„Alföldi Róbert képes mindenkinek a lelkéhez nyúlni a próbákon”

Parti Nóra a Kultúrbrigád és az Átrium színházi produkcióinak oszlopos tagja. A félelem megeszi a lelket előadásában egyszerre három szerepet is alakít. Interjú.

Parti Nóra a Kultúrbrigád majdnem valamennyi átriumos előadásában: Az Igenis, miniszterelnök úr!, Az Őrült Nők Ketrece, a Sirály, a Makbett, az Egy, kettő három és most A félelem megeszi a lelket produkciójában is szerepel. Szerepeiről, az azokra való felkészülésről és  az Alföldi Róberttel való közös munkáról is mesélt.

parti_port.jpg                  Parti Nóra A félelem megeszi a lelket olvasópróbáján (fotó: Mészáros Csaba)

Milyen előképeid vannak a hetvenes évek német társadalmi közegéről, Fassbinder filmjéről?

Nem néztem meg a filmet. Az olvasópróbán találkoztam először ezzel az anyaggal. Lenyűgözött az egyszerűsége. A rövid, lényegre törő mondatok szinte gyermeki lényeglátással vannak megfogalmazva. „Ne gondolkozz sokat, mert akkor sírsz” – mondja például Ali.

Színészileg milyen váltásokat igényel három különböző karakter megformálása?

Nehezebb feladat több személyiséget megformálni. A próbák során folyamatosan járatom az agyam, hogyan legyen mindegyik más. Külsőleg is próbálok egy picit változtatni a mozgásomon, mondjuk másként ülök le takarítónőként, mint Emmi lányaként. Nagy Fruzsina jelmezei sokat segítenek az átváltozásban.

A három nőalak mintegy visszatükrözi a fiatal bevándorlóval és a hatvanas „fehér” nővel szembeni intoleranciát.

igenis_050.jpgBarbara, a kocsmárosnő szeretői viszonyban áll Alival, használja a testét. Szerintem  szerelmes bele, csak nem tudja kifejezni az érzéseit, mert nincs nyitva a lelke. Emmi lánya rémes házasságban él, napi szinten gyűlölködnek a férjével, közben mégis összetartoznak. Igazából úgy boldogok, hogy folyamatosan bántják egymást. És egyszer csak eléjük áll az anya, és közli, hogy szerelmes. Emmi nyitott személyiség, aki boldog akar lenni. Nagyon szépen felmutatja ez a jelenet, hogy az emberek elfelejtenek boldogságra törekedni.

(Hevér Gáborral egy olvasópróbán - fotó: Mészáros Csaba)

A takarítónő pedig a munkahelyi közeget testesíti meg, ahogyan a munkatársak elfordulnak a nőtől, aki egy nála huszonöt évvel fiatalabb férfiba, ráadásul egy bevándorlóba szerelmes. Egyikük sem gonoszkodik direktben, csak éppen nem vesznek tudomást Emmiről. Ez a legborzalmasabb kiszorítás. Az is nagyon érdekes, ahogy a helyzet megfordul, amikor rájönnek, hogy hasznukra lehet a férfi a pakolástól kezdve az unokákra vigyázásig. Hirtelen kedvesek, kezet fognak vele, akit előtte leköptek. Szomorú, éles helyzeteket mutat fel a darab arról, hogy az érdekeink szerint használjuk egymást.

Szoktad mondani, hogy Alföldivel dolgozni igazi vérfrissítés. Milyen eszközökkel hozza ki a színészekből a maximumot?

Robi mindig pontosan fogalmaz, érzékenyen, finomhangolással próbál. Szinte filmes eszközökkel dolgozunk, nincsenek nagy mozdulatok, hanem letisztult, lélekből minimalizált, mondhatni mimikátlan játék. Hatan vagyunk a darabban, és természetesen mindenkihez más a kulcs. Robi pedig mindenkihez úgy nyúl hozzá, ahogyan kell. Azt érzed, hogy a lelkedhez szól.

A kezdetektől fontos tagja vagy a Kultúrbrigád előadásainak. Az Igenis...-t nagyon nehéz próbafolyamatnak nevezted. Mi jelentett nehézséget?

Nincsenek nagy kérdőjelek, hogy elvállaljam-e vagy sem, amit a Kultúrbrigád kínál. Az Igenis, miniszterelnök úr! esetében főleg az okozott gondot, hogy öt-hat év kihagyás után tértem vissza a színházba, mert közben szültem két gyermeket. Nagyon régen voltam ilyen fokozott energiával létező emberek között. Másrészt elsőre elég távol állt tőlem a politikai tanácsadó szerepe, aki egy kemény, szikár nő. Mindig meg kell találnom egy szerep lelkét, és ebben az esetben ez nem volt egyszerű. Az is nehezítette a helyzetet, hogy mind a mai napig könnyen tudok civillé válni a színpadon, elgyönyörködöm a többiekben, és csak utána jövök rá, hogy én is benne vagyok a darabban.

pus_1900.jpgParti Nóra Az Őrült Nők Ketrecében (fotó: Puska Judit)

Az Őrült Nők Ketrece szexi, életimádó, befogadó Jacqueline-jaként viszont lubickolhatsz az érzelmekben.

Az Őrült Nők Ketrecében egyszerűen beszaladok egy sínre, egy hangulatba, amit Stohl és Hevér megteremtenek a közönséggel, csak fel kell rájuk ülni képletesen, és visz magával. Nekem sokkal könnyebben mennek az úgynevezett szomorú szerepek, a mélylélektani drámák, mint a Jacqueline-féle vidámság, pörgés ezerrel. Mindenesetre nagy csodája, ajándéka a színészi pályának, hogy olyan emberekkel dolgozhatok, mint például Alföldi.

Az interjút Szentgyörgyi Rita készítette.

Kapcsolódó cikkek

Alföldi Róbert: „Mindenki csak a Facebookon bátor”
Alföldi Róbert Fassbinder klasszikusát állítja színpadra az Átriumban
Premierajánló – A hely, ahol …
„Csak szeretetben tudok dolgozni” – interjú Parti Nórával
„Mi csak közösen gondolkodva tudunk színházat csinálni” - interjú a Kultúrbrigáddal