GANYMED GOES EUROPA---Wroclaw - Budapest - Bécs ---Szépművészeti Múzeum

a témát nyitotta: FeHér Elefánt | 2013. szeptember 29. vasárnap, 17:59


új hozzászólás

#1

FeHér Elefánt | 2013. szeptember 29. vasárnap, 17:59

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál    www.toptipp.hu

GANYMED GOES EUROPE    Jaqueline Kornmüller  Szépművészeti Múzeum

 

Louvre: három nap,  Ermitage: kettő,  British: kettő, Guggenheim: három, Vatikán: egy, de az szörnyű! - egyhuzamban ennyi időt töltöttünk  a legfontosabb múzeumokban, de egy se volt annyira gyönyörűséges, mint ez a mostani, nem is kifejezetten képnézési célzattal történt este a Szépművészetiben.
A Ganymed egy zseniális koncepció, adott képekhez kortársak írnak szövegeket, melyeket színészek mondanak el a képek előtt,  fel-alá hullámzó tömegeknek,  órákon át, addig ismételgetve, amíg csak néző van...
Tóth Krisztina: Tükör című novelláját  Terhes Sándor  adja elő, lerántva a leplet egy családi csőd titkairól, a második emeleten  Fátyol Hermina táncol  Erdős Virág  szövegének vékony jegén, (Hendrick Averkamp: Téli táj korcsolyázókkal).  Udvaros Dorottya  elbűvölő humorral,  fanyar öniróniával mesél a  Van Dyck  kép manufakturális megszületéséről,  fullánkosan odaszurkálva az akt-gyáros  Rubens-nek, (Terézia Mora: Utolsó napjaink emlékére, szerelemmel).
Grecsó Krisztián Daru-jának kételyeit fogalmazza meg  Takátsy Péter, Közösjézus? - Magánjézus? , némi flagelláció után, egy áldozatkész bakfis társaságában, kúszva hasal el  Herrera Szent József a gyermek Jézussal festménye előtt. Dióssy Gábor nyúzott mártírban utazik, Szécsi Noémi Szent Bőrtelen-jét jeleníti meg színészi személyiségének elemi szuggesztiójával,   Matteo di Giovanni  vászna előtt.
Nyilvánvaló, hogy az előadók saját értelmezésükben, önmaguk által kialakított formában adjákelő textusukat,  az összehangolás,  a térbeli ritmus és az egész produkció egysége azonban a rendező  Jaqueline Kornmüller-t dicséri.
A fűtő-hűtőtest pódiumként szolgál,  de  Leo Putz:  Csónakban  képénél vizen ringó bárkává is alakulhat.  Szvoren Edina  sorait, fantasztikus állóképességgel,  gyönyörűségesen hullámzó gesztusokkal,  derékból, csípőből, vállból hajladozva,  Székely Rozália tökéletes tengeri illúziót keltve mondja el.
A legnehezebb föladat  Thomas Glavinic:  Mezítelenül című,  letaglózó erősségű írásának életre keltőjére hárul.  A reklámanyagok, előzetesek bulvárosan kiemelték, hogy az interpretáció  Hans Baldung Grien: Évá-ja előtt  ruhátlanul történik, - hatványozottan gyűlölve a színpadi pőreséget,  rettegve kucorogtunk tábori ülőkénken.  - És csoda történik!  A hibátlan szépségű  Hay Anna  az emberi hitelesség olyan csúcsán áll előttünk,  hogy, ahogy
mondja: "egy képet látunk" és kukucskálás  helyett  a szöveg, az emberi test és a színészi megjelenítő erő sugárzó aurájában éljük át az esztétikum lenyűgöző varázsát.
A fűtőtest rácsa megnyílik, kirepül a holló, majd a galamb, amely csőrében a virágzó olajfa ágát hozza,  a legjobbnak járó pálmaként nyújtva azt  a Noéként, Istenként félelmetes muzikalitású deklamációval triumfáló  Hegedűs D.Gézá-nak.  Vajda Miklós  minden szava a drámai erő  döbbenetes súlyával szólal meg,  a frázisok kottázható ívekkel szárnyalnak,  a megtorpanások,  szünetek még hatásosabbá emelik  a gondosan komponált monológot. Ifj. Jan Brueghel alkotása, a   Noé bárkája  előtt sztentori hangon robban az utolsó szó: "Lőn!"
Mikor töltött több száz ember három órát a Szépművészeti Múzeum-ban? Mikor látott észrevétlenül ennyi csodálatos képet?  Mikor élt meg ilyen eszméletlen produkciókat egy ennyire transzcendentális térben?
Még nem késtünk el:  október 3, 17, 31, november 7, 21, 28.

válasz erre