Anton, avagy melodráma szívfacsarásra és akasztófahumorra

A B32-ben bemutatásra kerülő Anton, avagy a végén minden jobbra fordul című előadás kapcsán Géczi Zoltánt kérdeztük, aki szerzőként és rendezőként is jegyzi az előadást.

A Géczi Zoltán és Fülöp Áron által írt darabot  november 24-én mutatja a Terminál Workhouse a B32 Galéria és Kultúrtérben. Az öngyilkossággal játszadozó Anton vergődéseit követve az előadás egy szívfacsaró szerelmi drámát bont ki, aminek feszültségét a gondosan adagolt morbid humor és több énekes betét is oldja. A darabot Gáspár Anna és a Manna Produkció segít színpadra állítani. Az előadás címszerepét Hajmási Dávid alakítja, partnerei: Menszátor Héresz AttilaKálóczi OrsolyaRusznák AdriennGerlits Réka és László G. Attila. Az előadásban szereplő dalokat Vidák Róbert zenésítette meg. 

geczi_zoltan-_szinesz.jpgGéczi Zoltán (forrás: Terminál Workhause)

Géczi Zoltán nem először rendez, és mint az interjúból kiderül, nem is először ír színpadra, ahogy az is, hogy a darabbeli történet tíz éve rajta van a szerzői bakancslistáján.  

Fura hullámzást mutat a rendezői aktivitásod. Amikor elkezdted a pályádat színészként, körülbelül 7 év kellett, hogy rendezz is, ám akkor négy év alatt minimum 8 előadást állítottál színpadra, majd az utóbbi 7- 8 évben ismét „csak” színészként dolgozol. Mi volt az oka 7-8 évvel ezelőtt annak, hogy elkezdtél rendszeresen rendezni, majd négy év után ez abbamaradt?

Egy felkérés miatt kezdtem el rendezni, aztán egyik felkérés követte a másikat. Amikor a Stúdio-K-ba kerültem, Fodor Tamás szintén fölajánlott egy lehetőséget, a következő évben még egyet. Nyilván akartam és élveztem, de adódtak a helyzetek. A Vígszínházzal szakadt meg ez a folyamat, ahol a színészi munka mennyisége egyszerűen nem engedte, hogy ilyesmin törjem a fejemet.

És mi az oka annak, hogy most ismét rendezel? A Fülöp Áronnal közösen írt darab ötlete hozta a rendezés ötletét?

Amikor a Terminál Worhouse csapatával azon gondolkoztunk, hogy milyen típusú problémák foglalkoztatnak minket, egyértelműen a család került az érdeklődésünk középpontjába. És nekem rögtön ez a sztori jutott az eszembe. A Terminál alapelve a projektalapúság. Ha valakinek ötlete van, és a többiek fantáziát látnak a dologban, szívvel lélekkel támogatják. Egy kikötés van: a pályázaton átment ötletek prioritást élveznek, és az Anton, a Manna kulturális egyesületnek köszönhetően támogatást kapott az NKA-tól.

anton_karakterfoto_aliz.jpgImázsfotó

Ha jól tudom, színházi szerzőként most fogsz debütálni. Ahogy azt is gyanítom, nem te vagy az a Géczi Zoltán, aki különféle szerzői nevek alatt jelentetett meg tucatnyi kötetet a második világháborúról, Hitlerről, haláltáborokról, kínzásokról és kivégzésekről. Milyen előzményei vannak nálad az írásnak?

Nem, az a Géczi Zoltán valóban nem én vagyok. Viszont gyerekkorom óta rendszeresen írok. Főleg verset, ahogyan a darabban szereplő dalszövegek egy részét is én írtam, Haik Viktória és Kálóczi Orsi mellett. Sok olyan darabban vettem részt színészként es rendezőként is, aminek a szövegkönyvét közösen hoztuk össze, egy laza cselekményvázlat alapján. Szóval, egyáltalán nem éreztem, hogy ismeretlen vizekre eveztem volna.

A sajtóanyagból kiindulva meglehetősen melodrámainak tűnik a történet, valaki az öngyilkosnak lenni vagy nem lenni helyzetben vergődik, miközben „egy szívfacsaró szerelmi dráma bomlik ki”. Megspékelve családi traumákból kiinduló pszichologizmussal, ellenpontozva morbiditással és groteszk akasztófahumorral. Hogyan született a darab ötlete és hogyan jött lére ez a fura kombó?

A történetet kb. tíz éve hallottam egy barátomtól, és nagyon foglalkoztatott az a mérhetetlen ambivalencia, ami áthatja. Szinte minden évben eszembe jutott, hogy csinálni kéne ebből a sztoriból valamit. Lehet, hogy most értem meg rá. A harmincas generációhoz tartozom. Túlnyomó részben elvált szülők gyermekei vagyunk, akik a családalapításhoz való viszonyukat nehezen tudják nem a saját gyerekkorukban való csalódottság szűrőjén keresztül megélni. A darabban szereplő szituációk ismerősek nekünk, de annyira felfokozottak, hogy azt már nehéz röhögés vagy sírás nélkül elviselni. A szerelem pedig egy olyan dolog, ami fölött az embernek nincs hatalma.

hajmasi_david_geczi_zoltan_jobbra.jpgHajmási Dávid és Géczi Zoltán az olvasópróbán

Hogyan dolgoztatok együtt Fülöp Áronnal a szövegkönyvön? Hogy lehet egyáltalán ketten írni valamit?

A dolog úgy néz ki, hogy én beszélek, Áron meg ír. Amikor egy jelenetváz megvan, akkor elkezdjük mondatról mondatra, szóról szóra átírni.  Aztán vitatkozunk. Aztán megegyezünk, hogy ez így jó, aztán rájövünk, hogy nem jó.  Akkor megint vitatkozunk, aztán megint megegyezünk és így tovább. amikor azt érezzük, hogy rendben van, akkor megmutatjuk a színeszeknek.  Ők elmondjak, hogy abszolút nincs rendben, akkor vissza a géphez stb. Végeláthatatlan dolog ez. Nagyon sokszor a színészek oldják meg a problémát, javaslatokat tesznek, vagy véletlenül valamit másképp mondanak. Így pingpongozunk lassan egy éve, persze rengeteg leállással. De még most is változik a szöveg az utolsó héten.  Minimálisan, de még most is mozgásban van.

Mi volt vagy lesz a legnagyobb kihívás a színpadra állításban?

A legnagyobb kihívás a pénz hiánya. Mindent magunk oldottunk meg a csapattal: díszlet, kellék, jelmez. Vagy szívességet kértünk a barátainktól. A pénzhiány miatt a pénzes munkák prioritást élveznek. Senki nem ér rá. Alig lehet próbát tartani. Tehát a próbafolyamat legnehezebb része az volt, amikor a színészek nem értek rá. A leghálásabb része az volt, amikor ráértek.

A sajtóanyag „közép-európai borongósságot” emleget az előadás kapcsán, amit az említett akasztófahumor old. Ami az előadást illeti, lehet-e hinni az anyagnak, ami pedig téged: mennyire jellemez ez a bizonyos közép-európai borongósság és mennyire az akasztófahumor?

Nem vagyok egy mosolygós ember, de szeretek röhögni magamon is, meg azon is, amit magam körül látok. Igyekszem munka közben a színészek ajánlataiból kiindulni. Tehát az előadás humora épp annyira belőlük is fakad, mint belőlem meg az Áronból. Mi mindenesetre nagyon jól szórakoztunk a próbafolyamat alatt.

Kiknek ajánlod jó szívvel és kiknek nem az előadást?

Mindenkinek jó szívvel ajánlom. Gyerekeknek is. Komolyan mondom.

Török Ákos

Az előadás a november 24-ei bemutatót követően december 17-én látható a B32-ben, mindkét alkalommal este 7 órai kezdéssel.