Garai Judit: „Soha nem azt olvastam, amit kellett volna”

Garai Judit dramaturg, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára mesélt eddigi pályájáról és a Scallabouche most készülő Frank Stein előadásáról.

Garai Judit a Scallabouche dramaturgja 2014 óta, de korábban is dolgozott már a társulattal, a Moment House és az Egyszer volt, hol nem volt.hu című előadásokban. A Scallabouche-on kívül tagja a PanoDráma alkotócsapatának, és rendszeresen dolgozik a Forte Társulattal, Hidvégi Nóra, Schermann Márta rendezőkkel és a Radnóti Miklós Színházban. A színház mellett szenvedélye a tanítás: a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a Balassi Intézet Műfordító Képzésének tanára. 

garai.jpgGarai Judit (forrás: Scallabouche)

Hogyan lettél dramaturg?

Soha nem azt olvastam, amit kellett volna. Általános hatodikban volt egy József Attila-korszakom, teljesen belemerültem, szerintem nagyon keveset értettem belőle, talán inkább éreztem valamit. Aztán Ormos Mária második világháborúval foglalkozó könyveit, Ottlik Gézát, Moraviát, Sütőt, Balzacot olvastam. A „könyvgerinc-műveltségem” a szüleim miatt megvolt, csak éppen nem a szerint a struktúra szerint haladtam, amit az oktatási rendszer megkövetelt, ebből sok probléma volt. A kötelező olvasmányok egy részét felnőtt koromban vettem először a kezembe. Azért ez nem túl jó, viszont elég sok mindent sokkal korábban elolvastam, mint a kortársaim. De szerintem, még most is le vagyok maradva a kötelezőkben.

Mikor betegen otthon voltam, anyám a könyvtárból a Képzelt beteget, a Hegedűs a háztetőnt, a Zefirelli-féle Rómeó és Júliát hozta haza, emlékszem, még videókazettán. Azért a Képzelt betegben volt némi célzás, szerintem. Kéttannyelvű gimi után, először az ELTE-re mentem, magyar szakon végeztem, és elkezdtem az összehasonlító irodalomtörténetet is, ahol el lehetett mélyülni például a kortárs irodalomban. Nem tömegképzés volt, mert a magyar szakot akkor én annak éltem meg, és elég nagy csalódás volt. De az összehasonlítót már nem fejeztem be, mert időközben felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, dramaturg szakra.  

Ahol most tanítasz is.

Igen, társosztályfőnök vagyok Radnai Annamáriával és Róbert Júliával a dramaturg szakon, valamint Rácz Péterrel vezetem a műfordító képzést a Balassi Intézetben. Nagyon fontos szerepet kapott a tanítás az életemben. 

garai_judit_kep.jpgGarai Judit (fotó: Streleczki János)

Hogy jött a felkérés?

Teresa Worowska lengyel műfordító egy fontos dolgot mondott nemrég egy beszélgetésünkben: negyven után el kell gondolkodni azon, ki jön utánad. Nem lehetünk annyira felelőtlenek, hogy nem foglalkozunk azzal, ki veszi át a helyünket. Én csupa olyan emberrel vagyok körülvéve, akik így gondolkodnak, és bennem is gondolkodtak/gondolkodnak.

Dramaturg szakon Osztovits Levente volt az osztályfőnököm, de ő, sajnos első év végén meghalt. Radnai Annamária vette át a helyét, akinek mi voltunk az első osztálya, nagyon fontos időszak volt. Három évvel ezelőtt pedig megkeresett Róbert Julit és engem, hogy mi lenne, ha együtt indítanánk osztályt. Mindhárman aktív dramaturgok vagyunk, de Juli például színházi nevelési szakember is, én pedig dokumentum-, illetve valóságalapú, valamint térspecifikus színházi produkciókban is dolgozom rendszeresen. Felelősségteljes és nem utolsó sorban rendkívül szimpatikus dolog az, hogy Annamari arra törekszik, hogy a tanítványaink minél több színházi formát és metódust megismerjenek ez alatt az egyetemen eltöltött öt év alatt. 

Beszéljünk a közelgő bemutatóról. Ki Frank Stein?

Nem egy konkrét személy, hanem inkább egy fogalom. Mary Shelley Frankenstein című regényéből indultunk ki. Azzal a problémakörrel foglalkozunk, hogy narráción, történetmesélésen keresztül, hogyan teremtjük meg a másikban vagy akár saját magunkban a szörnyet, például tönkrement házasságokban, önhazugságra épülő narrációkban. Van történetünk egy taxisofőrtől, aki minden lehetőséget elszalasztott az életében, és próbál erre magyarázatot találni, de mindig mást okol a hibákért. De ettől olyan végtelenül szimpatikus, esendő. 

frankstein_probakep.jpgJászberényi Gábor és Szalontay Tünde a Frank Stein próbáján (fotó: Stefán Gréta)

Budapesti és londoni reptéren, villamoson, buszon, vonaton, taxiban, utcán felvett anyagok kapnak helyet az előadásban, ezek sokszor szó szerint hangzanak el, de volt, amikor csak inspiráló elemként vettünk elő egyet-egyet a próbákhoz. Kétféle storytelling technikával dolgoztunk. Az ok-okozati storytellinggel úgy kell történetet mesélned, hogy visszautalsz a múltra, megmagyarázod, hogy amit a jelenben teszel, annak mik a múltbeli eredői, illetve a szituációs storytellinggel, amivel csak a pillanatot szabad leírni. Nincs hagyományos értelemben vett történeti íve az előadásnak, hanem mozaikok, visszatérő karakterek vannak benne. A végleges példány úgy születik meg, hogy egy-egy jelenetből van 3-4 improvizációs verzió, ezekből szerkesztem meg a véglegesnek szánt jelenet szövegét, amit természetesen bizonyos pontokon átírok, kiegészítek.

Az interjút Bordás Katinka készítette a Jurányi Latte sorozat részeként.

A Frank Stein szereplői: Jászberényi Gábor, Messaoudi Emina és Szalontay Tünde, rendezője Alexis Latham. Az előadás a május 17-ei bemutatót követően május 18-án este 7 óráról látható a Jurányiban.

Kapcsolódó cikkek

Alexis Latham: „A szörny mindenkiben benne van”
Angol nyelvű klubest és Frankenstein a Scallabouche Társulatnál