Béres Attila: Elkaptuk a jó hullámot, de nagyon nehéz lesz rajta maradnunk”

A Miskolci Nemzeti Színház igazgatója az elmúlt két évben szerzett lendületről és a színház feladatáról is beszélt az Észak-Magyarország riporterének.

Béres Attila Egerben kezdte a rendezői pályáját, majd Pécsett és a Budapesti Operettszínház főrendezőjeként folytatta. Folyamatosan rendezett és rendez hazai, határontúli és külföldi színházakban. 2012-ben került Miskolcra, a Kiss Csaba igazgatta teátrumba, ezáltal többedmagával fontos része volt a Miskolci Nemzeti Színház könnyedebb szórakoztató repertoárjának átalakulásában. 2015-ben, miután Kiss Csabát egyik pillanatról a másikra felmentették az igazgató munkája alól, rövid átmeneti időszakot követően ő vette át a miskolci teátrum vezetését. 

beres_attila.jpgBéres Attila

A Miskolci Nemzeti Színház időközben a legjobb hazai színházak közé került. Évek óta jelen van a POSZT legjobb hazai előadásokat bemutató versenyprogramjában, tavaly a miskolci Kivilágos kivirradtig elnyerte a kritikusoktól a legjobb előadás díját. Néhány nappal ezelőtt meghirdették a következő évadot is.

A tavalyi évadunk igen erős volt, fontos előadásokkal, mint például a Kivilágos kivirradtig, A mi osztályunk. Nehéz a folytatás, de folytatni kell – egy színház életében nem csak a kivételes pillanatok számítanak. És nem is csak egy pillanatra kell jónak lenni. Az idei évadnyitón el is mondtam: hullámlovasként elkaptuk a jó hullámot, de nagyon nehéz lesz rajta maradnunk. (:…) A közönség szeretetét jelzi, hogy ebben az évadban több lett a nézőnk. Lendületben vagyunk. Két olyan évadunk van tehát, amire igazán lehet építeni” – értékeli az igazgató a közelmúltat és a jelent az interjúban.

 „Mindegy, mi a történet, a mai rendezőnek, és a mai társulatnak muszáj a jelen társadalmi kérdéseire reflektálnia” – mondja Béres Attila amikor arról van szó, hogy a lassan véget érő színházi évad előadásai pontosan mutatták, hogy a művészet nem elvont, hanem ugyanarról beszél, ami a való életben is figyelmet érdemlő, megoldásra váró, csak nem mindig ismerünk jó megoldásokat. 

kivilagos.jpg                Kivilágos kivirradtig (fotó: Gálos Mihály Samu)

A színház tükröt tart az emberek elé. A néző szembesül valamivel, ami arra készteti őt, hogy átgondolja, hogy is van az a valami az ő saját életében. (…) Nekünk azt tanították, hogy a színház attól élő, ha a ma emberének a ma emberéről beszél. Mindegy, mi a történet, a mai rendezőnek, és a mai társulatnak muszáj a jelen társadalmi kérdéseire reflektálnia. Nem feltétlenül azzal, hogy válaszokat fogalmaz helyettük, hanem például azzal, hogy kérdéseket tesz fel. Akkor hatásos az előadás, ha a nézők arról vitatkoznak, mik az ő válaszaik. De a mi színházunk nem vitapartner, hanem vitát generálhat különböző gondolkodású emberek között” – fogalmazza meg rendezői és színházcsinálói ars poétikáját.

Nem volt egyszerű az átmenet a Kiss Csaba előtti szórakoztató jellegű színházi kínálatból a jelenlegi, befogadói szemmel nézve gyakran „munkásabb” repertoár felé. A nézők közül sokan elpártoltak a teátrumtól, míg sok olyan nézőjük lett, akik korábban nem jártak Miskolcon színházba. „Miskolcon nagyon felnőtt, igen értő közönség jár a színházba. Ugyanígy fontos visszajelzésünk a szakmai kritika. A színházunk előadásainak az elmúlt két évadban igazán alapos elemzésekben volt részük – ezek többsége a kedvező fogadtatás hangján íródott” – mondja a nézői és szakmai fogadtatással kapcsolatban.

Itt ez a több mint száz művészből álló társulat és ­mindenki azt érzi, a balettművész, a színész, a zenész: ez a mi lehetőségünk. Evvel élni akarunk. Valami nagyon jó történik most itt Miskolcon. Elindultunk valamerre ezen az úton, és innen nem érdemes másként csinálnunk. Több, több és több kell belőle – és ez nem a kis gömböc-effektus és nem is „Kaposvár szindróma”. Ez Miskolc! Vagy ha úgy tetszik: Miskolci Nemzeti Színház szindróma” – fogalmaz a kélt éve elkapott lendülettel kapcsolatban. 

beres.jpg                               Béres Attila

Miskolcon sem kizárólag drámai előadások vannak, a nagyszínpad most is elsősorban a könnyebben emészthető produkciók színtere. „Nagyon termékeny talajon fogant meg ez az újfajta színházi gondolkodás. Nem az enyém: a miénk. Amit mi, alkotótársaimmal, a művészeti tanáccsal meg akartunk csinálni, amiről azt gondoltuk, a nemzeti színháznak ilyen a struktúrája, a műsorpolitikája, a játékrendje. Egyedi. Ezek az esztétikai-művészet­politikai elvek azt szolgálják, hogy ez a lendület nehogy megtörjön, hanem új erőre kapjon. Marad a sokszínűség. Ez nekünk, alkotóknak is jó. Jó a nézőknek is, mert van kínálat, tudnak válogatni” – mondja Béres Attila a széles kínálatról.

Az eredeti interjúban, amelyet Bujdos Attila készített, arról is szó esik, mennyire működött a kémia a színház és Láng Annamária között, aki a következő évadban két előadásban is szerepet kap Miskolcon, és Béres Attila szerint mennyiben dolga a színháznak tényleges vitapartnerekké válnia a nézőkkel. 

A teljes interjúszöveg itt olvasható. 

Kapcsolódó cikkek

A cirkusz jegyében hirdettek évadot Miskolcon
Béres Attila: „A művészeti tanács köszöni szépen jól van”
Harsányi Attila: „Azt szeretem egy szerepben, ha bele lehet dögleni”