Nyolcszor százas kollektív hisztéria

A Nyolc nő című bűnügyi komédiát mutatják be Tatabányán. Guelmino Sándor rendező a sajátos rendezői kihívások mellett arról is mesélt, milyen ennyi nővel dolgozni.

Végignézve azokat az előadásokat, amiket az elmúlt évek során a Jászai Mari Színházban rendezett, a Nyolc nő műfaját tekintve mindenképpen újdonság. Miért esett erre a darabra a választás?

Bűnügyi komédiát eddig még tényleg nem rendeztem, annak ellenére, hogy gyerekkorom óta nagyon szeretem a krimiket, Agatha Christie-rajongó vagyok. A Nyolc nőben elsősorban az izgatott, hogy olyan anyaggal dolgozhatok, amivel eddig rendezőként nem találkoztam. De azt azért pontosítanám, hogy a Nyolc nő nem abban a formában krimi, ahogyan mondjuk a Miss Marple- vagy a Poirot-adaptációk.

8_1.JPGNyolc nő - Pilnay Sára, Egri Kati, Egri Márta, Bakonyi Csilla, Csarnóy Zsuzsanna, Kovács Vanda és Szabó Emília

A legnagyobb különbség talán az, hogy egy klasszikus krimiben nem látunk folyamatosan gyilkos indulatokat, főleg a bűntény bekövetkezte után, itt viszont történik egy gyilkosság, ez a kiindulópont, de a sztori lényege csak ez után következik. És mivel a darab valamennyi szereplőjének van rejtegetnivalója, mindent bevetnek annak érdekében, hogy eltereljék magukról a figyelmet, a többieket viszont minél inkább gyanúba keverjék. Ezek a játszmák pedig rendkívül szórakoztatóak. A téma tehát krimiszerű, de klasszikus értelemben nem krimi, elsősorban vígjáték.

Annyiban talán még különlegesebb a helyzet, hogy csak színésznőket láthatunk a színpadon. Mennyiben érzi női darabnak a Nyolc nőt?

Abból a szempontból mindenképpen női darab, hogy kicsit kikarikíroztuk azokat a viselkedésformákat, amelyek ezeket a nőket jellemzik, kicsit elrajzoltuk azokat az eszközöket, amelyeket felhasználva harcolnak egymással. Elég feszült és szélsőséges a helyzet, amibe kerülnek, egy ponton túl már akkora a feszültség közöttük, hogy a néző bármit el tud képzelni róluk. Rendezőként próbáltam arra törekedni, hogy egy átlagos színpadi szituációhoz képest a karakterek reakció is felfokozottabbak legyenek, illetve, hogy addig fokozzuk az indulataikat, ameddig azok még hihetők, ugyanakkor szórakoztatóak is egyben.

Ebben a darabban ez a humor elsődleges forrása, ahogyan nyolc nő összezárva küzd egymással, egyébként pontosan úgy, ahogyan – ha nem is ilyen kiélezett körülmények között - valamennyien tesszük a mindennapokban. Azt kellett tűpontossággal összehangolni, hogy a darab vígjáték része se legyen súlytalan, ugyanakkor a szélsőséges helyzeteken is tudjon nevetni a néző.

Mi a férfi szerepe ebben a történetben?guel.jpg

                                                                                            (Guelmino Sándor)

Látszólag ő az áldozat. De a férfi szerepe önmagában nem fontos, sokkal fontosabb az emberi önzés, ami ebben a darabban éppen nyolc nő személyiségén keresztül jelenik meg. A maga önző módján ugyanis mindegyikük kihasználja a férfit, aki amellett, hogy egy gyilkosság áldozata, a nőkhöz való viszonyán keresztül férj, apa, vej, szerető és testvér egyszemélyben. Ugyancsak önzés, ahogyan szorongatott helyzetükben lényegében semmivel nem törődve mind a nyolcan elsősorban önmagukat próbálják menteni, csak a saját érdekeiket tartják szem előtt. Annyiban meghatározó tehát a férfi szerepe, hogy katalizál egy helyzetet, ami számomra elsősorban gyengeségeinkről: a képmutatásról és az önfelmentésről szól, illetve arról, milyen könnyen foszlik le rólunk minden emberi vonás.

Néhány évvel ezelőtt pazar szereposztásban François Ozon többszörösen díjnyertes filmet forgatott a darabból. Mennyire befolyásolta a filmélmény a munka során?

Amikor elkezdtem foglalkozni a darabbal, szembesülnöm kellett azzal, hogy számtalan feldolgozás született a hazai színpadok számára, itt ott mindenki torzított valamit az eredeti szövegkönyvön, általában a humor vonalát erősítve. Ez azonban a történet krimi szálával kapcsolatban jó néhány dolgot következetlenné tett. Az első dolgom tehát az volt, hogy a pontatlanságokat, önellentmondásokat igyekeztem eltüntetni a szövegből. Természetesen láttam a filmet, ami a saját rendezésemet előkészítendő azért volt fontos élmény, mert Ozon szintén készített egy átiratot az eredeti darabból, ráadásul zenés változatban, francia sanzonokkal megtűzdelve forgatta le a filmet. Azt kell mondjam, érthető okokból ugyan, de ő sem ragaszkodott a krimiszerű realitáshoz, inkább a hatásosságot tartotta szem előtt, kevésbé törődött a történet ellentmondásainak feloldásával.

A film és a korábbi hazai feldolgozások mellé megszereztük az eredeti francia példányt is, mindezek birtokában a krimi mindenkori alapszabályát szem előtt tartva azt kellett végig gondolnom, ki mikor volt ott az áldozat szobájában és ehhez képest mit mond később, mikor csinál bármi fontosat a bűnügy szempontjából, esetleg úgy, hogy az a színen kívül történik. Miután sikerült egyértelműen tisztáznom, melyik szereplő hogyan mozog a történetben, néhány poénnal is kiegészítettem a szöveget. Ha úgy tetszik, mind a logika, mind a humor vonalát erősítve igyekeztem elkészíteni a Nyolc nő tatabányai példányát.

8_2.JPGEgri Márta és Major Melinda

Mennyiben speciális egy ilyen típusú előadás a rendezés szempontjából?

Nem csak a műfajjal való találkozás újdonság a számomra, de az a munkamódszer sem jellemezte az eddigi rendezéseimet, amit a Nyolc nő esetén használtam. A rendezés szempontjából az elsődleges feladatom az volt, hogy kitaláljam azt a rendszert, amiben ez a történet úgy is tud működni, hogy sokszor egyszerre nyolc színésznő játszik a színpadon, ugyanakkor meg kell teremtenem annak a lehetőségét, hogy a néző mindig a lényegre koncentrálhasson. Ilyen típusú munkában rendezőként eddig még nem vettem részt. Az eddigi rendezéseimben a történet mélységének különböző rétegeit kellett megfejtenem, a Nyolc nő esetén egyértelműen a forma, a logika és a tempó pontos arányának kialakítása volt a feladat. Most leginkább egy karmesterhez tudnám hasonlítani magamat.

Két óra szórakozás vagy ennél valamivel több a Nyolc nő?

Ha sikerült mindent úgy eltalálnunk, ahogyan azt szerettem volna, akkor ez az előadás egyfajta látleletét is adja annak, hogyan viselkedünk egy ilyen szorongatott helyzetben, hogyan képes az ember kivetkőzni önmagából, mindenki mást feláldozni önmaga helyett csak azért, hogy a saját bőrét mentse. Ahol pedig a darab igazán több tud lenni, mint krimi és humor keveréke, az az előadás vége, de erről nem árulhatok el többet. Akkor leszek egyébként tökéletesen elégedett, ha a néző két órán keresztül nyomoz, szórakozik, nevet, élvezi a nyolc színésznő játékát, aztán felszabadultan hazamegy. Semmi értelmét nem látom, hogy ennél sokkal többet erőszakoljunk bele az előadásba.

8_3.JPGPilnay Sára, Csarnóy Zsuzsanna és Szabó Emília (fotók: Jászai Mari Színház / Prokl Violetta)

Mennyit tesz hozzá az előadással kapcsolatos élményeihez az a tény, hogy ezzel a nyolc színésznővel dolgozott együtt?

Kovács Vanda és Pilnay Sára kivételével mindegyikőjüket rendeztem már, de a legutóbbi közös élményünk a Jászai Mari Színházban, ebben a formában, csak színésznőkkel a Mikve volt pontosan két évvel ezelőtt. Akkor – szintén női darabról lévén szó – elég sokan riogattak azzal, hogy milyen veszélyes lesz egyszerre ennyi színésznővel együtt dolgozni, furkálódnak, hisztiznek majd, biztosan veszekedni fognak egymással, sőt egy idő után velem is. És bár a Mikve teljesen más fajsúlyú darab, mint a Nyolc nő, hihetetlen precízen dolgoztak együtt, de ami még ennél is fontosabb, szerettek együtt dolgozni.

Most ezt folytattuk, ugyanebben a szellemben. Komolyan inspirálták egymást és nem tudom, mennyire érthető, ha azt mondom, „nagyon együtt voltak”. De végső soron azt gondolom, ezt az előadást sikerrel nem is lehet máshogyan sem létrehozni, sem játszani. Olyan ez, mint a négyszer százas női váltó, esetünkben nyolcszor százas női váltóként. Az egymástól kapott energiát fel kell használni és bele kell tenni az előadásba. És amikor ez sikerül, csak ülsz és gyönyörködsz bennük…

Gyenge Balázs

Robert Thomas darabja Vinkó József fordításában és Guelmino Sándor rendezésében látható a tatabányai Jászai Mari Színházban. A Nyolc nő női szerepeit Csarnóy Zsuzsanna, Szabó Emília, Pilnay Sára, Egri Kati, Kovács Vanda, Major Melinda, Egri Márta és Bakonyi Csilla alakítja.  

Az előadás bemutatója holnap este lesz. Ezt követően áprilisban további három, májusban öt alkalommal látható a tatabányai teátrum nagyszínpadán.

(Forrás: Jászai Mari Színház)