Pataki András nyilvánosságra hozta nyertes soproni pályázatát

Egyszerűbb és hatékonyabb szervezetet, valamint a kulturális szolgáltató funkción túlmutató közösségfejlesztést ígér pályázatában. Mottója: szolgálat és szeretet.

A Soproni Önkormányzat 2017. február 1-től Pataki Andrást, a Petőfi Színház jelenlegi igazgatóját nevezte ki a teátrumot, a Barlangszínházat és a művelődési házat igazgató Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. élére. A pozícióra rajta kívül még ketten pályáztak: Réthly Attila, a szombathelyi Weöres Sándor Színház főrendezője és Nyerges Ferenc, a Kft. korábbi igazgatója, későbbi menedzser igazgató.

Pályázatának bevezetőjében Pataki András sikeresnek értékeli a Petőfi Színház vezetőjeként eddig elvégzett munkát: „A vállalt feladatokat teljesítettem. 2012-es pályázatunk valóra váltása során kollégáimmal együtt azzal a meggyőződéssel láttunk munkához Sopronban, hogy az igényes – egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató – közönségszínház koncepcióját megvalósítsuk”. A „racionális, a sokrétű nézői igényeket lefedő bérletrendszer” és a nézőszám „jelentős emelkedése” mellett a Sopron Balett kapcsán egy újonnan születő műfaj, a táncjáték soproni megjelenését emeli ki. Valamint az igazgatása alatt megvalósult, „jól átgondolt és eredményesen működtetett” színházi nevelési programot sorolja az eredmények közé.

pataki_ok.jpgPataki András (forrás: Békéscsabai Jókai Színház)

Több kritika is érte a színházat a felnőtt nézőszám csökkenése miatt, amelyre Pataki András már korábban reagált. A pályázatában is utal arra a változásra, amely során „némiképp cserélődött a közönség összetétele, és arányaiban is változott a színházlátogatók száma Sopronban. A teátrum tudatosan és nagy energiákat mozgatva dinamikusan nyitott a fiatal közönség irányába, (…) jelentősen növekedett ennek a korosztálynak a létszáma a bérletesek között. A jövő közönségének a felnevelése, a színházba járás megszerettetése egyik fontos missziónk”.

Pataki András úgy véli, közművelődési intézmény-vezetői tapasztalata és eredményei teszik alkalmassá a „Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. előtt álló szervezeti, munkaszervezési feladatok átgondolására, a szükséges strukturális változtatásokra vonatkozó döntések meghozatalára, továbbá a többfunkciós művészeti feladatok irányítására és eredményes menedzselésére”. Fontosnak tartja, hogy „a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. keretei között működtetett kulturális intézmények és szervezetek ne egymás ellenére, hanem egymást segítve, saját erősségeikre építve járuljanak hozzá a közös szervezet gazdaságos és kiemelkedő minőségű működéséhez”.

Határozottan vallom, hogy máig nem avult el az a két legfontosabb érték, amely már a középkori ember világképét is meghatározta: a szolgálat és a szeretet. Az utóbbi jelen esetben a kellő empátiás készséget, a munkatársakért érzett felelősséget mint vezeti attitűdöt jelenti számomra, míg az előbbi a köz szolgálatának kötelezettségére utal” – írja vezetői munkája ars poeticájaként.

petofi_1.jpg                                Soproni Petőfi Színház

Vezetői törekvései között, többek mellet felsorolja Sopron turisztikai koncepciójához való kapcsolódást, a Kft. szervezeti felépítésének egyszerűsítését és hatékonyabbá tételét, új értékesítési osztály létrehozását a cég stabilitásának növelésére, a tematikus évadok folytatását a Petőfi Színházban, a Soproni Balett építését és segítését, a Barlangszínház felhelyezését Európa kulturális térképére, Sopron nemzetközi fesztiválvárossá történő fejlesztését.

Vezetői elvei egyik alapvetéseként a pályázatában is szerepel az a gondolat, amelyet a vele készített interjúban is érint: Herbert Marcuse Egydimenziós ember című, 1952-es dolgozatára utalva egy léthiányos világ képzetét és az ebből való kilábalás szükségességét írja le. „Az egydimenziós ember fogalma az arctalan tömegek atomizált résztvevőjét jelenti, amely méltatlan az ember eredendően háromdimenziós létmódjához. (…) Úgy tűnik, az embernek a Teremtés rendje szerint járó háromdimenziós létmódjából mára globális szinten is kikopott a lelki és szellemi dimenzió, és a pusztán fizikai szinten történő létértelmezés uralkodik.

Mindez közelebbről azt jelenti, hogy a kultúra alapvetően nem pusztán szolgáltatás, hanem a lélek és a szellem egyéni, közösségi, nemzeti és egyetemes emberi mércét érvényesítő szolgálata. Nem pusztán szolgáltatás, fogyasztás, a szabadidő hasznos eltöltése vagy szórakozáson alapuló kikapcsolódás, hanem éppenséggel a teljességbe történő bekapcsolódás” – vallja Pataki András.

pataki_1.png

Ennek gyakorlati megvalósításaként Pataki András a város kulturális funkciói közé emelne olyan kezdeményezéseket, amelyek „a minőségi kulturális szolgáltatás megszokott rendjén túlmenően megnyitja az utat a városlakók egyéni és közösségi szinten egyaránt megnyilvánuló kezdeményezései előtt. Más szinten és más módon egyfajta visszatérés ez a helyi közösségekre hangsúlyosan építő közművelődési funkcióhoz”. Elképzelése szerint a szolgáltató funkció „kiegészül a lelki és szellemi egészség megőrzése, ill. visszaállítása érdekében végzett közösségfejlesztő tevékenységekkel”.

Ezt a bővülést többek között városi közéleti eseményekkel, helyi alkotók megmutatásával, tematikus rendezvénysorozatokkal, öntevékeny csoportok működtetésével, konferenciákkal, kiállításokkal és szabadtéri rendezvényekkel tervezi elérni.

Aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;
és aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen.
Márk evangéliumának e gondolata lesz megválasztásom esetén jelmondatom a következő ciklusban. Munkámat szolgálatnak tekintem, melyet a közösség érdekében szeretnék kifejteni” – zárja nyertes pályázatát Pataki András.

A kivonatos pályázat itt olvasható.