Törőcsik Franciska: „Ez a szakma átvitt értelemben a szerelmeken alapszik”

A fiatal, jelenleg szabadúszó színésznőt a Magyar Narancs kérdezte filmekről, színházról, személyes válságokról és önérvényesítésről.

Törőcsik Franciska – ha nem is nagyon gyakran – rendszeresen szerepel filmekben, legutóbb Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című rendezésében kapott fontos és szép feladatot. Legutóbbi színházi munkái között mindenképpen említést érdemel a TÁP Színház Utas és holdvilág című különös és különleges előadásában Erzsi különös és különleges szerepe.   

torocsik.jpgTörőcsik Franciska (fotó: Szécsi István / Fidelio)

Az Aurora Borealisban a Törőcsik Mari által alakított Mária fiatalkori énjét játssza. (Sokan tudják már, de talán sokan nem, hogy nincsen rokoni kapcsolat közöttük.) Törőcsik Franciska az interjúban elmondta, hogy nehéz volt a forgatás: „Minden jelenet óriási koncentrációt igényelt és iszonyúan szélsőséges lelkiállapotot generált. Nagyon nehéz volt, hogy a jeleneteket, ahogy az gyakran lenni szokott, összevissza, nem kronologikusan vettük fel, ennek dacára nekem mindig tudnom kellett, hogy a fiatal Mária épp hol tart az adott jelenetben, és a lelkiállapota miből következik”.

Színműsként az Örkény Színházban töltötte a szakmai gyakorlatát, és úgy volt, hogy esetleg a pályáját is ott kezdheti el, de végül az Örkény Színház nem szerződtette. A színésznőnek ez rosszul esett, de utólag belátja, hogy igaza volt Mácsai Pálnak. „Akkor még nem tudtam, hogy egy szerep csak akkor fog működni, ha van egy kész tervem arra, hogy az adott koncepcióban mit akarok kihozni belőle, és ha a rendező segít ebben, az jó, de e nélkül is meg kell oldani. (…) Akkor még nem tartottam ott, hogy merjek kísérletezni, úgy gondoltam, egy ilyen helyen az a feladatom, hogy a legjobb tudásom szerint megoldjam a rendezői instrukciókat” – emlékezik a történtekre.

p9120629.jpgTörőcsik Franciska az Utas és holdvilág előadásában (fotó: Toldy Miklós)

Így Székesfehérváron kezdett el dolgozni, ahol már fel tudott engedni. „Később, Székesfehérváron a sok eljátszott szerepnek és az ottani csapat segítségének köszönhetően egyre bátrabb lettem, egyre több mindent próbáltam ki, sokszor úgymond a magam örömére, de láttam, hogy a nézőknek is átjön és működik” – fogalmaz. Mint mondja, ott remekül érezte magát, a társulat összetartó és a közönség is kitűnő volt számára, „de most kellenek az új kihívások”.

Törőcsik Franciska többször is válságba került eddigi pályája során, amikor abba is akarta hagyni a színészetet. „Ez a pálya néha nagyon kiszolgáltatott. És mondom ezt úgy, hogy igazán nem lenne ízléses, ha ennyi lehetőséggel a hátam mögött siránkoznék. Az ember elmegy egy castingra, majd mégsem ő kell. Ehhez hozzá kell szokni. De egyre könnyebben megy az elengedés is” – mondja az interjúban.

Szabadúszóként az önérvényesítés képessége nagyon sokat jelenthet ahhoz, hogy szerepeket kapjon valaki. Törőcsik Franciska ezt most némiképp másként látja: „Soha senkinél nem kopogtattam. Szerintem ez a szakma átvitt értelemben a szerelmeken alapszik. Nem hiszem, hogy van értelme könyörögni, hogy szeressenek belém” – fogalmaz.

Az interjúból az is kiderül, melyik volt számára a legnehezebb jelenet az Aurora Borealisban, és mikor utasít vissza egy szerepet.

A teljes interjú itt olvasható.