Farkas Dénes: „A színház a második otthonom”

A Nemzeti Színház színművésze színházról, filmekről, szeszélyességéről és roma identitásáról is mesél az Art7-en megjelent interjúban.

Farkas Dénes a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Gálffi László és Ács János színészosztályában végzett. 2010 óta játszik a Nemzeti Színház színpadán, 2015-ben édesapja, Osztojkán Farkas Béla verseiből önálló estet rendezett.

denes_eori.png        Farkas Dénes a Hazát és szerelmet keresek előadásában (fotók: Eöri Szabó Zsolt)

A színház a második otthona – meséli az interjúban, „és nem csak azért, mert a legtöbb időmet ott töltöm. Nekem az édesanyáim és édesapáim vannak a színházban. De most nem csak a szakmai dolgokra gondolok; ha elszakad a civil ruhám és bemegyek a jelmeztárba, elordítom magam, hogy segítség, azonnal jön valaki és segít megvarrni”.

Szívesen filmezne, ahogy ezt még egyetemista korában gyakran meg is tette, de a nagyobb filmes szerepek nem találják meg őt egyelőre. „Filmekben is nagyon szívesen vállalnék feladatot. De például napi sorozatokban soha nem vállalnék el szerepet. Heti sorozatban is csak akkor, ha annak például Tasnádi István az írója. Valami miatt eddig még nem kaptam nagyjátékfilmes szerepet, szerintem attól tartanak, hogy szeszélyes vagyok a munkám során is” – mondja ezzel kapcsolatban.

Mert mint kiderül a beszélgetésből, a magánéletében végtelenül szeszélyes. „De a munkámban, azt hiszem, ez nem igaz rám. Bánhatják a magyar filmesek, hogy nem hívnak, nem is értem, hogy mi ennek az oka. Nézz rám, intelligens vagyok és szép, mindemellett tehetséges – és persze szerény” – fűzi hozzá mosolyogva. A filmezésnél „nem kívánom bejárni azt a szamárlétrát, amit a színházban megtettem. A színház más, ott ez természetes, de csak azért, hogy egyszer főszerepet kapjak egy nagyjátékfilmben, nem szívesen vállalnék négy-ötmondatos szerepeket más filmekben” – fűzi hozzá.

3.jpg

Nem édesapja írói pályafutása terelte annak idején a színház felé. „A színházzal való kapcsolatomat inkább édesanyámnak köszönhetem, aki roma gyerekeknek szervezett és szervez ma is művészeti táborokat. Gyerekkoromban minden nyáron én is részt vettem ezeken a kirándulásokon. De maga a színház világa a Bárka Színházban, azon belül is A Pál utcai fiúkban szippantott magába” – mesél erről.

Ezzel együtt édesapja nagymértékben hatott arra, ami és ahogy lett. „Az apámmal való kapcsolatom tulajdonképpen a saját fejlődéstörténetem. Sokáig nem olvastam a verseit. Amikor idősebb lettem, és már néhány írását ismertem, nekem is megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom az írással. Kíváncsi voltam, hogy nekem menne-e. Akkoriban sok verset, novellát és regényt is írtam, mostanában viszont kicsit dühös lettem, és újra játszom a gondolattal, hogy tollat ragadok. A mai kortárs magyar irodalmat kicsit felhígultnak érzem” - fogalmaz.

Félig roma származása is szóba kerül a beszélgetés során. Mint mondja, sosem érezte magához közel az autentikus roma identitást. „Nagyon sajnálom, hogy ez így van” – meséli, hozzátéve – „A bátyámhoz sokkal inkább közel áll ez a dolog. Gyakran zenél együtt a barátaival, én meg csak hallgatom őket, de sajnos nem tudok csatlakozni hozzájuk. Talán nem vagyok még elég bátor ehhez”.

Az interjúból kiderül az is, mit gondol a rendezésről, milyen szerepeket kapott annak idején Alföldi Róbert, majd most Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházában, és mit kezd a próbák során a magánéleti feszültségeivel.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Hazát és szerelmet keresek - Farkas Dénes önálló estje a Nemzetiben