Egerek és emberek Budaörsön

John Steinbeck regényét Berzsenyi Bellaagh Ádám állítja színpadra a Budaörsi Latinovits Színházban Ilyés Róbert és Böröndi Bence főszereplésével.

A Budaörsi Latinovits Színház és a Gózon Gyula Kamaraszínház közös produkcióját Hamvai Kornél fordításában, Keleti András zenéjével, SOKI díszletei között és Zöldy Z Gergely jelmezeivel láthatjuk. Az előadás további szereplői: Dékány Barnabás, Páder Petra, Chován Gábor, Szemán Béla, Széll Attila, Brasch Bence és Stubnya Béla.

Az Egerek és emberek bemutatója január 13-án, este 7 órakor van a budaörsi teátrumban, az előadás ezt követően január 20-án, február 7-én és 12-én látható Budaörsön.

_mg_4253_web.jpgBöröndi Bence és Ilyés Róbert az előadásban (fotók: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

Kovács Kristóf dramaturg gondolatai a szerzőről és a műről

John Steinbeck 1902-ben született, Kaliforniában – de nem abban a Kaliforniában, amit, hála Hollywoodnak, ismerősnek vélünk, hanem a napfényben lubickoló álomgyár hátsó udvarán, ott, ahol gyárak emelkednek és földek húzódnak; illetve időnként nem emelkednek, és nem is húzódnak. Utóbbi állapotot ma posztindusztriális gazdaságnak hívjuk, egykor meg Válság volt a neve, az előneve pedig Nagy és Gazdasági és Világ. Steinbeck életét, amely tisztesnek és polgárinak indult, a csírájában fojtotta el: huszonhat éves volt, amikor elkezdődött. Egy teljes generáció veszett oda – és minden bizonnyal ez lett volna Steinbeck sorsa is, ha nem azt választja, hogy megírja a válságot, ahelyett, hogy megadná magát neki.

De inkább megírta, olyannyira, hogy 1962-ben Nobel-díjat kapott érte, mert, így a díjat odaítélő Svéd Akadémia, olyan valósághűen, mégis élénk képzelőerővel adja vissza a válság kárvallottjainak életét, és annyi részvét van a humorában meg a társadalomszemléletében. Az író feladata – válaszolta Steinbeck a beszédében, amellyel a díjat átvette – az, hogy emléket állítson az Ember nagyságának, hősies szívének és szellemének; és annak, hogy bukásában is nemes marad, a lelkét bátorság, együttérzés, és szeretet hatja át.

_mg_4135_web.jpgNagy szavak, vághatnánk rá mi, érdes elméjű közép-európaiak – ha nem némítana el minket Steinbeck életműve, és az életmű – talán – három legcsúcsa, bár ilyen szó nincs. Három regényről van szó: a Tortilla Flat (magyarul Kedves csirkefogók címmel jelent meg); a Cannery Row (Kék öböl), és az Of Mice and Men (Egerek és emberek).

Az első kettő sajnos színpadra alkalmazhatatlan, túl sokan szerepelnek bennük: a válság partra vetett potykái, akik, ahelyett, hogy ismét az árba vetnék magukat és görcsösen evickélnének tovább a semmibe, inkább elnyújtózkodnak a parton, derűsen bölcselkedve, lovagias (bár a törvénykönyveknek néha némileg ellentmondó) kalamajkákba keveredve, majd, a kalandok végeztével kinevetve önmagukat. A harmadik, a színpadra már – szerencsére – alkalmas Egerek és emberek viszont korántsem derűs, még kevésbé lovagias.

Az Egerek és emberek nem a bölcsen félreállók világa, hanem azoké, akik küzdenek; és, mint minden magára valamit adó küzdő, elbuknak a végén – de a bukásban nemesednek meg csak igazán, ekkor szikrázik fel a lelkükben a bátorság, az együttérzés; és utóbbi kettő összege, a szeretet. A főhősök ketten vannak, mint Ábel és Káintól Stanig és Panig oly sokan ebben a kétarcú világban: a kicsi és a nagy, a villámagyú és a lomhaértelmű, a tevékeny és a méla – no meg a túlélő és az áldozat: bár persze a túlélő is áldozat, legfeljebb ő később értesül róla.

Addig meg megy még tovább, amíg a lába, az esze, az ereje bírja: megy tovább, küzdeni a láthatatlanul mindenütt jelen lévő, kérlelhetetlen; rosszindulatában és legyőzhetetlenségében a görög istenekre emlékeztető nagyhatalom, a Válság (azóta hogy megszoktuk, tán még meg is szerettük ezt a szót!) ellen. John Steinbeck végül, a II. világháború után kilábalt a maga személyes válságából, befutott író lett, még Hollywooddal is belekóstoltak egymásba – igaz, mind a ketten rossz szájízzel távoztak –, legvégül pedig, 1968 decemberében, meghalt. „Realista és ugyanakkor képzeletgazdag elbeszélő művészetéért, amelyet megértő humor és társadalmi éleslátás jellemez” - így motiválta a Svéd Akadémia John Steinbeck irodalmi Nobel-díját 1962-ben.

(Forrás: Budaörsi Latinovits Színház)