Szatory Dávid: „Ha csak úgy létezik az ember a térben”

Az Átriumban több produkcióban is szerepel, legújabban az Alföldi Róbert által rendezett Fassbinder-opuszban, A félelem megeszi a lelket című előadásban.

A háztulajdonos fiától a takarítónőn át a gyári munkásig több alakban jeleníti meg a hetvenes évek német társadalmi közegét A félelem megeszi a lelket című előadásban. A kultúrbrigádos produkciókban játszott szerepei – Makbett, Egy, kettő, három – egy beugrással gyarapodtak: októbertől Ficza István mellett ő is játssza az Igenis, miniszterelnök úr!-ban a miniszterelnök személyi titkárát. Szatory Dávidot kérdezte Szentgyörgyi Rita.

szatory_da_vid_e_s_alfo_ldi_ro_bert_az_igenis_miniszterelno_k_u_r_ci_mu_ea_foto_me_sza_ros_csaba.jpgSzatory Dávid és Alföldi Róbert az Igenis, miniszterelnök úr! című előadásban (fotó: Mészáros Csaba)

Milyen gondolatokat kelt benned Fassbinder darabja, amely a bevándorlókon keresztül a mássághoz való viszonyulással foglalkozik?

–  Tagadhatatlanul kényes, aktuális, áthallásos A félelem megeszi a lelket témája. Már a darab címe is az ismeretlentől való félelemre utal. Az előadás és a mi életünk kapcsán is az a kérdés, hogy van-e bennünk annyi nyitottság, hogy félretegyük az önző érzéseinket, az ismeretlentől való félelmünket. Hogy tudunk-e objektíven nézni valakire, és kizárólag aszerint megítélni, hogy milyen ember. Alit, a marokkói fiatalembert előítélettel kezeli a közösség, ahogy egyébként mindig is kezeli az idegen kultúrájú embereket egy adott kultúra.

Az általad megformált karakterek hogyan mutatnak rá az idegenekkel szembeni sztereotip reakciókra?

– Színészileg fontos megmutatni, hogy mi az adott szereplő problémája, mitől fél, miért úgy reagál, ahogyan reagál. Nagyon sok humora is van az előadásnak, amikor azon nevetünk, hogy egy helyzet mennyire abszurd, vagy mi hagyja el az emberek száját teljesen önkéntelenül. Emmi takarítónő munkatársát játszom többek között. Az egyik jelenetben a takarítónők arról beszélgetnek, hogy az arabok koszosak, igénytelenek. Ez például megmutatja, hogy egy másik kultúrával kapcsolatos általános elképzelés hogyan határolja be az agyakat az előítéletek által. Tételmondatokat szajkóznak úgy, hogy még csak nem is találkoztak, beszélgettek egy arab emberrel, mert ezt hallják a rádióból, a tévéből vagy az újságokból. Gruber úr, Emmi főbérlője megrökönyödik az idős nő és a fiú kapcsolatán, de elgondolkodik, és rájön: miért kellene utálnia a fiút, ha tisztességes? Nem az a lényeg, hogy milyen a bőrszíne, milyen imakönyvből imádkozik.

szatory_da_vid_e_s_herna_di_j_a_fe_lelem_megeszi_a_lelket_ci_mu_elo_ada_sban_foto_me_sza_ros_csaba.jpgSzatory Dávid és Hernádi Judit A félelem megeszi a lelket című produkcióban (fotó: Mészáros Csaba)

A karakterváltások milyen megközelítést igényelnek?

– Egy-két mondatban kell megfogni lényegi dolgokat. Van úgy, hogy villanásnyi ideig vagyunk bizonyos karakterek bőrében. Igyekszünk megtalálni pár apró, fontos momentumot akár egy gesztusban, egy hangsúlyban. Technikailag nehéz az előadás a rengeteg átöltözés, a filmszerű jelenetek miatt.

A Nemzetiben kezdődött a „történeted” Alföldivel, szinte bármit rendez, számít rád. Milyen oldalát ismerted meg rendezőként A félelem… próbái alatt?

A félelem… új arcát mutatja meg Robinak. Sokkal csendesebb, finomabb, lassabb ez az előadás, mint amit megszoktak tőle a nézők. A színjátszásunkat is egészen másfelé terelte, másfajta dolgok érdekelték őt a színészekben. Nagyon érdekelte, hogy mit jelent, ha csak úgy létezik az ember a térben.

–  Újoncként érkeztél nemrég az Igenis, miniszterelnök úr! összeszokott csapatába. Mi volt a legnagyobb kihívás a beállásban a személyi titkár szerepére?

egy_ketto_ha_rom_le_na_rdt_laura_szatory_da_vid_foto_puska_judit.jpgLénárdt Laura és Szatory Dávid az Egy, kettő, három című előadásban (fotó: Puska Judit)

– Nagyon nehéz feladat volt, irgalmatlan mennyiségű szöveget, mozgást kellett megtanulnom. Otthon, videóról próbáltam be az előadást. Biztonságérzetet jelentett, hogy mivel már sokat játszották, a többiek nem blokkolnak le attól, ha egy mondatot véletlenül átugrok vagy valami bakit csinálok. Szerencsére az első már rendben lement. Végül is ez a szerep Ficza István „gyermeke”, nekem pedig a „kölcsönkért ruhám”. Egy pillanatra eszembe juttatta a Mindenből egy van szituációs improvizációs sorozatot. Ott éltem át hasonló pillanatokat, ami koncentráltságot adott ahhoz, hogy nagyon gyorsan pörgessem az agyam. Az Igenis... nagyon pörgős előadás, fontos a szövegek ritmikája, hogy üljenek a poénok.

Gyakran leírják rólad, legutóbb az Egy, kettő, három kapcsán, hogy jobban festesz öltönyös, jól fésült arisztokrataként, mint ágról szakadt taxisofőrként.

– Próbálom emberibbé, testközelibbé tenni azt a hobót, aki bejön a darab elején. Talán közelebb áll hozzám az öltöny, mint a kapanyél. Hiányzik belőlem a jó értelemben vett faragatlanság.

Az interjút készítette: Szentgyörgyi Rita

(Forrás: Átrium)

Kapcsolódó

Alföldi Róbert Fassbinder klasszikusát állítja színpadra az Átriumban