„Nem bírja már a fülem a zsidózást, cigányozást, buzizást és migránsozást”

Dömötör András színész-rendező egy ideje szívesebben dolgozik külföldön. Ennek okairól, legújabb grazi rendezéséről, toleranciáról és a szélsőjobb sikereiről is mesélt a zsido.com-nak.

Dömötör András 2013 óra rendszeresen rendez külföldön, elsősorban német nyelvterületen. Többször is hangot adott azon véleményének, hogy az itthoni politikai közélet elszomorítja, és nem nagyon talál és lát lehetőséget az itthoni alkotásra. Korábban a Katona József Színházban dolgozott, és utána is rendezett néhányat a budapesti Katonában (Terror, M/S). Grazban a napokban mutatták be egy orthodox zsidóról szóló rendezését, Berlinben több darabja is sikerrel fut a Gorkij Színházban.

domotor-andras-szinesz-rendezo680x480.png                      Dömötör András

A grazi előadás alapjául szolgáló regény egy ortodox zsidóról szól, aki a hagyományos vallási közegből kiszakadva New Yorkban szembesül új kihívásokkal. A főhős családja integrálódik, ő maga viszont nem kér Amerikából. „Mindenhol ezt kapod az arcodba: “integrálódj”, “azok nem akarnak integrálódni”, “ők lám már integrálódtak”… Ez egy nagy kérdés. Milyen a többség? Jó-e a homogenitás? Mik a határok az együttéléskor, ha nem integrálódunk? Mi is az, amit feladsz esetleg? Nekünk nincsenek válaszaink. Ítéletet nem mondunk” – meséli Dömötör András az interjúban a kihívásokról, illetve a rendezéséről.

Ausztriában és Németországban is egyre sikeresebbek a szélsőjobboldali pártok. „Valami olyasmi látszik mégis, hogy sokan vesztesnek érzik magukat, gazdasági-szociális értelemben, ideológiailag megcsúfoltnak, mert úgy tűnik, hogy a kapitalizmus hátrahagyta őket és a politikai elit eltávolodott a problémáiktól. Úgy érezhetik, hogy a rendszer nem értük van, hanem ellenük” – véli az okokról, hozzátéve – „A bevándorlás óriási erővel tolta meg ezeket a lappangó sérelmeket, de én azt gondolom, hogy az már aljasság, ahogy populista hangok belekúsztak a valós félelmek kreálta repedésekbe, az amúgy egyébként erősen immunis német társadalomban”.

domotor.jpgDömötör András az AlkalMáté Trupp  Dömötör András című előadásában (fotó: Dömölky Dániel)

És most meg vannak mozgatva az indulatok. Félelmetesen egyszerű gyűlölni, gondolkodni meg, pláne összetetten, az nagyon nehéz. Ezzel együtt nem féltem Németországot, elég messzire jutottak a demokrácia gyakorlásában, egy keresztény-konzervatív politikus is alapvetően nyitott gondolkodású és elhatárolódik a szélsőjobbtól. Csak Magyarországon nagy az átjárás. (…) A németek 20 százaléka ma valamilyen módon bevándorló vagy leszármazottja bevándorlóknak. Hozzá vannak szokva a sokszínűséghez. Alapvetően szerintem nincs probléma.” – fűzi hozzá.

Elmondása szerint a berlini Gorkij Színház különösképpen fontosnak véli a toleranciát, és nem csak szóban, de tettekkel is mellé áll: „a menekültválság csúcsán konkrétan próbatermeket alakítottak át szálláshelyekké, és beadtam az ágyam, mert akkor nem voltam a városban. A társulaton belül működik egy mini társulat, amely menekült művészekből áll. Én sem ide születtem, mégis családtagként fogadtak be” – meséli.

Dömötör András két Berlinben futó rendezése is a nép, a népképviselet és a populizmus hatásait boncolgatja a kisebbség szempontjából. „Mert belemászott az életembe egy diktatúra, amiről sokáig nem akartam elhinni, hogy az, mert képtelennek tartottam, irracionálisnak. És mert hiába tanultam történelmet, nem volt valódi történelmi tapasztalatom. Magyarként Magyarországon kisebbséginek érzem magam egy jó ideje” – mondja azzal kapcsolatban, miért foglalkoztatja ez a téma. „Feltűnően sokat és hangosan zsidóznak Magyarországon. És persze cigányoznak és buziznak, migránsoznak, ami csak kijön. Kihagytam valamit? Ezt most már egyáltalán nem bírja a fülem. Elegem van” – fűzi hozzá.

dom_toldy.jpgDömötör András az AlkalMáté Trupp Mészáros Béla című előadásában (fotó: Toldy Miklós)

A riportban felmerül az a kérdés is, hogy valóban létezik-e származási-vallási alapon működő zsidó lobbi. Dömötör András még sosem tapasztalt ilyet. „Természetesen azt keverik sokan össze valamiféle zsidó konspirációval, hogy ezekben a körökben sok zsidó értelmiségi vagy éppen művész található, akik egyszerűen baromi jók, de ahol én eddig megfordultam, ott az számított, ki mit tud, és a színház hamar leleplezi a tehetségtelenséget, ilyen szempontból nagyon igazságos intézmény” – vallja ezzel kapcsolatban.

Az interjúból az is kiderül, mi vezette őt az adott regényhez, mi a különbség a magyarországi színpadi zsidózás és a németországi között, és mit gondol arról, hogy az önmagát zsidó színházként definiáló Gólem Színház megállná-e a helyét Németországban.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„A történelem személyes történeteinkbe is belenyúl” – Villáminterjú Dömötör Andrással
Dömötör András: „Az itthoni helyzetem stagnál, a kinti nyílik”

süti beállítások módosítása