A kultúra és a művészet fogja leváltani ezt a rendszert – Interjú Vajdai Vilmossal

Philip Löhle: Nem vagyunk mi barbárok című művét Vajdai Vilmos rendezésében mutatta be a budapesti Katona. Ennek kapcsán adott interjút a rendező.

Philip Löhle műve napjaink egyik legégetőbb társadalmi problémájáról, a menekültkérdésről beszél: két házaspár történetén keresztül mutatja meg az egész társadalom ellentmondásos viszonyát a kérdéshez. Vajdai Vilmos mint állampolgár - a hvg-nek adott interjúban - úgy vélekedik, hogy fontos a bajbajutottakon segíteni, de ezt racionálisan kellene megtenni. Az általa rendezett előadásban azt mutatja be, hogyan viselkednek, reagálnak az emberek a menekültekkel kapcsolatban: „A humor, a groteszk arra való, hogy jobban eljussanak a fontos kérdések az emberekhez. Ha nevetnek, és egy idő után kiderül, hogy tulajdonképpen saját magukon nevetnek, akkor sokkal jobban felfogható számukra egy ilyen fontos kérdés, mintha aludnának a színházban”.

Vajdai Vilmos (fotó: Nánási Pál / Katona József Színház)

Vajdai Vilmos elmondja, hogy a darab felfogható egy kriminek is, de igazából nehéz meghatározni a műfaját. Az eredeti dráma műfajától Peer Krisztiánnal (az előadás szövegkönyvének szerzője) igencsak eltértek az eredeti Philipp Löhle-műtől. A német darab egy jóléti és befogadó társadalom szemszögéből vizsgálja a menekültkérdést, ők pedig a mi kevéssé befogadó és kevéssé jóléti államunk szemszögéből: „Azt próbálom bemutatni, hogy milyenek is vagyunk mi, magyarok”.

„A fiatalok jelentik a jövőt, nekik csesszük el éppen az országot”- mondja az interjúban Vajdai Vilmos. Úgy vélekedik, hogy fontos lenne a fiatal korosztályok önálló és kritikus gondolkodását fejleszteni. Ugyanis mire a mai fiatalok felnőnek, egy sokkal nagyobb népvándorlás indulhat el, mert sok helyen megszűnik az ivóvíz-utánpótlás. És az végképp nem lesz kezelhető, ha nem készülünk fel rá: „Az a célunk, hogy a színházi eszközeinkkel megmozgassuk az emberek gondolkodását, hogy ez van, ez lesz, és ez egy erős probléma”-fogalmaz Vajdai Vilmos.

Nem vagyunk mi barbárok (előadásfotók: Horváth Judit)

A generációkról szólva arról is beszél Vajdai, hogy korábbi előadásaiban próbálta az emberi kapcsolatokat is vizsgálni, mert az emberi kapcsolatok minden társadalom alapját képezik. Úgy érzi, hogy manapság az emberi kapcsolatok terén kialakult káoszban nagy szerepe van technikai-digitális forradalomnak. A „Nagy Egészet” tekintve optimistának vallja magát: „A világ jó felé halad, még ha vannak is olyan súlyos időszakok is, mint a Trumppal, vagy éppen Orbánnal jellemezhető korszakok”. Hozzáteszi, hogy a politikával kapcsolatos véleményét inkább a színházban szokta kifejteni - főleg a TÁP Színház előadásaiban.

Vajdai Vilmos olyan színművész, aki a Katona Színház tagjaként jelen van a kőszínházi struktúrában és a TÁP Színház alapítójaként a független színházi szférában is – említi a hvg.hu: ”És ez erős belső meghasonlásokat okoz”- mondja erre nevetve Vajdai.

Erre reflektálva arról beszél, hogy a függetlenek és a kőszínházak viszonyát tragikusnak tartja. A Katona művészeként az ország legjobb kőszínházának a tagja, és úgy érzi, hogy a Katona előadásai fontos dolgokról beszélnek, melyekre a fiatalok is kezdenek bejárni. Ha a TÁP Színházban csinál egy erős, színvonalas előadást, az szerinte negyedannyi figyelmet sem kap, mint ahogy más komoly, progresszív független előadások sem.  Úgy vélekedik, hogy a szakmában nagyon gyenge a szolidaritás: „Fuldoklik a független színházi szcéna, egyfolytában bizonytalanságban dolgozik. A kormány fél a függetlenektől. Talán azért nem szüntetik meg teljesen, hogy csökkenthessék a támogatásukat. Így még van némi beleszólásuk a működésükbe”.

Nem vagyunk mi barbárok

Ugyan a kultúrpolitika szándékosan igyekszik „kivéreztetni” a független alkotóközösségeket, a hvg.hu szerint nagyobb a pezsgés, egyre fontosabb előadások születnek a függetlenek körében. „A kormány a saját sírját ássa ezzel, a függetleneket használva lapátnak. Ugyanis, ha most még nem is látszik, a kultúra és a művészet fogja leváltani ezt a rendszert, és nem ez a borzasztó nép, ami vagyunk, beleértve magamat is” – mondja ezzel kapcsolatban Vajdai Vilmos.

A TÁP Színházzal kapcsolatban megemlíti, hogy egyszerre több előadáson is dolgoznak. Korábbi állandó helyük, a Hátsó Kapu bezárt, de játszanak Szkénében, a Trafóban, a Jurányiban. Azt is elmeséli Vajdai Vilmos, hogy A mai reneszánsz ember címmel Fekete György költői estet szeretnének rendezni, ehhez próbálnak pályázni ezzel a Műcsarnokhoz is, amit a Fekete által vezetett MMA felügyel. Egy korábbi előadásukba, a Rossz írások estjébe már bele is került egy Fekete György-vers – párban egy Bob Dylan-verssel: „Jelzem, most, hogy Dylan Nobelt kapott, nem kéne sokáig váratni Fekete Györgyöt sem”.

Fotó: Vajdai Liza Vera (forrás: 7óra7)

2016. május elsején, a TÁP Színház tagjai a Vígszínház 120 éves születésnapján egy break-számra adták elő a Himnuszt, ami akkoriban kisebb botrányt váltott ki – eljutva egészen az Országgyűlés Kulturális Bizottságáig: „Mi, lévén Magyar Nemzeti TÁP Színház, csak elénekeltük a Himnuszt, köszöntve ezzel a Vígszínházat. Csak a mai módon. E miatt egy pár hétig gyalázkodtak az oldalunkon, de aztán elült a dolog. Viszont nekünk ez kifejezetten jót tett, hozott néhány könnyebben telt házas előadást”- emlékezik az eseményre Vajdai Vilmos.

A hvg.hu-n megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.