Csoportterápia - Madách Színház

a témát nyitotta: agot | 2011. június 2. csütörtök, 15:39


új hozzászólás

#4

luxor | 2011. június 18. szombat, 22:45

A ma esti (18-diki) előadást láttuk és egyetértek az alább olvasható kritikával. Tetszett a darab. Madáchosan komoly csak, és ez így jó. Saját intelektusa alapján ki-ki tovább beszélgetheti boncolgathatja a lélekbuvárkodás kimeríthetetlen témáját. A darab sok arcunkat felvonultatja hozzá.

 

A szereposztásban szerencsénk volt. Polyák Lilla énekhangját nemhiába kedveljük, Erdélyi Timea nagyon aranyos meglepetésként hatott (azt hittük Ballával látjuk majd - de ahogy olvastam megsérült. Épp ezért dupladíj Erdélyi Timeának a kiváló beugrásért.) Simon Kornél pedig továbbra is kedvenc. És persze a többiek is. Köszönjük az estét!

 

válasz erre

#3

dramaturgia | 2011. június 12. vasárnap, 20:34

Ilyen átgondolatlan szövegkönyvet, ennyi magára hagyott, illusztráló színészt, ennyi feleslegesen halmozott viccet, ilyen történet nélküliséget, ilyen mikroszkóp színpadi színvonalat már régen lehetett látni nagy színházban!

Döbbenten néztem, hogy a képességes színészek is mennyire gyatrák. Hogy egy rendezőnek a "fehér ló" dalszövegnél az jut eszébe, hogy fehér lovat vetít... Sándor Dávid tétlenségei már-már megkérdőjelezik a színpadi létét... Ha ennyi egy homoszexuális ábrázolásához elég, akkor ez inkább B kategóráis hollywoodi skecs. Sajnos, annyira alacsony a léc, hogy a nézők könnyedén és örömmel ugorják át, alulról bújva a játszókkal együtt...

Nagy kár ezért az egészért! Tehetséges embereknek tűnnek az alkotók, de az anyag és a rendezés mindenben megakadályozza őket!

válasz erre

#1

agot | 2011. június 2. csütörtök, 15:39

#1

FeHér Elefánt | 2011. június 8. szerda, 17:33

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál   www.toptipp.hu

CSOPORTTERÁPIA                         Harangi Mária                      Madách Színház

  A Madách Színház musical-pályázatának vitathatatlan győztese  Galambos Attila és Szente Vajk Csoportterápiá-ja, amely prózai darabként is nagyszerűen beválna. A múlt nyári verseny-darab jelentősen bővült, de eredeti értékei ezzel csak gazdagodtak. Tudományos pontossággal rajzolt karakterek,  frappáns fordulatok, veszett komikum, parádés szerepek. A tetthelyre sorra érkeznek a delikvensek,  viselkedésükön kívül belépőjükkel is bemutatják hétköznapi neurózisaink nagyon is jól ismert kórképeit.  Bolba Tamás zenéje nemcsak
dallamosan lendületes, de a személyiségek ábrázolásában is komoly segítséget jelent.  Dalbetétei messze túllépnek a szokásos verse-refrén sablonon, kiállások, tempó-cserék és az invenciózus hangszerelés teszi egyedivé őket.  A szövegek szellemessége még úgy is feltűnő, hogy a poénok áradása miatt csak a felét vagyunk képesek felfogni.
Romvári Gergely  díszletfalait szolidan mértékletes vetítés és a puzzle-elemek észrevétlen cserélgetése teszi változatossá,  utóbbiak kiemelve impozáns fekete lyukakká titkosodnak, de még egy varieté-lépcső és kalaptartó is kinőhet belőlük.  A rendezés nagyvonalúan összefogott, a színpadot variábilis téralakzatokkal telíti , töretlen tempót, sistergő lendületet diktál.  Harangi Mária gondos elemző-munkája, színészvezetése minden egyes szereplőnek ritkán látott hitelességű karakter-formálást tett lehetővé.  Ez a terápia jutalomjáték a társulat tagjainak, akik jobbnál jobb alakításokkal licitálnak egymásra. Sándor Dávid és váltója
Simon Kornél az emlékezetkihagyásos szindrómát visszafogott eszközökkel jellemzi, éneklése váratlan lendülettel ellenpontozza ezt.  Nagy Sándor  gyengéd pöszesége  folyamatosan robbanó humor-petárdákat rejt, tabu-sziklákat döntő hangjával, dalos coming out-jában aztán alaposan rácáfol  gyanított nőiességére.  Az örökmozgó hipochonder  Szente Vajk, aki egyben  a szikrázó leleményességű dalszövegek írója is,  musical-gyűlölő számában  a műfaj
önirónikus paródiáját vezeti elő. Nem állhat rosszul az a színház, mely ilyen metsző önkritikát engedhet meg magának és amely ilyen fantasztikus  író-előadó művésszel rendelkezik...
A Spar-pénztáros  Dobos Judit  zseniálisan konfabulál: nemzetvédelmis nyomozónak, a Helsinki Bizottság jogvédőjének  egyaránt gátlástalanul kiadja magát, elsöprő energiával állítja elénk túlsúlyba temetett identitásválságát. Ladinek Judit  remekel a butuska újgazdagné
"szerep a szerepben" figurájában, önleleplező songjából kicseng a keserű felismerés: bizony a sokat tanult pszichiáternek sem ártana egy kis csoportterápia.
Benyit az ajtón,  rettegve visszafordul,  egyszerre mond igent és nemet, nádszál vékonyságát gömböcségnek  képzeli, a totális belső káosz tükörképe: Balla Eszter ezernyi rezdülésből építi fel figuráját, minden túlzás nélkül, finom árnyalatokkal jellemez,  fenséges énekében viszont a magára találás  győztes öröme szárnyal.  Reméljük, ezután egyre többször fogjuk ennyire komoly feladatot jelentő, méretes karakterszerepekben látni, anélkül, hogy le kellene mondanunk elbűvölő hangjának varázslatáról.
Szólnunk kell a tuttik mintaszerű kidolgozottságáról,  melyeket  Fejes Kitty  koreográfiája gazdagít, példának elég az áramszünet sötétjében kirajzolódó, ultraibolyában fluoreszkáló, szeszélyes geometriában kirajzolódó szalagtáncot idézni.
Igényes, korszerű, mai - van mondanivalója testi-lelki problémáinkról, valamennyire még fogódzót is kínál, de mindezt fergeteges humorral, csattanós szellemességgel, nagyszerű zenével,  pompás játékkal és énekléssel teszi.         - Úgy tűnik, gyakrabban fogunk a Madách Színházba járni...

válasz erre
2 hozzászólás