Gáspár Tibor és Görög László Furcsa párja Miskolcon

Neil Simon vígjátékában éppen önmagukkal ellentétes figurákat játszanak. A Pótszékfoglaló kérdezte őket az előadásról, magányról, vitákról és kényszerű együttléteink hozadékáról.  

A Furcsa pár két elvált férfiről szól, akik kénytelenek egy háztartásban élni, miközben teljes ellentétei egymásnak: Oscar cinikus, jó humorú és nagyon rendetlen, míg Felix érzékeny lelkű, rendmániás, süt, főz, és egy percig nem bír tétlenül ülni. A miskolci előadásban, amelyet december 1-én mutattak be, Görög László alakítja Oscart, Gáspár Tibor Felixet.

171129_mnsz_furcsapar_1_proba_051_resize.JPGGörög László és Gáspár Tibor a Furcsa pár előadásában (fotók: Gálos Mihály Samu)

Az interjúból kiderül, hogy a szerepeik éppen ellentétei annak, amily a két színművész az életben. Görög László mindig is jól elvolt egyedül: „Az életemben jó néhányszor volt ilyen időszak, és mindig jól kezeltem. A munka, a hobbijaim kitöltötték az életemet, sosem unatkoztam” – meséli. Ezzel szemben Gáspár Tibor nagyon ritkán volt egyedül életében, és nem is igazán tud vele mit kezdeni: „az élet úgy adta, hogy az édes testvéremmel (Gáspár Sándor színművész – a szerk.) laktunk együtt, ezért a magányt, az egyedüllétet nem nagyon éltem meg. Nem is szerettem igazán egyedül lenni, mindig vágytam arra, hogy „körülrajongjanak”, és én is „körülrajonghassak” valakit”.

Gáspár Tibor szerint a rendező, Béres Attila szándékosan osztotta rájuk felcserélve a szerepeket. „A szereposztás ódiuma mindig az igazgatót és a rendezőt illeti, akiknek ezerféle szempontja lehet, és ezek a szempontok nem feltétlen azonosak a színész szempontjaival” – szól hozzá a témához Görög László, hozzátéve – „Azt gondolom, hogy bármelyik színházban megtisztelő, ha azt gondolják e darabot elővéve, hogy van két olyan „vezérürüjük”, akiknek ezt a szerepet oda tudják adni”.

Mint ebből következik is, fel sem merült bennük, hogy esetleg visszaadják a szerepet, de a beszélgetésben ez a téma is előkerül. „Szabadúszóként eldöntheti a színész, ha van felkérése, hogy vállalja vagy sem. Egy társulatnál ez persze érzékenyebb dolog, ám én szerencsés helyzetben vagyok, azt hiszem, és semmi okom nincs óbégatni” – fogalmaz Görög László. „Az egész létezésünk olyan itt a színházban, hogy bízunk annyira Béres Attilában és a többi rendezőben, hogy amikor összeállítják az évadot és osztják a szerepeket, ha van is abban valami olyan, ami első ránézésre úgy tűnik, nem feltétlenül van hozzá sok közöm, nem véletlenül adják azt, amit” – fűzi hozzá.

171129_mnsz_furcsapar_1_proba_088_resize.JPGGörög László az előadásban

Gáspár Tibor szerint a két figura olyan sűrítményei két karakter minden árnyalatának, hogy remélhetően minden néző magára ismer bennük, „és jó esetben az effajta magára ismerésektől a szíve is talán telicsordul egy-egy pillanatra”. Görög László úgy gondolja, a két figura rövid idő alatt végig él egy teljes „házasságot”. „Amikor egy férfi és egy nő költözik össze, az olyan, mint egy vonósnégyes az összes tételével együtt – néha lassan, néha felgyorsulva szól. Ám e két férfi mindegyike volt már házas, és ezekre a körökre, ütemekre, tételekre már egyiküknek sincs se türelme, se ideje” – fogalmaz a dolog elkerülhetetlen végével kapcsolatban.

Ami nem azt jelenti, hogy egy vérkomoly dráma zajlik a színpadon, aki ismeri a szerzőt, Neil Simont, annak ez meg sem fordul a fejében. Azonban a Furcsa pár alakjai a két színész véleménye szerint nem klisék, nem papírfigurák, ahogy a történések sem vígjátéki panelokból állnak össze.

Noha a vég ebben a darabban nem elkerülhető, Oscar és Félix néhány napos együttélésének úgy tűnik, van pozitív hozadéka: „Mire azonban véget ér a történetük, mind a két fél, óhatatlanul bekebelez valamit a másikból, és megért valamit abból, hogy a saját párkapcsolata miért is nem sikerült” – mondja Görög László. Gáspár Tibor úgy találja, hogy „Oscar és Félix is kicsit magának is hazudja a saját életét,  és amikor összeengedik őket, mindezen hazugságok lehámlanak”.

171129_mnsz_furcsapar_1_proba_077_resize_1.JPGGáspár Tibor az előadásban

Az előadás tehát két ember egymásra eresztése és összezárása. Az előadás kérdésfelvetései és tanulságai azonban messzebb is mutathatnak. „A vegetáción túli dolgokat egészen a boldogságig, a művészetekig, a szárnyalni tudásig az ember csak közösségben tudja megélni, magában nem, vagy csak ideig-óráig. Kell, hogy legyen vita, ütközés, probléma, mert a normális az olyan unalmas – szoktuk mondani a színházban. Ezek a viták elő is jönnek, és elő is kell, hogy jöjjenek, mert élünk!” – vallja Gáspár Tibor.

A teljes interjúból az is kiderül, Gáspár Tibor hogyan jött ki testvérével kollégista korukban egy szobában, a két színművész mit gondol az általuk alakított figurákról, és hogyan tudhat működni a fejekben kamaradarabként beárazott vígjáték a Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadán.  

A teljes interjú itt olvasható.