„Nem a közönség öregszik el, hanem a képzett polgári réteg”

Kovalik Balázs, az Európa szerte elismert operarendező az elbutító kultúrpolitikáról és az egy igazságot erőltető önkéntes megváltókról is beszélt a HVG-nek.

Kovalik Balázs éveken keresztül volt a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója és a Zeneakadémia opera tanszakának vezetője, évente többször is bemutatták a hagyományos sémákkal szakító, izgalmas operarendezéseit az ország különböző színházaiban.

kb.jpgKovalik Balázs (forrás: NOL.hu)

2011 óta elsősorban Németországban rendez. 2012-ben őt bízták meg a müncheni Theaterakademie master/bachelor tanszékének a létrehozásával, vezetésével, és az ő rendezésével (Hasse: Artaserse) nyitotta meg újra a kapuit a több mint öt éven át tartó felújítási munkák után a bayreuthi Markgräfliches Opernhaus. Ez a munkája a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is látható április 22-én.

Korábban is gyakran kritizálta a kultúrpolitika irányítóit, hogy nem látják be a kortárs kultúra fontosságát. „A világ olyan irányba halad, hogy nem csak a kortárs kultúrára, hanem egyáltalán a kultúrára, az izgalmas, provokatív, tanító, mércét adó kultúrára is egyre kisebb az igény. Jelenleg a gazdasági erő dominál, sok egyszerű emberre van szükség, akiknek mindent el lehet adni. Cirkusz meg kenyér. Nem látom a valódi szándékot intelligens, gondolkodó társadalom kinevelésére” – a véleménye tehát azóta sem változott.

A Magyar Állami Operaház és a Budapesti Őszi Fesztivál művészeti vezetőjeként, a Zeneakadémia opera tanszakának vezetőjeként volt idő, amikor hatást gyakorolt a kortárs magyar operajátszásra és zeneoktatásra. „Nem hiszem, hogy az embernek olyan vágyakat kellene táplálnia magában, hogy meg akarja változtatni a magyar kultúrát vagy operajátszást. Amikor volt rám igény, szívesen részt vettem benne, aztán egyszer csak nem volt, én meg nem erőltetem. Amúgy minden önkéntes megváltónak az a baja, ha tűzzel-vassal azt okádja magából, higgyetek bennem, én tudom csak igazán, hogyan kell csinálni. Láthatjuk, hova vezetnek ezek a történetek a politikában vagy a kultúrában” – vallja az interjúban azzal kapcsolatban, hogy mennyire hiányzik neki ez a fajta iránymutató lehetőség. 

opera.jpg                Markgräflichen Opernhaus (forrás: Bayerische Schlösserverwaltung)

Mostanában kevesebb közéleti, kultúrpolitikai megjegyzést fűz a történtekhez. Eluntam ismételni magam. „Ha nem akarja egy ország, egy nép, egy közösség, hogy valami megváltozzon, akkor nem érdemes erőlködni. Semmi meglepő nem történik Magyarországon. Lopnak, csalnak, mellébeszélnek, és ez jelenleg éppúgy megfelel mindenkinek, mint 20, 40 vagy 100 éve. Senkit nem háborít fel, semminek nincs következménye” – mondja.

És ez az állításom is már olyan közhely, hogy nem csak szégyellem, de felettébb unom is. Mint a barokk operák cselekménye, amelyekben ugyanaz a sakkjátszma ismétlődik, ide-oda variálva a bosszú, szerelmi, hősieskedő vagy öndicsőítő áriákat. Nagy vonalakban nézve ezek intrikajátékok arról, hogy ki kit hogyan cselez ki, ver át, túr ki a hatalomból, nyomorít el. A különbség annyi, hogy a dögunalmas politikai színjátékot nem festi alá sziporkázóan leleményes és felemelően gyönyörű zene” – fűzi hozzá.

Véleménye szerint a jelen világunk nem kedvez az opera műfajának. „Korunk fiatalodó közönségét egyre jobban vonzzák a szabadabb, improvizatívabb, véletlenszerűbb színházi előadások, az opera ezt az irányt nehezen tudja követni. Komplexitásának felfogásához és megértéséhez bizony nélkülözhetetlen valamennyi humán képzettség, ami pillanatnyilag nem kap hangsúlyt sem az oktatásban, sem a társadalomban. Nem a közönség öregszik el, hanem az a képzett polgári réteg, aki az opera közönsége is volt” – fogalmaz.

Az interjúból az is kiderül, miért nem rendez már hosszú évek óta a Magyar Állami Operaházban, és milyen tendenciát érzékel a müncheni Theaterakademie mesterszakára jelentkező énekesek képességeiben.

A teljes interjú, amelyet Szentgyörgyi Rita készített, itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Az ördög ott van a falon” – Kovalik Balázs válaszolt