Hernádi Judit: „Semmiért nem érdemes vetkőzni színpadon”

A színésznő a szabadúszás előnyeiről és nehézségéről, hepékről és hupákról, és a forradalmi alapról is beszélt a Deszkavízión.

Hernádi Judit kis megszakítással (1992-1994 a Művész Színházban) immár harminckettedik éve szabadúszó. Mostanában leggyakrabban az Orlai Produkciós Iroda előadásaiban lehet látni, legutóbb a Valódi hamisítvány című produkcióban szerepelt Kern Andrással. De emlékezeteset alakít, többek között az Átrium A félelem megeszi a lelket előadásában is, amelyért idén megkapta a Psota Irén-díjat, és szerepel a színház készülő Chicago című előadásában is. 

hernadi_meszaros_csaba.jpgHernádi Judit (fotó: Mészáros Csaba)

Hernádi Judit ismertsége és elismertsége folyamatosan változott a pályája során, még annál is nagyobb kilengésekkel, mint ami ebben a szakmában megszokott. „Vannak fölfelé és lefelé hullámok, ezek adódnak az emberek életében, de ez tőlem független. Minden hepe után jön egy hupa, és azzal tisztában kell lenni, hogy nincs hepe után hepe, hupa után viszont van hupa, ez tény. Hihetetlen gyors átfutása van annak, hogy valakire jobban odafigyelnek, aztán ez mondjuk, elkezd lankadni. Ez persze érdektelen, az a fontos, hogy az ember magára figyeljen, azt csinálja, amit gondol, az meg szinte egyforma”- vallja a színésznő erről a hullámvasútról az interjúban.

Ha valaki azt csinálja, amit akar, óhatatlanul ellenállásokba szalad. „Ha véletlenül falba ütközöm, akkor nem azon gondolkodom, hogy ki tehet róla, mert ez az én falam, arra gondolok, hogy ez nekem van, ez az én ügyem, érdektelen, hogy ki rakta oda, azzal nem foglalkozom. Nem keresek hibát másban, tényleg nem, belülről nem. Mondjuk, ha most leöntenél kávéval, akkor nem feltétlenül arra gondolnék, hogy ügyetlen vagy, hanem, hogy miért érdemlem ezt meg ma. Erre gondolnék” – mondja ezzel kapcsolatban. 

felelem.jpgHernádi Judit A félelem megeszi a lelket előadásában (fotó: Mészáros Csaba)

Annak idején, 1986-ban ő volt Magyarország első szabadúszó színésze. „Akkor úgy gondoltam, hogy nincs más választásom, ha maradok, meghalok, annyira hazugnak éreztem azt a világot. Átláttam, a miérteket és a hogyanokat. Azt is, ahogy embereket hülyítenek, mert mindig szükség van egy társulatban olyan valakire is, aki csak három mondatot fog játszani, és hogy hogyan hitegetik éveken keresztül, hogy majd eljön a te időd, és persze soha nem jön el. Ezt én nem szeretem. Ráadásul ezek az emberek egy idő után elhiszik, hogy ők valóban képesek lennének többre, öncsalás áldozatai lesznek, hamis képzetük lesz saját magukról, és ettől valóban alkalmatlanná válnak a társulati létre. Ez mindig így van, és én ezt gyűlöltem” – mondja a szabadúszó életmód fő okáról.

Akkor sem esett és esik kétségbe, ha éppen kevesebb felkérése van: „Voltak olyan évek, amikor semmi nem volt, de én nagyon jól éreztem magam úgy is. Tényleg így van. Nagyon jól elvagyok anélkül, hogy halálra kellene hajtani magam, sőt… nem is bírom”.

Öt szempont alapján mond igent vagy nemet egy felkérésre. „A kivel, a mit, a mikor és mennyi időre, a hol és a mennyiért. A kivel és a mit a legfontosabb, a mikor az annyiból, hogy belefér-e az életembe. A hol is fontos, a vidéket már nehezebben vállalom. A mennyiért a legutolsó, de mégiscsak ebből élünk. Így mérlegelek” – sorolja ezeket a szempontokat. 

valodi.jpgHernádi Judit és Kern András a Valódi hamisítvány előadásában (forrás: Orlai Produkciós Iroda)

A félelem megeszi a lelket előadásában a tőle megszokottnál sokkal visszafogottabb karaktert alakít egy idősödő nő szerepében, aki szerelmes lesz egy bevándorlóba. Alföldi Róbert kérte fel a szerepre rendezőként, és neki eszébe sem jutott nemet mondani, de egy fontos dolog miatt azért elolvasta a szövegkönyvet, mielőtt igent mondott. „Csak azért olvastam el gyorsan, hogy van-e benne vetkőzés. Robi felhívott, hogy most azonnal mondjak igent vagy nemet, elküldte a darabot, és azonnal mondtam neki, hogy igen, de nem vetkőzöm. Visszakérdezett, hogy miért, benne van a darabban? Mondtam, hogy nincs, de ahogy téged ismerlek, benne lehet. Bemutattuk, és utána mondta, hogy tudod, ha valamiért érdemes volna vetkőzni, akkor ez az… Nem igaz, semmiért nem érdemes vetkőzni színpadon” – meséli.

Jólesően emlékezik vissza a próbaidőszakra, noha voltak félelmei önmagával szemben: „Nagyon jó volt az egész, éreztük, hogy igaz és fontos, hogy van benne emberség és mondanivaló is együtt, és ez ritka. Kevés idő volt arra, hogy megcsináljuk, ezért nagyon ott kellett lenni. Én halálosan meg voltam ijedve kétszer is. Ez nem olyan szerep, amit én szoktam csinálni, és az volt bennem, hogy idejében tudjam azt mondani, hogy ha érzem, hogy nem megy, hogy osszák át. A bemutató előtt legalább tíz nappal éreznem kell, hogy bennem van a szerep, onnan ez még épül, gazdagodik, nagy lépésekben tud előre haladni”.

Már a Heti Hetes műsorában is politizált, és a mostani tüntetésekhez is adta az arcát, ami sokakban ellenszenvet szült, és ellenségeket is szerzett. „Nagyon szomorú lenne, ha nem lennének ellenségeim, rettenetes lenne. Az két dolgot jelentene, hogy középszerű vagyok, vagy nagyon öreg. Nem szeretnék még egyik se lenni. Vannak, akik eddig sem szerettek, csak most már tudják, hogy a politika miatt, kaptak egy indokot, és ez így jó” – vallja ezzel kapcsolatban. 

meg_meszaros_csaba.jpegBányai kelemen Barna és Hernádi Judit A félelem megeszi a lelket előadásában (fotó: Mészáros Csaba)

Ő maga nem vállalna politikai vezető szerepet, de ha lenne valaki, aki a gyökeres változásokat akarók élére áll, támogatná. „Szerintem most megbukott az ellenzék, és ezt tudniuk kell, hogy együtt bukott meg. Ha valami forradalmi alap, nem helyzet, de alap, akkor ez az. Amikor a kormányzat és az ellenzék egyformán vagy együtt vált ki ellenszenvet. Együtt maradjunk ennél, az egyformán az nem igaz, de az együtt az igen. Így aztán csak összejött az EGYÜTT” – vallja.

Az interjúból, amelyet Malik Andrea készített, az is kiderül, mit gondol a színésznő a kőszínházi rendszerről, milyen Kern Andrással játszani a Valódi hamisítványban, és mitől tart leginkább a Chicago előadása kapcsán.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Hernádi Judit: „Attól is féltem, hogy kiröhögnek”
Hernádi Judit nyerte el a Psota Irén-díjat
Hernádi Judit: „Mindenkinek jobb, hogy nem vagyok társulatban”
Hernádi Judit és Kern András jutalomjátéka a Belvárosi Színházban
„Fordítva vagyok bekötve” – Hernádi Judit 60
Ha az egyikük zuhanna a trapézról, a másikuk elkapná – Hernádi-Gálvölgyi
A félelem tényleg megeszi a lelket, vagy csak megnevettet? - kritikai szemle
Hernádi Judit: ,,Nem szöveget, hanem szituációt szoktam tanulni”