Homérosszal játszani – Kritikák a budapesti Katona Ithakájáról

Székely Kriszta rendezése Odüsszeusz maradék hős voltát is megtépázza. A kritikusok szerint ezt ráadásul nagyon jól teszi.  

Székely Kriszta legutóbbi katonás rendezése, A kaukázusi krétakör elnyerte a kritikusoktól a legjobb rendezés díját. Most egy ennél is nagyobb kőbe vágta a fejszéjét, Odüsszeusz homéroszi történetét állította színpadra. Pontosabban annak nyomán Závada Péter és Szabó Székely Ármin írt egy darabot, amely alaposan megcibálja az amúgy is kétes jellemű homéroszi hős maradék héroszvoltát is. Balogh Gyula  Népszavában és Kutszegi Csaba  Kútszéli Stíluson megjelent kritikáját szemléztük. 

itha_puskel_3.jpgNagy Ervin, Rezes Judit és Mészáros Blanka az előadásban (fotók: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Több műfajt felidéző, izgalmas kortárs előadás a Homérosz eposza alapján született Ithaka” – szögezi le írása elején Balogh Gyula. „Persze, aki az eposzt szeretné a színpadon látni, az hamar csalódni fog. Székely Krisztáék interpretációjában az Odüsszeia ugyanis csupán inspiráció, hívószavak sorozata. Szabad asszociációk játékos megjelenése” – fűzi hozzá a félreértések elkerülése végett.

Az előadás erőssége, hogy bár a Homérosz által leírt kalandok egy része felidéződik ugyan, önálló, mainak ható történet kerekedett a kísérletből” – fogalmaz, hozzátéve – „A szabadság és a játékosság a két fontos vonzerő a produkcióban. Nincsenek lefektetett játékszabályok. Mindent lehet! Még az is belefér, hogy emiatt néhol felületessé, vagy elnagyolttá váljon a mondandó. Közben változnak a műfajok is, hol revüt látunk, vagy operai betétet, vagy lírai monológot. Máskor mintha Budapesten lennénk egy klubban, ahol éppen Jordán Adél énekel”.

Meglátása szerint ez a színházi olvasat nagyon is időszerű. „A macsó férfi, a politikus, a filozófus, a leleményes félisten és a hölgyek viszonya. Jó téma, bő mai áthallással. Vajon a negyvenes, sikeres férfi dönt el ma is mindent, vagy inkább csak úgy tesz, miközben bolyong, sodródik és az egyik nőtől a másikig vergődik?” – írja a kritikus.

ith_ok.jpg

Kutszegi Csaba még egy lépéssel továbbmegy, az előadás véleménye szerint egy szabadon burjánzó vízió, ami nem csupán a tanulság levonása, de még a pontos értelmezés terhét is leveszi a néző válláról. „Az Ithakában tehát nem az lényeges, hogy mit írt Homérosz, hanem hogy az alkotóknak milyen vízióik támadtak a témáról. Még az sem fontos, hogy a néző kövesse a cselekményt, hiszen annak jelenetei az eredeti kronológiának fittyet hányva, szabadon cserélődnek az előadásban” – fogalmaz.

Az előadásban nincsenek se műfaji határok, sem egyéb szabályok. Tökéletesen el lehet felejteni, amit (még a legfiatalabbak is) hajdanán tanultak az iskolában, hogy ti. meg kell érteni, mi történik a színpadon, mit üzen a műalkotás. Jelen esetben éppen azt üzeni, hogy nincs már rációval dekódolható üzenet, hanem csak érzékek olvasata, nem görcsösen értelmezni kell, hanem szabadon, nyíltan befogadni” – fűzi hozzá.

Szeretem Székely Kriszta rendezését, mert az előadásán lépten-nyomon jó minőségbe botlom” – írja. Kiemeli a színészek – megszokottan – kiváló játékát, a zenei hangzás és énekek magas minőségét. Az elhangzó szövegeket is méltatja, ám ezzel kapcsolatban kritikát is megfogalmaz: „komolyan jók benne a komoly részek, de sokszor (külső-belső) kényszerűségnek érzem az állandóan visszatérő trendipoén-erőltetést. Ilyenkor le is zuhan a szövegszínvonal” – vallja. 

itha_puskel.jpgMészáros Blanka

Ha nincsenek szabályok, bármi lehet jó, vagy ugyanaz éppen nagyon rossz” – írja a kritikus. Úgy gondolja, ha ebben az előadásban voltaképpen bármit bárhogyan szabad, akkor minden másképpen is történhetne, és akár úgy is jó lehetne. Minden esetre, ahogy most történnek a dolgok Székely Kriszta rendezésében, véleménye szerint éppen eléggé jók.

További kritikák az előadásról

Art7 - Kállai Katalin: Odüsszeusz, a csajok ... és Odüsszeusz

Az írásos emberi kultúra nemegyszer cibálta már meg az ithakai hős nimbuszát. Ezúttal egy fellengzős, önimádó macsó, lágyan göndörödő, görögös fürtökkel, aki úton-útfélen a trójai háborúval jön. Jó, abban valóban volt egy kis szerepe… Olvasson tovább >>>

Dionüszosz Magazin - Szekeres Szabolcs: A nagy kékség

Székely Kriszta rendezése laza, nem túl merészen megfogalmazott kritika a teremtés koronáinak, amely azért nem áshat mélyebbre, mert az előadás Odüsszeuszra vonatkozó elképzeléséből hiányzik a formátum, így a karakter nem elég összetett ahhoz, hogy esetleg fájdalmasabb lehessen a produkció. Olvasson tovább >>>

Pótszékfoglaló - B. Kiss Csaba: Odüsszeusz és a nők

Héroszok már nincsenek, csak deheroizált antihősök. Az Ithakában a több ezer éves történet mai nyelven, a mának szólal meg. Ez korunk Odüsszeiája. Olvasson tovább >>>

Kapcsolódó cikkek

Így készül a budapesti Katona következő bemutatója (Ithaka)
Rujder Vivien: „Eredetileg balett táncosnak készültem”
„Ha itt elindulsz egy úton, onnan már nehéz visszatáncolni” (Hód Adrienn, koreográfus)