Hernádi Judit: „Mindenkinek jobb, hogy nem vagyok társulatban”

A színésznő a szabadúszó életmódról, a lassan negyvenéves pályájáról és legutóbbi szerepe kapcsán a nyitottság helyére rendszerszinten beléptetett gyűlöletről is beszélt az Art7-nek.   

Hernádi Judit kis megszakítással több mint harminc éve szabadúszó. Tavaly csatlakozott az Orlai Produkció égisze alatt egy-egy produkcióra összeálló alkotói közösséghez, de már korábban is rendre szerepelt orlais előadásokban, sőt, Hernádi Pont című önálló estjét is az Orlai Produkcióval hozta létre. Legutóbb a tőle megszokottól nagy mértékben eltérő szereppel kínálta meg Alföldi Róbert A félelem megeszi a lelket előadásában, amelyben egy hatvanas takarítónőt játszik, aki beleszeret egy nála jóval fiatalabb bevándorlóba.

hernadi-judit_ok.jpgHernádi Judit a Hernádi Pontban (fotó: Takács Attila)

Pályáját a Vígszínházban kezdte, ahonnan azonban nyolc év után eljött. „Egyszer csak úgy éreztem, nem bírom tovább, lépnem kell. Nem akartam megfelelni, nem akartam, hogy azért kapjak meg egy szerepet, mert úgyis ott vagyok, hanem azért, mert azt nekem kell eljátszanom” – emlékezik az interjúban erre a meghatározó döntésére, hozzátéve – „Soha nem tagadtam meg azt az időszakot, szerettem ott lenni, jó szerepeket kaptam. De el kellett jönnöm onnan. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy bárhol vagyok, előbb vagy utóbb onnan is eljövök”.

A szabadúszó lét a lényegi szabadsága mellett folyamatos bizonytalanság is egy színész számára. „Előfordult, hogy megijedtem, és úgy éreztem, társulatra lenne szükségem. Tettem is ez irányba lépéseket, de valaki még időben felnyitotta a szemem, amikor azt mondta, hogy nem véletlenül hagytam ott annak idején a Vígszínházat” – meséli a dilemmáról Hernádi Judit.

Egyébként nem csak nekem, mindenkinek jobb, hogy nem vagyok társulatban” – fűzi hozzá – „Mert mindig rámutatok a hibákra, és ezt általában nem szeretik. Ha viszont egyetlen munkára szerződöm, akkor nem kell ezzel foglalkoznom. A véleményemet szívesen elmondom, ha megkérdeznek, de nem harcolok”.

hernadi_takacs.jpgHernádi Pont (fotó: Takács Attila)

A színésznő A félelem megeszi a lelket kapcsán arról is mesél, hogy Alföldi Róbert hitt abban, hogy neki kell eljátszania ezt a tőle szokatlanul visszafogott és kordában tartott szerepet, Hernádi Judit pedig hitt Alföldiben és ment vele. „Ő nagyon erős kezű, határozott rendező, pontosan tudja, mit akar és hogyan. Ez nem ért váratlanul, mert korábban már dolgoztunk együtt. Egyébként régebben játszottam hasonlóan letisztult, egyszerű, befogadó típusú szerepet. Volt tehát erről emlékem és tapasztalatom, de az kétségtelen, hogy általában nem szoktak ilyet rám bízni” – mondja.

A hazai közállapotok is szóba kerülnek az előadás kapcsán, amelynek a története a müncheni terrortámadást követő években játszódik Németországban, és egy német nő és egy bevándorló szerelméről szól. „A két főszereplőt körülvevő emberek egyszer csak, hosszas belső küzdelem árán elmozdulnak az elfogadás irányába, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha elfogadnák ezt az embert, mert rájönnek, hogy rá is szüksége van a társadalomnak” – idézi fel a darabbeli történést, hozzátéve – „Ez teljesen más hozzáállás a feltétlen elutasítással szemben”.

meg_meszaros_csaba.jpegBányai Kelemen Barna és Hernádi Judit A félelem megeszi a lelket előadásában (fotó: Mészáros Csaba / Átrium)

Hernádi Judit azt gondolta 1990-ben, hogy majd jó irányba indulunk el, és „rettenetesen fájlalja”, hogy nem ez történt. „Én sem tudtam, hogy mi a demokrácia, pedig érett embernek gondoltam magam. Azt hittem, ez jön magától. Nem jön. Dolgozni kell rajta, meg kell tanulni, hogy ha a másik ember mást mond, attól még nem hülye, sőt, akár igaza is lehet. Ha egymásnak feszülnek is a gondolatok, feltételezni kell, hogy mindkét fél azt akarja, hogy mindannyiunknak jó legyen. De mindazt, amit most látunk, sajnos a gyűlöletre és a kirekesztésre építették, és azt gondolják, hogy a másik mindenképpen rosszat akar” – fogalmaz ezzel kapcsolatban.

Az interjúból kiderül, hogy nehézségek esetén önmagát vagy inkább másokat hibáztat, hogyan élte meg azt a néhány évet, amit a rövidéletű, ám nagy port kavaró Művész Színházban töltött, és mi alapján dönt egy-egy felkérésnél.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Fordítva vagyok bekötve” – Hernádi Judit 60
Ha az egyikük zuhanna a trapézról, a másikuk elkapná – Hernádi-Gálvölgyi
A félelem tényleg megeszi a lelket, vagy csak megnevettet? - kritikai szemle