„Talán én vagyok az egyetlen színész, aki ennyi remek csapatban dolgozott”

Csákányi Eszter, aki ősztől az Örkény Színház tagja lesz, az Indexnek mesélt többek között szabadúszó éveiről és a beskatulyázásról.

Csákányi Eszter Kossuth-díjas, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A Krétakör társulatának 2008-as gyökeres átalakulásáig folyamatosan kiemelkedő színházakban dolgozott társulati tagként: a Nemzeti Stúdiójának elvégzése után előbb a fogalommá vált kaposvári, majd a ’90-es években nem sokkal kevésbé korszakosat létrehozó budapesti Katona József Színház, ezt követően pedig a lassan legendává váló Krétakör tagja volt. 2008 óta szabadúszóként dolgozott, többek között a Szputnyik Hajózási Társaságnál, a Nemzeti Színházban, az Orlai Produkciós Iroda előadásaiban és Pintér Béla társulatánál.

csakanyi_saghy_timea_fidelio.jpg                Csákányi Eszter (fotó: Sághy Tímea / Fidelio.hu)

A következő évben ismét visszatér a társulati léthez, ugyanis az Örkény Színházban folytatja a pályáját. Most épült fel egy térdprotézis műtétből. Az interjúban mesél a beskatulyázásáról és arról is, másképpen készül-e egy olyan musicalszerepre, mint a Szerelmes Shakespeare I. Erzsébete, mint például egy Pintér Béla előadásra.

Mint monda, az egész élete azért alakult így, mert nem vették fel a főiskolára. „Ha felvettek volna, egy enyhén molett, komikai színésznő lett volna belőlem, ebben biztos vagyok” – meséli. Ebből az eredendő alkati skatulyából Kaposváron nyílt többször is lehetősége kikacsintani, és megmutatni, hogy ennél sokrétűbb színész.  Azóta is mindent elkövet, hogy se alternatív, se komikus színésznőként ne címkézzék. „Nyilvánvalóan vannak skatulyák, de próbálom erővel szétnyomni ezeket a határokat. Talán a Terápia című sorozatban való szereplésem is számított ebben. De azért megtalálom azokat az embereket, akik olyan feladatokkal bíznak meg, mint például amikor Pintér Béla rám osztotta Pánczél György elvtársat a Titkainkban mondja.

csakanyi_all_titkaink.jpgEz a szerep különleges volt az életében. Pintér Béla azt kérte tőle, hogy legyen olyan, mint az édesapja, Csákányi László. „Azt mondtam neki, ez problémás lesz, mert apám utálta Aczélt, akiről a szerepet mintázta. Azt mondta, akkor játsszam úgy, mint az apám, aki nem örül, hogy ezt kell játszania. Fantasztikus kihívás ez a szerep; még az is bizarr benne, hogy apám szemüvegében játszom.

Minden előadásra ugyanúgy készül, legyen az musical vagy éppen Pintér Béla: „minden szerepnél minden újra elölről kezdődik” – fogalmaz Csákányi Eszter. A szereplőválogatásnál már sok minden eldől, „volt olyan rendező, akivel már a castingon tudtam, hogy nem fogunk tudni együtt dolgozni”. A Terápia és a Billy Elliot szereplőválogatására is felkészülten ment el, pontosan tudta, mit akar. „Mindent elkövettem, úgyhogy úgy éreztem, ha nem kellek, az már nem az én problémámmeséli.

Ezzel együtt ez utóbbi nem volt könnyű helyzet számára: „hiába múltam már el hatvanéves, ahogy mentem be abba a hatalmas terembe, egyre kisebb és kisebb lettem; mondtam is, hogy én negyven éve nem voltam utoljára ilyen komoly bizottság előtt, és akkor se sikerült. De Szirtes Tamás ellazított, és tényleg jól sikerült, pont úgy, ahogy akartam”.

A „Krétakör vége” komoly trauma volt számára, mert nagyon szerette azt a csapatot, utána nem is akart máshol társulati tag lenni. „De aztán szinte automatikusan elkezdtek nagyon jó munkáim lenni, lehetett tudni, hogy nincs probléma. És egyszer csak felhívott Pintér Béla, és négy nagyszerű év és négy nagyszerű szerep következett. Jövő évtől pedig már az Örkény Színház társulatának tagja leszek. Szerintem a legjobban alakult minden. Talán az egyetlen magyar színész vagyok, aki már ennyi remek csapatban dolgozott” – emlékezik.

Nem hiányzik számára különösebben az elismerés, „noha egy Prima Primissima-díjnak azért tudna örülni”. Az alternatív színházi létben sokkal szomorúbbnak tartja a dolog anyagi oldalát: „megrázó, mennyire rosszul keres az alternatív színházban még egy megbecsült színész is, és ezért mekkora szükség van forgatásokra, más munkákra. Inkább ez a drámai”.

csak_hbo_hu.jpgA Terápiában (forrás: HBO.hu)

Csákányi Eszter mindig is elmondta a véleményét társadalmi, közéleti és politikai kérdésekben. Még sokan emlékezhetünk arra, amikor a Milla-tüntetéseknél Kulka Jánossal együtt műsorvezetők voltak. „Mindig kamikazelány voltam mondja, hozzátéve – „A gondolataim ugyanolyanok maradtak, az elveim pedig ugyanolyan erősek, de ha kiállok valamiért, abban maximálisan hinni akarok. Most teljesen beleszerettem Gulyás Márton ügyeibe, nagyon hiszek benne, és drukkolok, hogy kiteljesüljön és eredményt érjen el”.

Sokan vannak, akik nem merik ugyanezt megtenni akkor sem, ha hasonlóan gondolkodnak. „Nem török pálcát senki felett; nehezebb helyzet, ha az embernek családja van. Én egyedül vagyok, nem tartozom felelősséggel senkiért: én bele tudok vágni ebbe, de elfogadom, ha valaki óvatos. Csak az tud megszólalni, aki képes rá; van, aki szeretne, de nem megy neki. Gulyás Mártonok kellenek” – fogalmaz ezzel kapcsolatban.

Soha nem érezte úgy, hogy jobb lett volna több magánélet és kevesebb színház. Mint mondja, „százhúsz százalékig” a színháznak élt: „Ez az én döntésem volt. Nem bántam meg”.

Az interjúból az is kiderül, hogyan került a Madách Színház Szerelmes Shakespeare előadásába, a Krétakör után miért nem ment vissza a budapesti Katonába és mit tanult meg a kórházi kezelése alatt.

A teljes interjú itt olvasható.