„Alföldi-rendezés kell az Operába, de nem kell belőle sok”

Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatója mesélt a Magyar Narancsnak arról, miért lenne szükségük több pénzre és rájuk szabott jogszabályokra.  

Ahogy ezt már a nagyobb kulturális beruházásoknál (ld. Nemzeti Táncszínház a Millenárison) megszokhattuk, minimum egy évvel csúszik az Eiffel Műhelyház elkészülte, amely az Operaház raktárainak és műhelyeinek adhatna otthont, illetve próbahelyként is segítené a dalszínház munkáját. Mivel az Operaházat a szezon végén felújítási munkák miatt bezárják, duplán nehéz helyzetbe került a menedzsment, amelynek egyik tanújele a honlapjukon látható műsorváltozás rovat. „Nem játszóhelyként a legfontosabb, bár lesz ott egy négyszáz fős terem is” - mondja Ókovács Szilveszter a Műhelyházról, hozzátéve, „Funkcionális, „alter” hely lesz. Magyarul: cool”. A Műhelyházra új közbeszerzést írnak ki, az előzőre túl magas árajánlatok érkeztek.

okovacs.jpg                      

Az igazgató nagyobb politikai bizalmat szeretne, amely a közigazgatási rendszeren belül tekintettel lenne a dalszínház sajátos helyzetére, „a mienk tényleg összművészeti intézmény. Nálunk mindennap összekapcsolódnak művészeti ágak, és amit az egyiknél lehet, a másikra máris alkalmazhatatlan, miközben ugyanazon a próbán vagy előadáson vesznek részt” – fogalmazza meg Ókovács Szilveszter ezt a sajátosságot. „Diszkrepanciák, illesztési hibák és mérethelytelenség mindenhol: a szerződéses szólistákkal, szolgáltatókkal, gyermekkarral és a kis balettintézetünkkel együtt 2000-en vagyunk. Nagyobbak, mint a fővárosi tulajdonú színházak társulatai összesen! Egy kifejezett operai jogszabályt szeretnék a speciális problémáinkra, ehhez jócskán kell bizalom” – teszi hozzá.

Az Operaház költségvetési finanszírozása évek óta növekszik, jelenleg az éves 10 milliárd forint közelében tart. Ókovács Szilveszter szerint ez az összeg még mindig nincsen arányban akár a társulat összlétszámával sem. „A prózai társulatok létszámához képest nemhogy ötször annyian, de bőven tízszer annyian vagyunk, aki tud szorozni, máris látja, hogy nem csak a Nemzeti, de egynémely megyeszékhely színháza is arányaiban jobban finanszírozott, mint az Opera” - jegyzi meg az igazgató, hozzátéve, „Minket minimum hozzájuk kell felemelni, de leginkább a feladatunk nagyságához és költségességéhez. A kormányzat támogatásával hat éve tart a fejlődés, de még egy nagy, 2018-as lépés hátravan”.

Az interjúban szóba kerül az énekesek közalkalmazotti státuszának a megszűntetése néhány évvel ezelőtt, ami akkor nagy felháborodást okozott. „Értelmetlen volt, sokkal többet keresnek most, tartottuk az ígéretet. A szólistáké válogatott csapat, abban nem lehet a helyet életfogytig szavatolni, csak pont a hang fogytáig” – utal a korábban történtekre az igazgató.

opera_plakat.jpg

Ez az „elkopás” a táncosokra, a zenészekre és az énekesekre is igaz. Nem lehet nyugdíjig űzni ezeket a szakmákat és közülük egyedül a balett tagjait illeti meg járulék, huszonöt év aktív munka után a tényleges nyugdíjkor eléréséig. „Tervet dolgozunk ki az utolsó öt év átképzésre fókuszáló könnyítéséről, de régebben a szakmai nyugdíj a zenekari fúvósokat és az énekkart is megillette: ez már nincs, és központilag lehetőséget sem látok rá. Nekünk viszont lépnünk kell egyfelől az emberiesség és a kötődés jutalma, illetve a néző szempontja, a minőség miatt is, hisz a fájós háttal húzott óvatos vonó, a préselten indított rézhang vagy a torokból előtörő meleg levegő már nem elég” – fogalmaz Ókovács Szilveszter, „Ezek a kollégák itt, az Operában koptak el, nekünk adták az életüket!” – zárul a gondolatmenet.

Szóba kerül a beszélgetésen a rendezők kérdése is, miszerint nem túl nagy merítésből  érkeznek. Ezzel kapcsolatban felmerül a prózai színházból érkező rendezők sajátos jelensége és helyzete. Rendszeresen állítanak színpadra operákat a prózai színházi alkotók, többek között Alföldi Róbert, Zsótér Sándor és Mohácsi János is rendezett az Operában.  „Nehezen szokják meg a prózához szokott rendezők, hogy kötött zenei anyagnál a tempót nem ők diktálják. Nem lehet kihúzni, betenni, ráadásul mindig kevésnek érzik a próbaidőt ebben a pörgő Operában” – int óvatosságra ezzel kapcsolatban Ókovács Szilveszter.

okovacs_2.jpg                                 Forrás: Fidelio

Ettől függetlenül, „nincs olyan muzikális és jelentős magyar rendező, akit ne kerestünk volna meg” - mondja az igazgató. És itt Székely Kriszta, Szabó Máté és Vidnyánszky Attila mellett Szikora Jánost nevezi néven, akik „tudják azt a mixtúrát, amely a mi szélesebb közönségünknek is megfelel; ők évente kapnak egy-egy megbízást”. „De ne kerülgessük a kását: Alföldi Róbert is eljött, Rost-gálát és egy professzionális Gluck-előadást rendezett. Nem gondolom, hogy sok Alföldi-produkció kellene nekünk, de az is lehetetlen, hogy ne legyen itt jelen” – fűzi tovább a mondatait.

Ókovács Szilveszter kérdésre az is elmondja, hogy szerinte nem lenne az Operaház igazgatója, ha nem lenne fideszes, de ez számára természetes. „Az Opera stratégiai intézmény, mindig bizalom kell az elnyeréséhez, nem véletlen, hogy három év itt a történelmi vezetési átlag. Az a baj, ha a káder nem ért hozzá, vagy ha átnyúló igazgatói ciklust metsz el a politika, és lejjebb is irtást rendez” – mondja ezzel kapcsolatban, hozzátéve, „Három évre kidolgozott programot hagyunk a fiókban, boldog leszek, ha valaki végrehajtja. Ha pedig én lehetnék, az a sors kivételes kegyelme, és egyben a leghosszabb periódus az Opera élén, 140 év alatt, ever”.

A Magyar Narancsban megjelent interjúból az is kiderül, igaz-e a hír, hogy ismét tévéelnök lesz, miért van egyre több külföldi tagja a balettkarban és hogyan reagált a közönség arra, amikor Zsótér Sándor A bűvös vadász című rendezésében megjelent egy targonca.

A teljes interjú itt olvasható.