Mihály bicskája és Florin karkötője velem jön haza

Marosvásárhelyen a kultúra napján temetik a Bányavirág és a Bányavakság előadását. Bányai Kelemen Barna színművészt kérdeztük az érzésről és az okokról.

A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a Bányavirág című színművet a Yorick Stúdióval együttműködésben 2011. október 9-én mutatta be, a Bányavakság premierjére 2012. szeptember 23-án került sor. Mindkettő Székely Csaba színműve és mindkettőt Sebestyén Aba rendezte. A két előadásnak összesen százharminc alkalommal tapsolhatott a közel húszezer néző Bukaresttől Pécsig huszonhárom különböző városban. Az összesen tizenhét fesztiválszereplés pedig tizenkilenc díjat hozott a produkcióknak illetve az alkotóknak.

banyai_puska_judit.JPGBányai Kelemen Barna (fotó: Puska Judit)

Bányai Kelemen Barna nem csupán nevében kötődik az előadásokhoz, mindkettőben fontos szerepet alakít. Bányai Kelemen Barna Marosvásárhelyen született, és a helyi Színművészeti Egyetem elvégzése után 2006-ban lett a Tompa Miklós Társulat tagja, majd 2010-től előadó tanárként is tevékenykedett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. 2015-től a szombathelyi Weöres Sándor Színház színművésze.

Milyen körülmények között jöttek létre az előadások? Székely Csaba szövege mennyire állt közel hozzád?

Az első előadásunk a Bányavirág volt, ezt a marosvásárhelyi vár bástyájában hoztuk létre, nagyon kis költségvetésből, kis, szűk helyen, két ormótlan tartópillér között. A szöveget nem ismertük előtte, prima vistára olvastuk fel. Szakadtunk a röhögéstől. Sebestyén Aba meg rajtunk szórakozott, tulajdonképpen akkor mérte le a darab hatását. Aztán szépen kezdtünk rétegeket lehámozni róla, már nem a poénokat hajkurászva mígnem megszületett a mi értelmezésünk. Pál Attila kezdeményezésére vittük át a marosvásárhelyi Nemzeti Színházba, pontosabban a színház megvette. Ilyen értelemben otthont már könnyebb volt keresgélni a trilógia második részének, a Bányavakságnak. Mindkettőt nyáron próbáltuk, a színészgárda így ráért és könnyen volt egyeztethető.

banyavirag_ok.jpg           A Bányavirágban (forrás: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház)

Milyen hatással voltak/vannak a szakmai utadra a Bánya-előadások?

Biztonságot adnak, olyan útravalót (ha van ilyen) melyre bátran lehet építeni. Örök szerelem mindkettő, most, hogy az utolsókra készülünk, mit mondhatnék? Fáj. Mihály bicskája és Florin karkötője velem jön haza. Szép korszakot zárunk.

Marosvásárhely az utóbbi években a magyar nyelvű színjátszás egyik kiemelt régiója lett – ha elsősorban a Tompa Miklós Társulatra, de akár a Yorick Stúdióra is gondolunk. Izgalmasnál izgalmasabb vendégrendezőkkel, kiugróan jól sikerült, esetenként különleges színészi feladatokat adó előadásokkal (például A nyugalom, ami elég nagyot szólt Magyarországon is). Miért jöttél el onnan? Mit vársz, remélsz a szombathelyi társulati munkától?

Voltak, akik nem értették a választásomat. Látszólag „fainul” alakultak otthon a dolgaim, mégis menni kellett. Nem szeretném részletezni, rengeteg oka van, de legfőbb a párom, akiért, értünk ezt a döntést meghoztam. És hát hajtott a szakmai kíváncsiság is, hogy új emberekkel, új helyzetekkel találkozzak. Elvárásaim nincsenek, szeretem a becsületes, komoly munkát.

banyavaksag_o.jpgA Bányavakságban (forrás: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház)

A Bánya-előadásokat azért nem lehet folytatni, mert a szombathelyi és a marosvásárhelyi színházak téged nem tudnak egyeztetni. Ami tulajdonképpen kódolva volt, hiszen lehetett sejteni volt már az elején, és hamar be is igazolódott, hogy jól foglalkoztatott színész leszel Szombathelyen. Hogyan éled meg ezt a helyzetet? És hogyan élik meg a marosvásárhelyi kollégáid, akikkel több előadásban még együtt játszotok?

Ez az egyeztetés nem csak rajtam múlik. Szombathelyen havonta háromszor minden vasárnap és hétfő szabad, eddig is így sikerült egyeztetni. Egy-egy napot elvett még az oda-vissza út, ami hát minimum 10 óra kocsikázást jelent. De természetesen nem csak engem kell egyeztetni, Szakács László, Viola Gábor, Gulácsi Zsuzsi, Czikó Julcsi legalább ennyire elfoglaltak. Szóval nem gondolom, hogy ez könnyű, de nem lehetetlen. Egyszer mindennek vége van, méltó befejezés vár a Bányákra a magyar kultúra napján. Remélem, annyira hiányzom nekik, mint ők nekem. Az őszinteségükért tisztelek pár kollégát, akik elmondták, hogy nekik kifejezetten jót tett, hogy elmentem. Változott a szerepkörük.

Hogy érzed magad és hogyan halad a beilleszkedésed a szombathelyi társulatba?

Jól érzem magam, nagyon szép találkozásaim vannak Szombathelyen. Úgy emberi, mint színházi. A beilleszkedés fázisáról talán még mindig korai lenne beszélni, hasznos közhellyel élve: jó dolgokhoz idő kell.

A Bányavakság január 21-én este 8 órától, a Bányavirág január 22-én, szintén este 8 órai kezdettel látható utoljára a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében. Mindkét előadás ugyanaznap délután 5 órától is megtekinthető.

süti beállítások módosítása