, mert képes rá, „hogy ne csupán egy lecsúszottságában is pöffeszkedő, ellenszenves alak álljon előttünk meghaladott, régimódi művészetfelfogással, de a szenvedélyt és tüzet is meglássuk benne”.

A fizikai színházat véleménye szerint az előadásban Bajor Lili e.h. (Walburga) és Soós Attila (Sidonia Knobbé) képviseli magas szinten. Soós Attila alakítását a kritikus páratlannak véli: „A kiszolgáltatottságában is önérzetes asszonyt, immoralitásában is morális anyát Soós olyan testbeszéddel és gesztusrendszerrel ruházza fel, amely többet elárul a lecsúszottságról, mint bármiféle szó. Sidoniája rezignáltságában is vibráló, cseklik-nyaklik, miközben nagyon is őrzi tartását”.

„E fortés előadásból azonban – sajnálatos módon – épp a fortés stílusvédjegyek hiányoznak. Marad a maximalizmus, az igényesség. Így, bár most is kvalitásos, „munkás” előadás születik, mégsem tud olyan átütővé, színpadot felhasítóvá és emlékezetessé válni, mint fortés elődei” - írja összegzésképpen a kritikus.

patk_24_foto_meszaros_csaba.jpgFöldeáki Nóra és Fehér László

 

További kritikák az előadásról

Szintétisonline - Dézsi Fruzsina: Már romok sincsenek

A Forte védjegyeként méltán emlegetett mozgásszínházi eszközök ezúttal háttérbe szorulnak, a hangsúly Parti Nagy Lajos szövegének beteljesítésére helyeződik át, kiegészítve az énekbeszéd erősen ironizáló és figyelemirányító gesztusával. Olvasson tovább >>>

KútszéliStílus – Turbuly Lilla: Minden inog

Horváth Csabát a bárhol, bárkivel megeshető emberi történetek, a kortól független emberi lényeg jobban érdekli, mint az itt és most történései.Nem áll be abba a trendbe, hogy mi, függetlenek a máról szóljunk a mi színpadunkra születő szövegekkel, és csapjunk az asztalra jó keményen, lehetőleg másfél órában.
Olvasson tovább >>>

Art7 – Stuber Andrea: Trafál, akit trafál

Ez az idei Forte-bemutató szöveghangsúlyosabb, mint az utóbbiak, akár a Bűn és bűnhődés, akár A te országod. A mozgáskoreográfia inkább csak jelzésszerű. Olvasson tovább >>>

A Patkányok adatlapja itt olvasható.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd az oldalt!

blog.hu