Remek színészek egy jól induló előadásban – Kritikák Az átváltozásról

Gáspár Ildikó Kafka műveit írta és állította színpadra az Örkényben. A kritikák egy részéből úgy tűnik, a remekül induló előadás egy idő után elveszti a lendületét.

Gáspár Ildikó tavaly Thomas Mann József és testvérei című monumentális és a legkevésbé sem színpadra kívánkozó regényét remek érzékkel írta színpadra, és rendezte meg Ascher Tamással közösen. Úgy tűnik, az adaptációs mestermunkát most nem tudta megismételni. Kutszegi Csaba  Kútszéli Stíluson és Gabnai Katalin  Revizoron megjelent kritikáit olvastuk egybe.

kafka4.jpgCsákányi Eszter az előadásban (fotók: Horváth Judit)

Kutszegi Csaba véleménye szerint „remekül indul” az előadás. „Polgár Csaba Karl szerepében létbe vetett riadt kisember, abszurd világban helyét kereső totál elidegenedett alak, aki mindenre rácsodálkozik, és mindentől csöndben retteg. Jól adja. Pillanatok alatt olyan atmoszférát teremt, amelyben az ember lúdbőrözni kezd, és nézőként hamar rádöbben: ezen a premieren nem fogunk kedélyesen röhögcsélni…” – fogalmaz.

Izsák Lili jellegzetes és különös díszletelemét is jónak találja: „Tátott szájjal lesem a színpad közepén forgó, 21 magas kabinajtóra osztott óriáshengert, melyre képeket, szövegeket vetítenek, miközben kisablakok és nagyajtók nyílnak rajta, szereplők esnek ki belőle és tűnnek el benne, beleshetünk a belsejébe, miközben sejtelmes világításban kilesnek belőle ránk”.

A színészek precízen és koncentráltan játszanak, szürreális és abszurd világban szürreális és abszurd figurákat keltenek életre” – írja kritikájában. Azonban a kezdés ereje nem tart sokáig. „Legalább negyedóráig tart a varázs, aztán váltás következik a címadó Az átváltozásra, és rögtön leül az előadás” – vallja a kritikus.

kafka1.jpg

Parádés Kafka-egyveleg… Lehetne a válogatás, ha mindez össze is érne színházi előadássá. De nem érhet össze, mert az első, oklahomai jelenet kivételével a színészeknek nincs terük játékra. Előírt feladatokat teljesítenek hihetetlen erőbedobással, tűpontosan és egysíkúan” – írja, hozzátéve – „Ha a színész a szerepbe nem teheti bele a magáét, ha eltávolodás és belehelyezkedés játékos paradoxonjával nem lehelhet életet a mégoly abszurd figurákba is, akkor színházi előadás helyett csupán a rendezői koncepció prezentációja jön létre”.

„Az átváltozás előadása nem helyezi új fénybe a Kafka-szövegeket, nem tesz hozzájuk semmilyen pluszt, még akkor sem, ha elvitathatatlan, hogy hamar felépül benne egy érdekes, megdöbbentő, abszurd, elidegenedett (kafkai) világ. Mellyel (és melynek révén) azonban nem történik semmi. Nem mozdul, nem fejlődik semerre ez a színpadi világ, mert nincs benne JÁTÉK, ami dinamizálhatná” – foglalja össze a véleményét a kritika írója.

Véleménye szerint ez nem a színészeken múlik, hiszen „mindegyik előadó összpontosít, komoly munkát végez, nagyszerűen teljesít”.

Gabnai Katalin is úgy találja, hogy Izsák Lili szerkezete „varázslatosan működik” és nagyon erős az előadás kezdése. „Jön, jön a nyomasztó látomás felénk, s majd negyven percig szinte lélegzetet sem enged venni. Kákonyi Árpád és Matkó Tamás hátborzongató zenéje sodró és nyomasztó egyszerre. Káprázatos összmunka teszi teljessé az élményt: Juhász András a videó, Halmen Zoltán a hang, Kehi Richárd a bravúrosan használt fények gazdája” – írja.

kafka5.jpgRoszik Hella és Polgár Csaba

Egyenként és összességében is remeknek találja a színészi játékokat. A szünet alatt és után azonban leül az előadás. „A rendkívül hosszú szünet azoknak a türelmét is próbára teszi, akiket sodorni tud magával az első rész. Egyfelvonásos szerkezetet engedélyezne csak ez az összeállítás. Amikor elkezdik kiüríteni Gregor Samsa szobáját, meg tudna indulni egy befejezést célzó, hatásos dramaturgiai vihar. Ehhez viszont alighanem be kellene áldozni A fegyencgyarmaton című rémnovella egészét, bármilyen nagyszerű is benne Kovács Zsolt” – fogalmaz a kritikus.

A szinte hibátlan első rész után hanyatlani kezd az előadás, s a második részben, elsősorban a sorra kerülő irodalmi anyagok színpadi megvalósíthatatlansága miatt, egyszerűen elhagyja a közönséget. Szünet után már csak magával foglalkozik a produkció, azon tipródva, miképpen is lehetne befejeződni” – írja.

Az elnehezülő előadáson, melyben most erőtlenné lett a habostorta akció és az eltaposás is, lehetne tán segíteni. Mert egyébként minden kiváló benne” – összegzi a véleményét a szerző. „Előző munkáival összevetve a jelen produkciót, s nem lebecsülve az eddigieket, bizton állítható, hogy rendezői tehetsége szintet lépett, új formákat hódított meg, egyre nagyobb reményeket keltve mindenkiben” – méltatja a kritikus a rendezőt, Gáspár Ildikót.

kafka6.jpgKerekes Éva és Kovács Zsolt

További kritikák az előadásról

Art7 - Turbuly Lilla: Csikorgó gépezet

Miközben érzékeljük, hogy egy gondosan felépített rendezői víziót és kitűnő színészi munkát látunk, sőt, még Kafka világa is ott van a színpadon, ahogy haladunk előre, egyre az első húsz percet kérnénk vissza. Olvasson tovább >>>

Dionüszosz Magazin - Szekeres Szabolcs: Az apa harmadszor

Az Örkény István Színház előadása, ahogy mondani szokás, nem elsőrandevús darab, hiszen a szorongásainkkal űznek az alkotók brutális játékot. Olvasson tovább >>>

Pótszékfoglaló - Csatádi Gábor: Szobányi életpanoráma

Az átváltozás igazi, grandiózus színházi vízió arról, hogyan is látjuk önmagunkat, és  hogyan látnak minket mások. Olvasson tovább >>>