„A rossz értelemben vett hakni társulatok nagyon nem tesznek jót a műfajnak”

Tévhit, hogy egy zenés darabot bárki kénye-kedve és kreativitása szerint akárhogy színpadra állíthat. Mit szabad ilyenkor és mit nem? A Fidelio interjúja.

A Pentaton művészügynökség egyik fontos tevékenysége a nemzetközi projektek bonyolítása, amikor a jogtulajdonosokkal tárgyalva egyengetik egy-egy magyarországi produkció létrejöttét. Legutóbbi nagy munkájuk A Notre Dame-i toronyőr szegedi, majd ezt követő operettszínházi bemutatója feletti-előtti bábáskodás volt. Szentpéteri Andrást, a Pentaton ügyvezetője mesélte el a Fideliónak, mi minden történik a színfalakon túl, mire egy zenés darab ötletéből egy előadás létre jöhet.

notre_1.jpgVeréb Tamás A Notre Dame-i toronyőrben (forrás: Budapesti Operettszínház)

Szentpéteri András világossá teszi az interjúban, hogy ez a fajta háttérmunka sosem gyorsvágta. ”Ez szokás szerint egy elég hosszú, ebben az esetben majdnem kétéves procedúra volt. 2015-ben megtudtuk, hogy az amerikai változatból a Disney fejlesztett egy új verziót, ami nem egy Disney-mese volt, hanem egy igazi komoly darab. Be is jelentkeztünk rá. Fél év múlva bekérték a rendezői koncepciót, a jelmez- és díszletterveket, a koreográfia alapvonalait, egy körülbelüli szereposztást és hogy hányszor és hol akarjuk játszani. Vagyis mindazt, ami ilyenkor szokásos” – meséli.

A Pentaton életében talán a leghosszabb és legszigorúbb szerződést sikerült megkötni” – emlékezik a feltételekre. Ahogy ez a non replika jogoknál szokás, a zene és a történet nem változhatott, a látvány viszont nem hasonlíthatott az eredeti Disney produkcióra, ám ebben az esetben a szokástól eltérően bemutató előtt négy héttel bekérték elfogadásra a végleges szereposztást, valamint a jelmez- és díszletterveket is. Ezután külön egyeztetést kívánt az előadásbeli cigányok ruháinak modernsége.

szent_all_galos_mihaly_samu.jpgElőállhat az a helyzet is, amikor a hazai alkotók egy-egy elképzelése nem fér bele a jogtulajdonos feltételrendszerébe. „Ilyenkor megpróbálunk közvetíteni a színház és a jogtulajdonos között. Nehéz feladat, mert általában mindkettőnek nagyon erős elképzelése van” – mondja ezzel kapcsolatban Szentpéteri András, hozzátéve – „Egy ponton tudnunk kell azt mondani a megrendelő színháznak, hogy ezt most engedjük el, ne menjünk szembe a jogtulajdonossal, mert a hosszú távú kapcsolatot nem érdemes egy produkció egyetlen eleméért kockára tenni”. 

                   (Szentpéteri András / fotó: Gálos Mihály Samu)

A Pentaton több zenés színpadi mű jogtulajdonosaként az érem másik oldalát is ismeri, amikor ők azok, akik feltételeket kell, szabjanak a darabok bemutatásához. „Ha egy színház ezek közül szeretne bemutatni, tőlünk kérik a játszási jogokat. Ismerve a magyarországi piac szereplőit, ilyenkor mérlegeljük, hogy odaadjuk-e vagy nem. Ritkán utasítunk el színházat, de például a rossz értelemben vett hakni-társulatokat, akik három zenésszel, olcsó díszletek között járják az országot, el szoktuk. Ez a fajta színházcsinálás amúgy is nagyon nem tesz jót a műfajnak” – fogalmaz erről az oldalról az ügyvezető. „Olyan is előfordult már, hogy egy ilyen társulat Csárdáskirálynőt játszott, és a szünetben vették észre, hogy nincsen náluk a második felvonás zenei alapja, viszont A mosoly országáé igen. Ezért azokat a dalokat játszották le és valahogy ráhúzták a történetet” – mesél el egy bizarr esetet.

És hogy ők vagy a nyugati és amerikai jogtulajdonosok a keményebbek? „Ők ezt nagyon szigorúan veszik, amiből mi csak tanulhatunk és tanulunk is. Azonban nekünk mindezt át kell tudnunk ültetni a magyar viszonyokra. Nekünk is meg kell követelni, hogy lehetőség szerint kizárólag profi előadások szülessenek profi színházakban” – fogalmaz.

Az eredeti interjúból kiderül, miért voltak ebben az esetben ennyire szigorúak a Disney feltételei, az előadás milyenségén túl még mi mindent írtak elő a szerződésben, és az eredeti jogok tulajdonosa hogyan ellenőrzi, hogy a kész produkció valóban megfelel-e a szerződésben rögzített feltételeknek.

A teljes interjú itt olvasható.