Miközben ezt a címet olvassák, megállíthatatlanul terjed az akácmozgalom

Kelemen Kristóf Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk és Magyar akác című rendezése is látható szeptemberben a Trafóban.

Kelemen Kristóf első rendezése, a Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk a 2016. márciusi bemutató óta folyamatosan szerepel a Trafó programjában, legújabb, Pálinkás Bence Györggyel készített előadása, a Magyar akác pedig az évad végi premier után szeptemberben ismét látható a Kortárs Művészetek Házában.

magyar.jpgMagyar akác (fotó: Csányi Krisztina)

A Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk számos hazai fesztiválon is szerepelt és határon túlra is eljutott, a dicsérő kritikák mellett a közönség sem fukarkodik elismerő szavakban. A dokumentumszínházi előadás legközelebb szeptember 17-én látható a Trafóklubban, a Magyar akác pedig szeptember 18-19-én és 20-án költözik be ismét egy, a Trafóhoz közeli külső helyszínre.

Kelemen Kristóf dramaturg szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, jelenleg a Radnóti Miklós Színház dramaturgja, továbbá az SzFE Doktori Iskola hallgatója. Dokumentumalapú színházat készít olyan témákról, amelyekhez nemcsak a társadalmi témák iránt érdeklődő közönség tud kapcsolódni. A Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk dokumentumokból és személyes történetekből áll össze, az előadásban egyetemi évekről, elhelyezkedési lehetőségekről, érdekérvényesítésről és általános jövőképről beszélnek a szereplők. A produkció kiindulópontja egy 1969-es színészvizsga, amikor az akkori tanszékvezető, Ádám Ottó az előadás közben feldúltan távozott a nézőtérről. Innen ugranak a szereplők a jelenbe, és őszintén beszélnek a mai végzősök érvényesülési nehézségeiről.

tra_2_tarr_judit_retfalvi_tamas.jpgTarr Judit és Rétfalvi Tamás a Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk előadásában (fotó: Szántói Lilla)

A produkció az elmúlt évadban vendégszerepelt a kolozsvári Temps D’Images fesztiválon, a Kortárs Drámafesztiválon, a Trafó NEXTFESZT-jén, a debreceni Deszka Fesztiválon, a temesvári TESZT-en, és a Pécsi Országos Színházi Találkozón is.

Az idén tavasszal bemutatott, Pálinkás Bence György képzőművésszel közösen készített Magyar akác szintén társadalmi témával foglalkozik, műfaját tekintve post fact dokumentumszínház: azt mutatja be, hogyan vált az Amerikából idetelepített akácfa magyar nemzeti- és politikai szimbólummá, és 2014-ben miért volt pár hónapig minden hazai politikus az akácfával elfoglalva. Ebből kiindulva az alkotók életre hívtak az előadáshoz kapcsolódóan egy azóta is folyamatosan fejlődő mozgalmat: szimbolikus politikai helyszínekre látogattak el, és akácfa-ültetési akciókkal népszerűsítettek egy új, liberális, befogadó közösségeszményt. A kérdés: szárba szöknek-e mozgalmuk magjai, és vannak-e olyan szívósak, mint az alföldi pusztában és a letarolt bányavidékeken is életben maradó akácfák. A darab terét egy kertinstalláció teszi igazán autentikussá: alföldi homok, bányaföld és egy csoport magyar akác költözik a színpadra.

(Forrás: Trafó)

Kapcsolódó cikkek

A magyar akác, ami Amerikából vándorolt be
Nyilvánosság elé tárni a történeteinket  // Kelemen Kristóf (Trafó blog)