„Hogy ne úgy járjunk, mint a némafilm letűnt csillagai”

Az Operettszínházba költözik az Ének az esőben.

A nyári szegedi szabadtéri premiert követően február 17-től az Operettszínházban is megtekinthető az 1952-ben bemutatott, az egész világot meghódító Ének az esőben. Harangozó Gyulát, a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti vezetőjét, az előadás rendezőjét kérdeztük.

Harangozó Gyula szerint az Ének az esőben remek táncbetéteinek és jól ismert, fülbemászó dallamainak, örökzöld slágereinek köszönhetően rengeteg lehetőséget biztosít a közönség elkápráztatására. Ezért gondolták úgy az Operettszínház vezetésével, hogy a világ egyik legnépszerűbb musicalfilmjének színpadi változata is helyet érdemel mind a Szegedi Szabadtéri Játékok programjában, mind az Operettszínház repertoárjában – indokolta a darabválasztást a fesztivál művészeti vezetője.

enek_dusa.JPGÉnek az esőben (fotók: Dusha Béla)

A rendező szerint a ma is érvényes történetű előadás jóval több mint puszta szórakoztatás. – A könnyen fogyasztható szinte operett-könnyedségű számokkal tarkított cselekmény mögött olyan, az egész világot érintő változások húzódnak, melyek gyökeresen rendítenek és változtatnak meg emberi sorsokat. Amikor a hangosfilm teret hódított, némafilmes alkotók ezrei nem tudtak megfelelni a technikai fejlődés által generált új elvárásoknak, csillagok tűntek el a mozivásznak égéről és üstökösként feltűnő új sztárok, filmkészítők foglalták el a helyüket. A mai világban a világháló és az elektronika robbanásszerű fejlődése okán támasztott új lehetőséggel élni nem tudókra ugyanaz a sors vár, mint a némafilm letűnt csillagaira – vélekedik Harangozó Gyula.

Az előadást először az Operettszínház nagyszínpadánál is jóval nagyobb Dóm téren mutatták be, a két helyszín közötti eltérés azonban nem jelentett nagy nehézséget az alkotóknak. – Mint minden olyan produkciónál ahol a Dóm téri premiert később egy kőszínházba tervezzük költöztetni, a koncepció alapötletét, a díszletet, a kórus-, tánckar- és statisztéria-létszámot a színházra szabjuk. Ezt bővítjük ki az ezer négyzetméteres szegedi színpad igényei szerint. Később, a nyári előadásokat követően a kőszínházi bemutatóhoz visszatérünk az alapkoncepcióhoz és ennek megfelelően adaptáljuk a darabot a színház adottságaihoz – mesélt az alkotófolyamatról a rendező.

enek_2.JPG Szabó P. Szilveszter, Gálvölgyi János és Kerényi Miklós Máté

Az előadásban Harangozó Gyula mellett Somogyi Szilárd dolgozott társrendezőként. A közös munkára vonatkozó kérdésünkre válaszolva Harangozó Gyula elmondta, hogy az előadás alapkoncepcióját, azaz a színpadképeket, a színpadi cselekmények ívét az ő elképzelései szerint valósították meg, melyet folyamatosan egyeztettek Somogyi Szilárddal. – Szilárdnak az Operettszínház technikai lehetőségeinek és a társulatának az ismerete szimbolikusan szólva a szivarzsebében van, így hihetetlenül értékes segítséget nyújtott, hogy az elképzeléseim (melyeket a sok közös ötletelés után nyugodtan nevezhetek elképzeléseinknek is) az Operettszínház zsúfolt repertoárja mellett rendelkezésre álló rekord-rövid próbaidő alatt valóra válhassanak

Dicsuk Dániel