Ahol ég és föld találkozik – Kritikák a Tótferiről

Kárpáti Péter darabja, saját rendezésében különös történetekből születő különleges előadás. Talán több is, mint egy előadás.

A Titkos Társulat előadásának szövegét Kárpáti Péter, a társulat vezetője jegyzi, a mű 1999-ben jelent meg. A szerző, aki egyben az előadás rendezője is, korábban azt nyilatkozta, azért kezdett el színházcsinálóként és rendezőként is dolgozni, hogy egyszer ezt a szövegét színpadra állíthassa. Ezt őelőtte többen is megtették: a Színházi Dramaturgok Céhének díját születésekor elnyerő darabot elsőként a Bárka Színház mutatta be Novák Eszter rendezésében, majd a debreceni Csokonai Színház is műsorra tűzte, azt az előadást Rusznyák Gábor rendezte. Azóta a Vajdaságban, Budapesten és Pécsen is bemutatták. Kárpáti Péter a Trafó Stúdiójában állította színpadra a darabot.

titkos_tarsulat-47.jpgFotók: Mónus Márton

Az előadás a vándorló Krisztusról és Szent Péterről szóló, a népi szájhagyomány útján elterjedt, sokszínű mese- és mondavilágból hoz létre egy történetet, azok nyelvezetéből is átmentve az előadásba. Gabnai Katalin  Revizoron és Szekeres Szabolcs  Kutszéli Stíluson megjelent kritikáját szemléztük.

Gabnai Katalin az előadás sajátos dramaturgiája kapcsán Ámi Lajos félcigány mesemondó abszurd történeteire utal, amelyek – hasonlóan más Kárpáti művekhez – ebben az előadásban is megjelennek. Ezeknek a történeteknek, meglátása szerint alapvetően más a történetvezetése, mint amivel színpadi drámáknál általában találkozhatunk. „A cigány mesék megbicsakló cselekményei alkalmatlanok a klasszikus dramaturgia szabályai szerint való dráma megépítésére. A hatalommal, annak megszerzésével (az európai dráma központi elemével) tudniillik ezek a történetek nemigen törődnek. (…) A dolgok inkább csak megesnek a szereplőkkel, az elkövetés is többnyire véletlenszerű, a jelenség esetlegesnek tetsző morális burkával együtt” – fogalmaz.  

Úgy látja, hogy ezeknek a meséknek a törvényei inkább az entrópia jelenségéhez, a világ rendezetlenségének állandó növekedéséhez hasonlíthatóak: „Nemcsak a tér három dimenziójának irányába tágul itt minden, az idő tekergő féreglyukain át is közlekednek a szereplők. Döbbenetes pillanat, mikor a felfordulás közepébe egyszer csak beröffen a régholt apa, leül az asztalhoz, s elmarja az alumíniumkanalat, hogy egyék vele egy kis tésztát” – írja.

titkos_tarsulat-18.jpgKárpáti Pál és Kárpáti Péter a Tótferi előadásában

A Titkos Társulat előadása véleménye szerint nem puszta előadás, hanem egy sajátos közösségi esemény: „Jogos a misztériumként való meghatározás, hiszen rituáléról van szó. Rítus pedig az, amin múlik valami. Hogy ezen a játékon kinek mi múlik, az személyre szabottan működik majd. Lehet, csak annyi, hogy megértsd és elfogadd a történések irracionalitását, s megérezd a száraz levélnyi emberi lét semmiségét. Tetszik vagy nem, szent színház ez, mégpedig a brooki értelemben vett szent színház. Aki nem hiszi, járjon utána” – fogalmaz.

Szekeres Szabolcs a középkori misztériumjátékok felől olvassa az előadást. „A mítoszok ismerőssé, lakhatóvá teszik a világunkat. Elsősorban nem a cselekmény váratlan fordulataival és nem is a figurák közötti viszonyok kiszámíthatatlanságával, hanem a sejtelmes, a szent és a profán között egyensúlyozó atmoszférájával szerez kellemes perceket a nézőnek a Tótferi” – írja kritikájában.

Véleménye szerint az előadás különleges atmoszférájában a fénytechnikának is fontos szerepe van: „A Trafó Stúdiójában az árnyékok szinte az égig érnek. Lengyel Ákos bravúros világítási effektusai azzal élesítik drámaira a szituációkat, hogy a legtöbbször elfednek, jótékony homályba borítanak, semmint határozottan megmutatnának bármit is. Még a megvilágított arcok sem mindig jól körvonalazhatók. Az árnyék uralja a színpadot, mintha az ég és a föld összes sötétsége telepedett volna az elhagyatott, világvégi falucskára”.

titkos_tarsulat-54.jpg

 „Az ihletett pillanatok annak köszönhetők, amilyen módon a jelenkori magyar falu hétköznapjai, a naturális rögvalóság egybeér a csodával, az újszövetségi történettel” – fogalmaz, hozzátéve – „Amikor már nincs mit várni konkrétan az élettől, de tudjuk, hogy valaminek történnie kell, mert a reményt és hitet adó evangélium annyira kell, mint a hosszú ideje éhezőnek a darabka kenyér” – fogalmaz a kritikus.

További kritikák az előadásról

Pótszékfoglaló - Kabdebon Dominik: Lábosba zárt genezis, avagy Tót Ferenc világra jövetele

Egyből érezni lehet, hogy itt most nem az a színház lesz, amire számíthattunk. Legalábbis ha a színházat  egy közös megegyezésen alapuló illúziókeltésnek tartjuk, akkor ez itt most nem az, ha azonban a kollektív hiten alapuló játéknak, akkor az mindenképp az lesz. Olvasson tovább >>>

Szinhaz.net - Fehér Anna: 4MÓZ 6, 24-26

De Isten ott van Szempétör alakjában is, szerényen, álcázva megbújik e szolgai figurában, nem más ő, mint a szeretet Istene. Nem olyan, mint az Atyám Teremtőm, a keresztre feszített szenvedő test, aki minden nap megváltja a világot, hanem az az arc, amelynek képére és hasonlatosságára teremtetett az ember. Színészt még ilyen jóságos képet vágni, mint Szabó Zolát, nem láttam. Olvasson tovább >>>

Kapcsolódó cikkek

„Azért kezdtem színházat csinálni, hogy ezt a darabot megrendezhessem” - interjú Kárpáti Péterrel