„Az igazán fontos beszélgetések a kocsmában zajlottak”

A Bizony című részvételi színházi előadás kocsmaszínházként járja körül a bizonyosság és a hit kérdéseit. Szigorúan nem csak felnőtteknek. 

Az előadás a Mentőcsónak Egység és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ koprodukciója, amely a Helvécia sörözőben látható. A 25 éves Kerekasztal születésnapi sorozatának záróeseményei közé tartozik a december 5-ei munkabemutató, a nagyközönség pedig január 26-án láthatja először az előadást. Az előadás konzulense Lipták Ildikó, rendezője Farkas Atilla, mindketten színész-drámapedagógusok. 

_mg_3276bizony_foto_lakatos_pe_ter.jpgBizony (fotók: Lakatos Péter)

Hogyan találtatok egymásra az Átrium égisze alatt működő Mentőcsónak Egységgel, illetve a Manőver Csoporttal?

Lipták Ildikó: Mi voltunk az első színházi nevelési társulat egész Kelet–Közép-Európában. Az évek múlásával egyre szélesebb kör alakult ki a tevékenységünk körül, a színházi nevelési előadások mellett színházpedagógiai programok is születtek. A Szputnyik, illetve a Szputnyikból kinőtt Mentőcsónak Egység is rokon irányzatokkal kísérletezett, figyeltük egymás munkáját. A Szputnyikkal koprodukcióban készült előadásunk,  A hosszabbik út jelenleg is műsoron van. Pass Andreával magam is dolgoztam egy színházi nevelési programban. Andrea tanítványai, a Mentőcsónak tagjai közül több fiatal is kapcsolódott a Kerekasztal munkájához. Ezek a történelmi előzmények.

Farkas Atilla: A Katona József Színház Szempontváltó nevű programjában bemutatkozott a Mentőcsónak ifjúsági programja, a Manőver Csoport is. A néma tartomány című előadást játszották. Az ehhez kapcsolódó feldolgozó foglalkozás során győződtem meg arról, hogy a továbbiakban is érdemes lenne velük dolgozni, mert nyitottak a színházi nevelés iránt.  A Bizony ötlete már régebbről foglalkoztatott abból kiindulva, hogy a tudomány világa nagyon prosperál, folyamatos felfedezések történnek, ami teljes mértékben hidegen hagyja a mindennapi életünket.

Hogyan kapcsolódik a tudomány a részvételi kocsmaszínházhoz?

Farkas Atilla: Én magam is úgy nőttem fel középiskolásként, hogy az igazán fontos beszélgetések a kocsmában zajlottak. Nagyon kínálta magát a kontraszt, hogy miközben az érettségi előtt álló diákok a szerelembe, a barátságba vannak belepörögve, addig a kinti világban tudományos áttörések zajlanak. Ez egy feszült helyzetet ad, amiről érdemes beszélni.

_mg_3232bizony_foto_lakatos_pe_ter.jpgBizony

Milyen konkrét történet mentén bontakozik ki a játék?

Farkas Atilla: A történetet Bodor Panna végzős dramaturghallgatóval karöltve raktuk össze. Eleinte hármasban beszélgettünk arról, hogy a bizonyosság és a tudományosság tág témakörén belül mi lehet izgalmas számunkra. Felépítettünk egy végzős osztályt, a kitalált Szomory Dezső Gimnázium 12.D-s hallgatóiból. Hosszú improvizációs helyzetekbe ugrasztottuk bele a Manőver Csoport tagjait, amiket felvettünk, és ebből választottunk ki jelenetértékű szövegeket.

A hat diák a bizonyosság és a hit kérdéseinek különböző aspektusait villantja fel. Van köztük olyan, aki a vallás iránt elkötelezett, van aki az ezotéria irányába, más a tudományokban hisz, egyikük megtervezi az életét pontról pontra, másikuk carpe diem módon él bele a világba. Mindenki hisz valamiben, és ez nagyon különböző.

A saját hitetek miben nyilvánul meg?

Farkas Atilla: Én a színházi nevelésben hiszek, abban, hogy egyfajta társadalmi intervencióként tud működni. Annak a módszernek, amit a Kerekasztal képvisel, az aktív demokrácia, a társadalmi felelősségvállalás az alapvetése.

Lipták Ildikó: Én azzal, a képzelethez kapcsolódó filozófiai nézettel tudok azonosulni, miszerint minden, amit az ember elképzel, az lehetséges. Évmilliók tapasztalata van ebben a gondolatban, hiszen amit eddig az ember elgondolt, az lehetséges volt. És ezt igaznak érzem a legszűkebben vett mindennapi élettel, az egymás közötti viszonyainkkal kapcsolatban is. Hiszem, hogy ez a gyerekek és a fiatalok számára is nagyon izgalmas kérdéskör lehet.   

_mg_3322bizony_foto_lakatos_pe_ter.jpgBizony

Mennyire igényel az előadás némi tudományos előismeretet?

Farkas Atilla: A Manőver Csoport tagjai közül Nyáry Pál fizikából diplomázott, Bíró Gergely mechatronikai mérnöknek tanul. Boznánszky Anna, Szepes Anna, Stangl Franciska és Borbás Gergő a többi szereplő. Fontos volt, hogy az alkotók között legyen olyan, aki up to date tudományos kérdésekben, viszont a résztvevők felé nincs ilyen elvárás.

Elsősorban középiskolás résztvevőknek szól az előadás vagy felnőtt közönséget is megcéloztok vele?

Lipták Ildikó: A színházi nevelési előadásokhoz hasonlóan elsősorban a középiskolások a megszólított közönség, azon belül is a végzős osztályok. Számolunk azzal a kockázattal, hogy a pedagógusok és az iskolák számára komoly szervezési feladatot, nem kis áldozatot jelent, hogy elengedjék délelőtt a diákokat, és elkísérje őket egy pedagógus. A magyar órák terhére egy színházlátogatás elszámolható. Érdeklődésben nincs hiány, nem tudunk annyi előadást tartani, amennyire igény van. Kialakult egy viszonylag stabil és kiterjedt kapcsolati hálónk. A drámapedagógiát tanuló pedagógusok is mindig hoznak az előadásainkra osztályokat. Emellett bárki számára hozzáférhető ez a felnőtteknek is szóló részvételi kocsmaszínházi program.

Az interjút Szentgyörgyi Rita készítette.