Varsányi Péter egy fiatal ámokfutó önéletrajza alapján írta és rendezi A megtorlás napja című színházi nevelési előadást a TITÁNium pályázat egyik győzteseként. Interjú.

A megtorlás napja című színházi nevelési előadás Elliot Rodger: Kifordult világom című önéletrajza alapján született. Varsányi Péter rendezése a Tantermi Színházi Szemlén mutatkozik be szeptember 28-án, délután 6 órai kezdéssel, a Jurányi Házban.

Kovács Domokos A megtorlás napja imázsfotóján (forrás: Jurányi Ház)

„2014. május 23-án a dél-kaliforniai Santa Barbarában egy huszonkét éves fiú, Elliot Rodger tizenhárom embert megsebesített, hatot megölt, majd önmagával is végzett. Mielőtt ezt megtette, egy 140 oldalas önéletrajzban leírta, hogyan vált jómódú, filmrendező apával büszkélkedő, érzékeny és okos fiúból gyűlölettel teli tömeggyilkossá.

Hogy történhetett ez meg? Kinek a felelőssége? Volt más út? Beszélnünk kell Elliot Rodgerről” – áll az előadás színlapján.

Akik beszélnek róla: Varsányi Péter íróként és rendezőként, Hajós Zsuzsa színházi nevelési konzulensként, Mihály-Geresdi Zsófi látványtervezőként, Kovács Domokos, Kurta Niké és Csémy Balázs színészként és beszélgetőtársként, illetve TIE előadásról lévén szó, a nézők résztvevőként. Magáról az előadásról, illetve annak létrejöttéről pedig Varsányi Péter beszélt még a próbafolyamat alatt.

A IV. TITÁNium Színházi Projekt keretein belül jöhet létre A megtorlás napja című előadás. Miért jelentkeztél a pályázatra?

Tavaly ilyenkor iszonyú nagy munkavágy volt bennem. Dolgozni akartam, de nem találtam elég lehetőséget. Amikor megjelent a TITÁNium felhívása, elképzeltem, milyen idióta lennék, ha lustaságból meg se próbálnám, utána mégis féltékenykednék a nyertesekre. Másrészt rögtön eszembe jutott Elliot Rodger önéletrajza mint alapanyag – akkor egy ideje már nem hagyott nyugodni, és ezt fontos jelnek vettem.

Varsányi Péter

Miért tartod fontosnak, hogy beszéljünk Elliot Rodgerről, illetve miről tudunk rajta keresztül beszélni?

Arról, milyen nehéz egy kamasznak vagy fiatalembernek megtalálnia a saját identitását, miközben ezer irányból nehezedik rá a társadalom nyomása. És arról, hogy miért nehéz segítséget kérni, és miért nehéz jól segíteni. Meg még néhány dologról.

Nyertes pályázóként a mentorprogram során több kurzuson is részt vettél. Melyik volt számodra a leghasznosabb?

Egy-két előadóval már találkoztam az egyetemi éveim alatt, ezért az új találkozások – például az Orlai Tiborral való – többet adtak. Az ő gondolkodásmódja, az, hogyan lehet egy előadás iránt a kitalálás pillanatától kezdve felkelteni az érdeklődést, hogyan kell úgy tervezni egy marketinget, hogy tényleg azokat találja meg, akiket a produkció („a termék”) érdekel – ez hasznosnak bizonyult. Általában a marketingről, brand- és arculattervezésről szóló előadások adták a legtöbbet, nyilván, mert fogalmam sincs ezekről a dolgokról.

Hogyan tudtad az ott megszerzett tudást a mostani produkcióba beépíteni?

Indítottunk egy Facebook-oldalt az előadásnak. Ezzel már most több figyelmet fordítottam a promócióra, mint korábban. Vívódó alkat vagyok, és amíg nem érzem, hogy az előadás kész van, és amíg nem vagyok vele elégedve, addig nem is merek elhívni rá embereket. Számomra van abban valami groteszk, hogy jegyet lehet venni egy előadásra, holott az még nem is létezik. Persze tudom, hogy ez szükséges, csak én alapvetően nem így működöm. Szóval folyamatosan másoknak kell lökniük. De a FÜGE marketingje nagyon profi, úgyhogy most szinte minden energiámat az előadásra fordíthatom.

Kurta Niké és Kovács Domokos a próbán

Hogy áll most a próbafolyamat?

Az első másfél hétben improvizáltunk, az alapján megszületett a szövegkönyv. Aztán ahogy összeraktuk a jeleneteket, felszínre kerültek problémák. Az olvasópróbától kezdve Hajós Zsuzsával és a színészekkel közösen elemezzük az anyagot, ami által nem csak a fölösleges dolgok omlanak le róla, hanem folyamatosan gazdagodik is. Most már végleges a szöveg, és minden jelenetet lerendelkeztünk. Hátra van még a koreográfiák kidolgozása – lesz benne egy-két kisebb harcjelenet, amit csak tűpontosan lehet csinálni.

Mi alapján válogattad össze a csapatot?

Az első, akiről tudtam, hogy őt akarom, Kovács Domokos volt. Domival kilenc évig évfolyamtársak voltunk, ismerem színészként, és nagyon inspirál a személyisége. Néha csak ránézek, és eszembe jut egy szerep. Sok mindennek el tudom képzelni, és abban bíztam, hogy Elliot megformálása számára is kihívás lehet. Hozzá kerestem színészeket: ha ő Elliot Rodger, a főszereplő, akkor milyen lehet a világ körülötte. Kurta Niké és Csémy Balázs alakítanak mindenki mást Elliot környezetében. Velük korábban nem dolgoztam.

Ha új emberekkel dolgozunk, sose lehet tudni, mennyire leszünk egy hullámhosszon. Itt, legalábbis én így érzem, maximálisan azon vagyunk, inspiráljuk egymást és még a humorunk is találkozik. Ami megkönnyíti a próbafolyamatot, különösen egy ilyen megterhelő anyagnál. Tegnap este chaten elmeséltem anyukámnak a napomat, aki válaszul azt írta, most nagyon fáradt lehetsz. És akkor rájöttem, hogy nem is vagyok fáradt, mert annyi energiát kapok ezektől az emberektől.

Milyen az együttműködés Hajós Zsuzsa, TIE konzulenssel és dramaturggal?

Zsuzsa TIE konzulensnek indult, de annyira komplexen gondolkozik a színházról, hogy szerencsére túllépett az eredeti szerepkörén. Nagyon jó dramaturgiai érzéke és elképesztő rendszerező agya van – nagy szükségem van rá, mert érzelmileg annyira bevonódtam a történetbe, hogy néha elveszítem a rálátásomat.

Csémy Balázs, Kurta Niké és Kovács Domokos a próbán

Milyen volt a találkozás Schilling Árpáddal, akit a mentorodnak kértél fel? Mire világított rá? Mire hívta fel a figyelmed?

A próbafolyamat alatt eddig kétszer találkoztunk. Nyitottan érkezett, és az olvasottak és látottak őrá gyakorolt hatását elemezte. Miközben számon kérte a logikát is. Minden szempontból hasznos volt a jelenléte, az éleslátása, emberismerete. Elsősorban mégis abban mutatott irányt, hogyan lehet színészimprovizációkból drámai jeleneteket, és még inkább drámát írni.

Most dolgozol először színházi nevelési előadáson. Milyen élmény számodra?

Egy klasszikus jellegű produkció lehet a rendező totális víziója. A színházi nevelés viszont nyitottságot igényel, hiszen itt az, hogy az előadás hogyan csapódik le a nézőben, nem magán-, hanem közügy – az alkotás része. Ráadásul a nézőkkel az előadás alatt nem én, hanem a színészek fognak beszélgetni, szóval muszáj, hogy az ügy az övék is legyen. Ebből viszont az következik, hogy igazi alkotótársak vesznek körül a próbán. Eddig egy pillanatig nem fogott el a rendezői magányosság.

Kiknek ajánlod az előadást?

Azoknak a tizenhat éven felülieknek, akik nem félnek rákérdezni dolgokra.

…

A Füge Produkció, a Pesti Est és a TITÁNium közös produkciója a szeptember 28-ai, délutáni bemutatót követően október 14-én, este 8 órától látható a Jurányi Házban. Az előadást az alkotók tizenhat éven felülieknek ajánlják.

Az interjút Bordás Katinka készítette a Jurányi Latte interjúsorozat részeként.