Szabó Réka: „Teljes meghasonulás rajta látni ezt a nőt, aki belőlem bújt elő”

A Tünet Együttes legújabb bemutatója, a Loop - merülés két levegővel kapcsán az alkotókat, Szabó Rékát és Szász Dánielt kérdeztük.

A Loop - merülés két levegővel kettős szólóest, amelyben Furulyás Dóra és Szász Dániel néz farkasszemet hétköznapi megfelelési kényszerünkkel, szorongásainkkal és ás le ösztöneink mélyére. Az egyik darabot, a Szabó Réka által komponált Lomtalanítást Furulyás Dóra, a másikat (Loop) Szász Dániel adja elő saját koreográfiájaként.

szabo_reka_koch_peter.JPGSzabó Réka (fotó: Koch Péter)

A Lomtalanítás kétrészes darabként született 2004-ben, amelynek szólórészét akkor és mindeddig Szabó Réka táncolta. Ahogy a színlapon szerepel, a színpadon megjelenő nőalak magányos léleklomtalanítása monumentális gyónássá alakul: az erőteljes, igazi fizikai kihívást jelentő mozgásanyag mellé végeérhetetlen szófolyam társul, egészen a kifulladásig. Március 3-án Furulyás Dóra veszi át ezt a stafétát. Szabó Rékát kérdeztük az átadás-átvételről.  

Miért döntöttél úgy, hogy Furulyás Dórára „ ruházod át” ezt a kifejezetten személyes hangvételű szólódat?

A Lomtalanítás - mozgás- és lélektanumány két részben - eredetileg egy egészestés darabnak készült. Az érdekelt, hogy egy adott állapotból születő mozgásanyag hogyan értelmeződik át, ha egy szólóban egy monológ társul hozzá, illetve ha egy trió koreográfia készül belőle megfelelő brutál zenével kiegészítve. Egy tanulmány volt részemről, de valahogy a szóló önálló életre kelt, sok helyre hívták. Azóta sem csináltam ilyen egyívű előadást, ami ennyire következetesen dolgozna mozdulat és szöveg viszonyával, és ami ráadásul nagyon erős nézői visszajelzéseket kapott.

Amikor kb. két éve meghívták Grazba, és úgy éreztem, hogy megszakadok benne, fáj mindenem és nem tudom odáig tolni a kifulladást, ameddig kéne, akkor határoztam el, hogy átadom Furulyás Dórinak. Azért neki, mert azon túl, hogy nagyszerű táncosnak és előadónak tartom, most kb. annyi idős, mint én voltam, amikor csináltam. Ráadásul benne megvan az az érzékeny kíváncsiság, hasonulni tudás, ami ahhoz kell, hogy valaki egy ilyen személyes dolgot magára húzzon.

szabo_reka_dusa_gabor_all_ok.JPG

Milyen érzés másvalakin látni?

Nem gondoltam, hogy ennyire furcsa lesz. Nem gondoltam, hogy a mozdulatok részleteiben, a szöveg hangsúlyaiban ilyen mélyen benne vagyok, és hogy ahhoz, hogy ezt átadjam Dórinak, nagyon le kell leplezzem magam előtte. Teljes meghasonulás számomra rajta látni ezt a nőt, aki belőlem bújt elő – kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a kislányom eljátszik engem.

Miben lesz más Furulyás Dóra Lomtalanítása?

A teret, a kosztümöt és a fényeket újragondoltuk: a mostani verzióban olyan felfedezéseket tettünk, amik erősítik a darabot. A szöveghez végül nem nyúltunk, a mozgásanyagon gyúrtunk, változtattunk. Az egészben Dórit keressük, aki nálam sokkal harmonikusabb, lágyabb természet, de érzékenysége miatt otthonosan tud mozogni mindenféle szélsőségben. Szerintem sokkal jobb lesz, mint ahogy én valaha is meg tudtam csinálni ezt a szólót.

Az est másik szólóját Szász Dániel jegyzi, aki a 2002-es kezdetektől a Tünet Együttes tagja. Két évvel ezelőtt, negyvenévesen súlyos sérülést szenvedett, elszakadt a térdszalagja, ami akkor további táncos karrierjét is megkérdőjelezte. A Loop című darabban most az ösztönök megélése és a civilizált viselkedés ütközőpontjához tervez elvinni minket.  

Megtörtént veled az, amitől minden táncos retteg - és ami sokszor a táncos pályafutás végét is jelenti, csúnyán lesérültél. Ráadásul éppen életed derekán. A felvezető szöveg hosszan tartó traumáról és módosult tudatállapotról ír a kényszerpihenőd kapcsán. Mi történt veled ez alatt az idő alatt?

Szász Dániel: Nagyon mélyre kerültem. Azzal kellet szembenézzek, hogy ezt a sérülést magamnak okoztam. Nem baleset volt, nem voltak rajtam kívül eső tényezők. Kíméletlen és agresszív módon, egyedül gyakoroltam a teremben, amikor bekövetkezett.

Visszagondolva az állapotomra, mintha szándékosan feszítettem volna a húrt a végsőkig. Ezzel azóta se nagyon tudok elszámolni. Végül  arra jutottam, hogy meg kell találnom, mi a fejlődés útja egy negyven év fölötti táncosnak, ami nem torkollik önpusztításba.

szasz_dani_ondra_komarek.JPGSzász Dániel (fotó: Ondra Komárek)

A szöveg azt sejteti, hogy ez a szóló egy személyes vallomás és egyben az egészség felé vezető utad is. Mennyire áll meg ez a sejtés és mikor született meg az előadás ötlete? 

Szász Dániel: Azt gondolom, hogy egy szóló mindenképp személyes vallomás, erre külön nem is törekedtem. Az egészséghez vezető utat pedig valójában még mindig keresem.

Ami az indulást illeti, Szabó Réka ajánlotta fel ezt a lehetőséget a rehabilitációm végén. Én pedig annak az erős felismerésnek a tudatában, hogy a táncos éveim végesek, örömmel elfogadtam. Így az elhatározás volt előbb, és csak jóval később kezdett ébredezni bennem az előadás témája. Először csak annyit tudtam, hogy a tánccal, illetve a test mozgásával akarom kifejezni magam.

Az előadás a megélt ösztönösség és a civilizált viselkedés összefüggésére vagy össze nem függésére kérdez rá. Úgy tűnik, akár az ösztönöknek, akár a civilizált világ elvárásainak engedünk, a szabadságnak nem marad tere.

Szász Dániel: Az én előadásom ennek a két világnak a konfliktusáról szól. A civilizált viselkedés legtöbbször elfojtja az ösztönvilágot, de az ettől nem szűnik meg létezni. Ha viszont átadod magad az ösztönvilágnak, akkor olyat is tehetsz, amivel aztán te magad sem tudsz szembenézni.

Felszabadít vagy inkább nyomaszt téged ez a teljes szabadság? 

Szász Dániel: Talán tíz éve készítettem már egy szólót, és úgy tűnik most is ugyanazokon az érzéseken megyek keresztül. Nagyon nyomasztó is tud lenni, amikor bármit csinálhatok, amit csak akarok. Egyedül könnyű elszállni a próbateremben, de amíg meg nem osztom másokkal, addig pontosan nem is tudom, mit csináltam.

 Az előadás a március 3-ai bemutatót követően 4-én és 23-án látható a MU Színházban.