2014. április 18., péntek - születésnapok: Kentaur

Akropolisz

a témát nyitotta: essszj | 2006. július 6. csütörtök, 02:00


új hozzászólás

#188

f | 2008. február 29. péntek, 13:55
Volt valaki az utolsón???
válasz erre

#187

iva | 2007. november 23. péntek, 03:01
Köszönöm szépen.
válasz erre
előzmény: #

#186

f | 2007. november 22. csütörtök, 16:19
Köszi, kár, hogy nem mentem el én is. Bár úgy tûnik Zsótér kevesebbet beszélt ezúttal (is).
válasz erre
előzmény: #

#185

essszj | 2007. november 22. csütörtök, 14:57
az új beállókról, Simkó Katiról és Ágensrõl. Simkó Kati elég jó szerintem, az elsõ részben gyönyörû volt, ahogy bevilágítva mozdulatlanul nézte a szobrokat és a többieket. Ágens, azt hiszem, nagyon jót tett a harmadik felvonásnak, a negyedik részben viszont nekem jobban tetszett Hámori Szabolcs mozdulatlan Dávid királya, mint Ágens -ahogy Balázs Zoltán fogalmazott- vudunõje. Szóval beszélgettek errõl, Karsai és Zsótér is beszélt a történet hátterérõl, Zsótér még Wyspianskiról is, elég izgalmas volt, és sokat próbáltrák mindhárman sarkallni a nézõket, hogy kérdezzenek nyugodtan. Meg persze még egy csomó mindenrõl beszéltek, amit most kihagytam.
válasz erre
előzmény: #

#184

essszj | 2007. november 22. csütörtök, 14:50
Kedves Iva!
Én is észrevettem, hogy nincs benne, tudtam is, hogy nem lesz, de a miértjérõl inkább a társulatot kellene megkérdezni, kielégítõ választ valószínûleg õk tudnak adni.
válasz erre

#183

iva | 2007. november 22. csütörtök, 02:35
Kedves Essszjé! Egy ismerõsöm megnézte a felújított elõadást, és Oláh Zoltánt nem látta benne. Lehet tudni, miért?
válasz erre
előzmény: #

#182

f | 2007. november 21. szerda, 15:14
Konkrétan mi mindenrõl beszéltek???
válasz erre
előzmény: #

#181

essszj | 2007. november 21. szerda, 10:52
azt gondolom, igen izgalmas volt a tegnapi beszélgetés, még ha nem is sikerült sok embert megszólítani vele, viszont, akik ott voltak, igazán kíváncsiak voltak és nem egy általános állapotba kényszerültek bele, hanem mindkét félnek lehetõsége volt a megnyilvánulásra. éjfélig beszélgetni egy elõadásról, egy darabról, korokról, melyek már nem jõnek, de voltak, mindenféleképpen tanulságos és felemelõ egyben. Újabb jó úton a Maladype, ne hagyjátok abba..
válasz erre

#180

f | 2007. szeptember 27. csütörtök, 16:55
November 1., 19:30, Ludwig Múzeum

Dávid király szerepében ezúttal Ágens lesz látható/hallható.

Hát, nagyon érdekesen hangzik.
válasz erre

#179

saltwater | 2007. szeptember 6. csütörtök, 13:29

#178

iva | 2007. március 31. szombat, 02:21

#177

Zoombabe | 2007. március 20. kedd, 01:48
Hahó!
Képeim a darabról az alábbi címen:
http://www.flickr.com/photos/zoombabetheatre/
válasz erre

#176

essszj | 2007. február 26. hétfő, 23:08
csak akkor tudsz megbizonyosodni, ha megnézed. (szerintem: nem!) annyit bukott, hogy akinek "nem jön be" Zsótér, az otthagyja a szünetben- (mert tökfilkó... Fellini után szabadon)
válasz erre
előzmény: futogepard #175

#175

futogepard | 2007. február 26. hétfő, 14:29
én azt hallottam, hogy borzasztó hosszú a második rész miatt. Zsótérról csakjót, de bz ezzel megbukott igaz ez?
válasz erre
előzmény: essszj #174

#174

essszj | 2007. február 26. hétfő, 13:26
"Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. ég újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová is rohan és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált." (Ancsel Éva)
válasz erre

#173

lex | 2007. január 31. szerda, 11:40
megnéztem. a felét. folyton azzal foglaltam el magam, hogy beazonosítsam ki is beszél. lefáradtam, bevallom, pedig szép szöveg.
válasz erre

#172

f | 2007. január 29. hétfő, 20:25
Igen, aki még nem látta, nézze meg.
válasz erre
előzmény: essszj #171

#171

essszj | 2007. január 28. vasárnap, 15:11
Sziasztok!
január 30-án, kedden, újra Akropolisz lesz a Bárkán! Itt csak véleményeket olvashattok, ha viszont még nem láttátok, érdemes megnézni, mert csak úgy lehet saját véleményt alkotni valamirõl ugye...
Szóval akit érdekel, feltétlenül jöjjön el és nézze meg az elõadást, 10ig tart, a legvége szerintem zseniális, mondjuk ahhoz Hámori Szabolcs nagyonnagyon hozzájárult. Jegyek a színház pénztárában foglaltathatóak telefonon: 06 1 303 65 05!
válasz erre

#170

f | 2006. december 21. csütörtök, 20:47
Bocs, billen. :)
válasz erre
előzmény: f #169

#169

f | 2006. december 21. csütörtök, 20:47
Ha jól értelmezem ezt az írást, Zsótér rendezése felé billeg az a bizonyos mérleg.

Én nagyon szeretem az elsõ két felvonást. :)
válasz erre
előzmény: saltwater #168

#168

saltwater | 2006. december 21. csütörtök, 17:08

#167

k.balint | 2006. december 17. vasárnap, 13:00
Van két eladó jegyem a ma esti Akropoliszra (írta Wyspianski, rendezte Zsótér és Balázs Zoli, játssza a Maladype) a Bárkába, ha valaki szeretné elvinni, hívjon! Akkor is, ha csak az egyik kell. Valami nagyon kedvezményes árban megegyezünk... (Ha jól tudom, nemigen lehet kapni már pénztárban)

Kovács Bálint
0620 - 597 0703
k.balint -kukac- gmail -pont- com
válasz erre

#166

f | 2006. november 28. kedd, 14:19
Tegnap újra megnéztem--igaz, csak az elsõ felét, mert nagyon fárasztó volt a napom.

DE: szerintem a Zsótér része kifejezetten JÓ. :)
válasz erre

#165

f | 2006. november 24. péntek, 17:33
A jövõ hét elején megint játsszák. . . Ha valaki még nem látta, itt az alkalom. :)
válasz erre

#164

f | 2006. november 13. hétfő, 10:06
Bár én egyszer már nyitottam egy Gaál Erzsébet-topicot, mégis inkább ide írom be, hogy mennyire jó volt az elõadásban. Micsoda sugárzó egyéniség!

Amúgy elhiszem, hogy annak idején tényleg nagyon nagy durranás volt ez az elõadás--még ma sem válna szégyenére egyetlen színhának sem.
válasz erre

#163

f | 2006. november 10. péntek, 14:11
Amúgy Zsótér a beszélgetésen nagyon titokzatosan megemlített valamit, amit Õ és Balázs Zoli együtt terveznek és ma hajszárítás közben (amit nagyon utálok egyébként) az jutott az eszembe, hogy vajon nem arról lehet-e szó, hogy végre társulatot fog alapítani? Hogy a Maladype és az õ társulata együtt fognak kibérelni egy helyet és ott fogják felváltva játszani az elõadásaikat?

Persze, én nem akarok itt semmiféle lavinát elindítani, és remélem, a két rendezõ úr nem fog nagyon megharagudni ezért a kis agymenésért, de én hihetetlenül örülnék annak, ha végre Zsótérnak--ahogyan Sonja is írta--nem kellene tarisznyával az oldalán vándorolnia színházról színházra. :)

És végre lenne megint egy igazán jó hely Pesten, mint amilyen a Városi Színház is volt Halász Péter idején (ahová én ANNYIRA szerettem járni).
válasz erre

#162

f | 2006. november 10. péntek, 13:54
Köszönöm, kedves Iva, hogy értékelte a hosszú beszámolómat, fõleg, hogy kb. másfél órai munkám fekszik benne.

1. Azon, hogy valaki elõtte jár a korának én azt értem (és szerintem Zsótér is így érti), hogy a kortársai nem értékelik azt, amit csinál. A nagy mûvészek sorsa azonban mindig is ez volt, és ezután is ez lesz. Sajnos. (Lásd még Sonja gondolatait Gaál Erzsébettel kapcsolatosan).

2. Valami "nagyon lengyel". Ezen én azt értem, hogy a lengyel "lélek" jobban rezonál arra a bizonyos mûre, mint pl. a magyar. Pl. én úgy gondolom, hogy mondjuk Szabó István "Menyegzõje" egészen másképp nézne ki, mint Wajda filmje. Én a nagy lengyel rendezõ filmjét láttam és nagyon tetszett. De kérdés, hogy mondjuk Szabó István "feldolgozása" ugyanazokat a rétegeit fejtené-e fel a mûnek, mint a Wajdáé. Nagy valószínûséggel nem. Hogy a magyar változat lenne-e olyan jó, mint a lengyel, nem tudhatjuk elõre. De már van egy lengyel változat, ami jó és ami hat, tehát nem is igazán látnám értelmét annak, hogy a mi nagy rendezõnk is hozzányúljon. A magyar slágerekeket pedig azért használta Zsótér, mert õ viszont magyar és nem lengyel. Ha korabeli lengyel táncdalokat használt volna, még annyira sem lett volna képes reagálni rá a magyar közönség, mint így.

3. Az a valaki, aki ellátogat egy katedrálisba és teljesen a hatása alá kerül, nagyon lelketlen ember kell legyen ahhoz, hogy utána "elhülyéskedje" a dolgot a díszlettel, a jelmezekkel és egyebekkel. Zsótér kijelentése azért volt fontos a számomra, mert újabb bizonyítékát adta annak, hogy amit Ön, kedves Iva, nem tudott értékelni, az valójában egy komoly munka eredménye, amely nagyon fontos volt a rendezõ számára.

4. Ne gondolja, hogy én soha nem néztem a magyar színházak elõadásait. Hetedik éve élek Budapesten, az elsõ néhány évben sok mindent megnéztem, aztán rájöttem, hogy van EGY darab rendezõ, akitõl MINDENT érdemes megnézni (ez Zsótér, természetesen) és van egy csomó vendégjáték, amiket viszont nem lenne érdemes kihagyni. Szóval, én a magyar középszerûség helyett inkább a külföldi társulatok elõadásait választom. Ha valamiért dühös vagyok, az az esztétikai ízlésem ellen elkövetett merénylet, ugyanis.
válasz erre
előzmény: iva #157

#161

f | 2006. november 10. péntek, 13:35
Kedves Sonja,

Nagyon örültem a hosszú beírásaidnak, fõleg, hogy megemlítetted Gaál Erzsébet nevét is. Úgyhogy most meg is ragadnám az alkalmat, hogy fölhívjam mindenki figyelmét arra, hogy most vasárnap, 18.00 órakor, a Bárka színházban levetítik a Stúdió K. Woyceck címû legendás elõadását, melyben Gaál Erzsébet játszotta Marie szerepét. Én biztos, hogy ott leszek, mert már nagyon régóta szerettem volna látni ezt a felvételt. Úgyhogy aki szintén úgy gondolja, hogy szívesen hódolna a nagy mûvésznõ elõtt, az JÖJJÖN VASÁRNAP A BÁRKÁRA.
válasz erre

#160

Sonja Berger | 2006. november 9. csütörtök, 20:39
És még annyit.Tudom, hogy sokat írok, de órákon kersztül tudnék ilyen dolgokról beszélni.Én elfogadtam nagyon sok dolgot abból, amiket tegnap elmondtak.Értettem.És jó érzéssel mentem haza, örültem, hogy elmentem,de változatlanul azt gondolom,hogy amire már ennyi magyarázkodás szükséges, ott valami nem stimmel.De örömmel nyugtáztam én is, hogy ezt Zsótér is érzi, érezte.Mindenesetre nagyon örültem, hogy olvasgathattam a gondolataitokat, meg hogy én is leírhattam néhányat.Szerintem ezek nagyon fontosak a világunkban.Minden jót nektek, és gyertek el holnap a Bárka színházba, mert ingyenes Nagy József délután, ste lesz.Még ha nem ismeritek, akkor is gyertek el, mert azt gondolom, hogy õ olyan színházat csinál, és olyan színházról beszél, amit érdemes hallgatnunk, néznünk, és eltennünk magunkba.Olyan színházat, amitõl én jobb embernek érzem magam......
válasz erre

#159

Sonja Berger | 2006. november 9. csütörtök, 20:31
Ez valóban nagyon nehéz.
A másik dolog, hogy én nem szeretnék két táska lexikonnal beülni elõadásokra, hogy úgymond fel legyek készülve.
A harmadik pedig, hogy egy kicsit azt érzem, és a tegnapi beszélgetés után még inkább, hogy itt van két tényleg nagyon értelmes, és tehetséges, meg egyáltalán a világra érzékeny, gondolkodó ember, akik a saját csapdájukba estek, és egyszerûen már nem látnak ki a saját világukból.Mi azt gondolhatnánk, hogy õk itt a legnyitottabbak, közben talán õk zárultak be a leginkább.És ez a Balázs Zoli szavaiból is kiderülhetett.Hiszen talán az egyetlen õszinte visszajelzés a mûvészetben a közönség.Én értem mirõl beszélt, és elfogadom.De itt vagyok én, aki igenis figyel, aki igenis kiváncsi, aki nem megy el még akkor sem, hamár nagyon nehezen bírja.De én azt gondolom, hogy ez egy teljesen jogos véleménynyílvánítás, ha a nézõ elmegy.Hiszan elment, hogy lássa, látja, és nem akarja tovább nézni, és hazamegy.Mint a kisgyerek, aki megunja a játékot, vagy a mesét, mert nem tud már tovább figyelni.Teljesen egyszerûen fogja magát, és ösztönösen továbbáll.Ez az egyik.A másik pedig, hogy a figyelmet fent kell tartani.Fent kell.Én azt gondolom, hogy ez egy bezárult gondolkodás, ha valaki ezt úgy magyarázzza meg magának, hogy a nézõk a hibásak.Ez szerintem nem jogos.Ez egy visszajelzés, amit el kell tudni fogadni.És még az is, hogy azt mondta Zoli, hogy ilyenkor nem kezdek el valami mást figyelni, mondjuk egy színészt,vagy akármit?De igen.Én elkezdek, mert nem hagyom magam olyan könnyen untatni.Dehát pont ez az.Bármire is elkezdtem figyelni, minduntalan odajutottam, hogy már nem hittem, hogy már nem tudtam figyelni.És azt gondolom, hogy ebben az esetben nem arról van szó, hogy mi a nézõk egyszerûen nem érünk fel erre a szintre.Nem errõl.Én figyeltem, akartam, kíváncsi voltam, de mint már írtam a végére megöregedtem.És már nem érdekelt.
válasz erre

#158

Sonja Berger | 2006. november 9. csütörtök, 20:19
Igazából nem nagyon tudok már mit írni, mert nagyjából mindent megvitattatok, de azt szeretném megköszönni, hogy reagáltatok az írásomra.Jól esett!
A másik dolog, hogy én is ott voltam a közönségtalálkozon, és nagyon élveztem, hogy hallgathatom ezt a két embert.Mert mind a kettõjük érdekes, és szellemes személyiségek, akiknek a társaságában valóban öröm lenni.És már elõtte tudtam, hogy ott fogok ülni, szótlanul, és hallgatni, és közben magamban belül meg végig bólógatni,mert én tudom, és itt most elsõsorban Zsótérról beszélek, hogy õ valóban egy nagyon tehetséges ember, akin látszik, hogy egy keresõ, gondolkodó alkat, aki hisz abban, amit csinál.Én két éve dolgozom valakivel, aki annak idején még Nyiregyházán ismerkedett meg vele, és Gaál Erzsébettel, akkor jó néhány évig dolgoztak õk is együtt.Én ezalatt a két év alatt rengeteget hallottam róluk, meséket, történeteket, vitákat, stb..., meg azt is hogyan gondolkodtak, miken gondolkodtak, és így tovább.Sikerült egyfajta képet elraktároznom magamban Zsótérról, és a világáról, meg az én világomról, amelyben õ is benne van.És idáig én nem is csalódtam ebben.Ez az elõadás sem csalódás nekem, hiszen emberek vagyunk, akik bizonyos dolgokat jól, vagy nem olyan jól, vagy éppenséggel rosszul csinálnak.Szóval néhány ilyen Zsótérról szóló beszélgetéseink kapcsán merült fel az (fõleg az akropolisz utáni beszámoloink után), hogy az nagyon nehéz így, hogy Zsótér úgymond a kis vándortarisznyájával járja a színházakat, és itt ott eltölt egy kis idõt.Én azt gondolom, saját esetem kapcsán is, hogy teljesen más úgy dolgozni, hogy az ember valójában együtt dolgozik másokkal, egészen hosszú ideig, míg a halál el nem választ:)Ha Zsótérnak nem kellene folyton elõrõl kezdenie mindent minden egyes társulattal, hanem lenne egy saját kis csoportja, ahol nyugodtan kísérletzgethet, dolgozhat a saját társulatával.Nem kellene újra és újra elhitetnie mindíg azt a megfoghatatlant.Valamelyikõtök írása után jutott az eszembe, hogy itt ténylegesen szerény meglátásaim szerint nem Zsótérral volt a gond, mert õ olyan amilyen, hanem talán azzal is, hogy ez a társulat nem tudta kellõképpen befogadni, azt amilyen õ, illetve nem volt elég idejük rá, nem volt elég idejük arra, hogy közösen gondolkozzanak, hogy közösen hozzanak létre valamilyen világot.Így maradtak a feladat megoldások, hogy most arra megyek, arra nézek.Pont ezért éreztem én azt, hogy volt egy forma, de nem volt mögötte az ember.
válasz erre

#157

iva | 2006. november 9. csütörtök, 03:49
"Hiába tudja õ, hogy elõtte jár a korának"? - Ezt Zsótér nem tudhatja, és más sem. Ez a fogalom csak múlt idõben lehet érvényes; hogy valaki megelõzte a korát, azt csak az utókor ítélheti meg. Ha Ön csak külföldi és Zsótér-elõadásokat néz meg, kedves Fátyol, honnan tudná, milyen az a kor, amelyet Zsótér Sándor megelõz?
Elhiszem, hogy megható lehet egy vallomás egy katedrálisban tett látogatásról. Ám magam is jártam már olyan épületekben, amelyekbe elõször lépve döbbenetes hatás alá kerültem, a Mátyás-templomtól a Sacré Coeurig - ettõl még lehetek könnyelmû, és tehetséges rendezõ sem lesz belõlem. Sõt még rendezõ sem.
válasz erre
előzmény: f #150

#156

iva | 2006. november 9. csütörtök, 03:46
A leírt munkakörülmények valóban felháborítóak. A Bárka Színház körülményei azonban adottak, számolni lehet velük. Másik dolog, hogy a Bárka vezetése milyen körülményeket, lehetõséget hajlandó biztosítani a Maladypének, elképzelésem szerint ez megállapodás tárgya, amelyet már akkor le kell írni, mielõtt döntés születik egy produkcióról. Ha ez nem így történik, sajnálatos hiba, amihez semmi köze a közönségnek, aki az elõadástól akar meghatódni, nem a bemutató történetétõl.
A Maladype társulatának színészi erõi szintén adottak, aki vezeti õket, illetve aki meghívottként dolgozik velük, annak tökéletesen tisztában kell lennie a képességeikkel. Én már a Jacques, avagy a behódolás, majd A bolondok iskolája óta csodálom, hogy Balázs Zoltán olyan darabokat mutat be a társulattal, amelyek alaposan képzett, sokat gyakorlott és már bizonyított színészek intellektusát és érzékenységét is próbára tennék. Még egy Nemzeti, egy Katona, vagy egy Operaház esetében is a társulat mindenkori összetétele határozza meg, mit, milyen típusú mûveket érdemes bemutatni velük, nemhogy egy részben (jóllehet, egyben s másban szintén tehetséges és attraktív) amatõrökbõl álló társulat esetében.
Azt végképp nem tudom felfogni, hogyan lehet bemutatóra, sõt a próbák elkezdésére gondolni, amíg nincs "profinak" megítélhetõ fordítás. A színházban a szöveg nem mellékes elem, amíg az nincs készen - tulajdonképpen nincs is darab.
Nem értek egyet azzal a felvetéssel, hogy egy "nagyon lengyel" darabot lengyel rendezõ állíthatott volna színpadra ideálisan. Amióta mûfordítás létezik, a színház nemzetközi mûfaj, a jó darabot jó rendezõnek kell közönség elé vinnie, aki eldöntheti, hogy mennyire hangsúlyozza a mû nemzeti eredetét, vonásait, vagy általános, nemzetektõl független emberi mondanivalóját. Több évtizedes magyar slágerek nem azért kerültek az elõadásba, mert Zsótér Sándor nem lengyel...
válasz erre
előzmény: f #149

#155

iva | 2006. november 9. csütörtök, 03:41
Köszönet Önnek, kedves Fátyol, a részletes beszámolóért, amelyet távolmaradóként is érdeklõdéssel olvastam. Balhét a távolból sem kívántam volna, de ha már megemlítette a lehetõségét, megjegyzem: az Akropolisz, függetlenül attól, hogy gyenge vagy jó produkciónak ítéljük meg, provokatív elõadás, mindkét rendezõ számos provokatív ötlettel igyekszik így-úgy hatni a nézõre; a provokatív elemek közül legenyhébb az elõadás hossza. Úgy gondolom, amint egy erõs elõadásnak számítania kell a sikerre, a gyengének a bukásra - a provokáció(k)nak számolniuk kell a balhéval is.
válasz erre
előzmény: f #148

#154

essszj | 2006. november 9. csütörtök, 01:19
na akkor itt utoljára, mert megszólítottál a fórumon: nem vettem személyes sértésnek, én folytattam volna a beszélgetés, de ez már-már alapszabály Magyarországon, hogy ahogy kezd érdekes lenni, rögtön mindenkinek más dolga akad és lejár az idõ. Tényleg nem vettem egyáltalán semmilyen sértésnek, hisz én is csak egy nézõ vagyok a sok közül, aki épp szereti ezeket az embereket, akiket néz. nekem sem a kedvencem az Akropolisz, nem is értettem ezt a mondatod, tényleg nem izgat már a ki-kivel-mit-mikor-hogyan meg a próbák fejezet, örülök, ha játsszák, meg annak is, ha nem, mert akkor lehet, hogy épp Empedoklész van;), meg fejlõdik, érik, miegymás. Izgalmas olvasni ezeket a hozzászólásokat, teljesen más, ha megpróbálja kívülrõl nézni az ember. én most megpróbáltam már tegnap meg tegnapelõtt, bejött, maradok annál. és ne szólítsatok meg, mert akkor bunkónak érzem magam, ha nem válaszolok, és nem szeretnék, TÉNYLEG.

ezekhez az egyenletekhez meg nem tudok hozzászólni, mindig rossz voltam matekból.
válasz erre
előzmény: pillang #147

#153

sodar | 2006. november 9. csütörtök, 00:47
A mi tudásunk valóban kicsiny Zsótéréhoz képest, akit korszakos rendezõnek tartok magam is, és rajongok munkáiért, legyen szó Miskolcról, Nyíregyházáról, Szolnokról, Szegedrõl, Budapest színházairól, zenés vagy prózai elõadásról, falra mászatott színészektõl az egyhelyben ülõkig. Ám valahogy eddig sikerült elkerülnie a totális tehetségtelenséggel való találkozást. Ebben az esetben sajnos még az õ pedagógiai érzéke sem segíthetett azokon, akik a Balázs Zoltán elõadásaiban lelépik a megfelelõ lépésszámot, a megadott helyen fordulnak balra vagy jobbra. Ez a fajta esztéticizmus, absztrakció és távolságtartás csak akor mûködik, ha sugárzó egyéniségek végzik a gyakorlatokat a színpadon. Az Empedoklész, a Pelleas, a Jacques, a Bolondok iskolája Négerek elõadásokban jól elrejtette a mozgó díszletelemek közé ezeket a civilben minden bizonnyal nagyon kedves és helyes embereket - akik azonban a színpadon most nem tudtak civilségültõl megszabadulni. Nagyon-nagyon elszomorodtam és vérig sértve éreztem amgam, amikokr Balázs Zoltán arról beszélt, hogy nem érdekli a nézõ. Kinek csinál színházat? Akkor zárják magukra a terem ajtaját, vonuljanak ki a sivatagba, próbálkozzanak utcaszínházi formával, aztán lesz, ami lesz. Ha kifizetek 2000 forintot, akkor majd eldöntöm én, kíváncsi vagyok-e bármire. Én kockáztatok.
Hallottam, hogy kb. 30 percet rövidült az elõadás. Bizonyosan jót tett neki. Kérdés, hogy a játszók színésszé fejlõdnek-e. (Egyébként fájdamasan szürkének találtam Bakos Évát, Dévai Balázst, Kálid Artúrt és Parti Nórát is. Ez is elszomorított. De a leginkább az, ahogyan az utolsó felvonásban Mogyoró Kornél tekintetével próbált életet lehelni, energiát adni a többiekbe/-nek. Hiába.)
válasz erre

#152

sodar | 2006. november 9. csütörtök, 00:37
Akkor engedjétek meg, hogy én is reagáljak. A bemutatón láttam az elõadást. Szerencsém volt, mert rákészültem Spiró György könyvébõl, így érthettem, mirõl szól a történet. (Az elsõ felvonás még anélkül is tiszta lett volna, de a 2.-ban a fürdõlepedõket már nem nagyon tudtam volna mire vélni, a 3. felvonás teljes unalomba fulladt volna, a 4. pedig értetlenségbe.) De hogy milyen szavak hangzanak el, arról fogalmam sem volt. Egyrészt a rettenetes akusztikai adottság, másrészt a játszók (szándékosan nem színészeket írok, mert ez egy embert jelentett nekem, a fõiskolai vizsgaelõadásokban látott, ám nem nagyn foglalkoztatott, és õszintén megmondom, számomra nagy-nagy meglepetésre brillírozó Tompa Ádámot) jelenléttelensége, beszéd- és mozgástechnikai hiányosságai. Ha 2000 forintot kiadok egy jegyért, nem pedagógiai stúdium részeredményét akarom látni, ahogyan Balázs Zoltán rendezõ tegnap elmondta, mi is folyik a Maladypében. És ha én elmegyek színházba, akkor engem nem érdekelnek a nehézségek. Magánemberként megértem és sajnálom a helyzetet. Ám a nem kevés pénzemért produkciót akarok, a háttér nem érdekel. Ha az étteremben sós a leves, nem viccelem el, hogy szerelmes a szakácsné, hanem visszaküldöm.
válasz erre

#151

f | 2006. november 8. szerda, 17:03
Ja, és még egy dolog: nagyon sajnálatos az is, hogy ebben az országban egy alkotómûvész semmiféle olyan visszajelzést nem kap, ami méltó a munkájához. A fórum? Én ezt soha nem tudtam komolyan venni, egyébként meg az Akropoliszról szinte csak a mi "édeshármasunk" (esszjé-iva-én) fórumozott, de Iva szerint, mivel én "rajongó" vagyok, nem számítok, de ugyanígy az õ véleménye sem igazán mérvadó, hiszen õ meg egyáltalán nem szereti Zsótért. Vagy a kritikusok? Kérdezem én, hol van az õ tudásbeli színvonaluk a Zsótéréhoz képest? Vagy a kollégák? Kis ország, sok összefonódással vagy éppen rosszindulattal. . .
válasz erre

#150

f | 2006. november 8. szerda, 16:44
És MÉG MINDIG folytatom, ugyanis fölmerült bennem a kérdés, hogy Zsótér meddig lesz képes ezt az egészet csinálni? Vagyis: hogy lehet évek óta úgy rendezni, hogy se próbaterem, se semmi, az elõadásait alig tûzik mûsorra a színházak, a nézõk nem értik, mit akar a rendezéseivel stb. Hiszen hiába tudja õ, hogy elõtte jár a korának, meg hiába vannak nagy rajongói (legalábbis magamat mindenképp közéjük sorolhatom), ez egy idõ után már nem lehet vigasz. Én azt gondoltam, hogy fátylat borít az Akropoliszra és mégiscsak örül, ha arra gondol, hogy most meg már rendezi a Jane Eyre-t, de úgy tûnik, a sikertelenség mégsem pereg le róla olyan könnyen, ahogyan azt páran gondolják (fõleg azok, akik tiltakoznak az ellen, hogy egyáltalán rendezzen, ha már képtelen megszólítani a közönséget, vagy legalábbis egy részüket). Ha nem lennék magam is egy önzõ emberi lény, akkor tiszta szívembõl azt kívánnám, hogy menjen el valahová külföldre, rendezzen a tehetségéhez méltó körülmények között, fizessék meg rendesen, nézzék az elõadásait, de akkor ám én nem tudnék Zsótér-elõadásokra járni és ezt nagyon sajnálnám. Igaz, mostmár össze lehet fogni barátokkal és bárhová el lehet utazni, úgyhogy. . .

Az azonban nagyon megható volt, ahogyan a katedrálisban tett látogatásáról beszélt, mert érezni lehetett, hogy mekkora élmény volt ez a számára (nekem hasonló nagy élmény volt, amikor a pittsburghi 7 emeletes Warhol-múzeumban voltam a barátaimmal). Szóval, aki könnyelmûséggel vádolja õt, sõt, tehetségtelenséggel, annak nagyon nincs igaza. Legalábbis szerintem.

Lezárásként: jó lenne, ha az ilyen beszélgetéseken többé nem arról kellene beszélnie a rendezõnek, hogy miért izzadt vért a rossz körülmények miatt, mert ha ez kell legyen a fõ téma (vagy éppen a közönség tagjainak a képtelen viselkedése és hozzáállása), akkor ne is legyen színházi élet ebben a városban. Vagy--és ez is egy lehetõség--nézzen mindenki csak külföldi elõadásokat (én pl. évek óta már fõleg csak azokat nézem, kivéve persze Zsótér rendezéseit).
válasz erre

#149

f | 2006. november 8. szerda, 16:17
De folytatom: amikor én azt írtam, hogy szívesen megnézném még egyszer a darabot, mégpedig azért, hogy lássam, gyakorlottabban tologatják-e a szobrokat a színészek, akkor én nem vicceltem. Mint írtam az elõadással kapcsolatban, szerintem a Zsótér fele egy nagyon átgondolt koncepcióra épül, de a színészek ezt--egyelõre--nem tudták/tudják megvalósítani. És--úgy tûnt nekem--hogy õ keményen dolgozik azon, hogy ezeket a hibákat orvosolja. Én tudom, hogy õ nagy munkabírású ember és hogy hülyeséget soha nem adna ki a kezébõl, és nagyon megbízom benne, amikor azt ígéri, hogy õ ezen még dolgozni fog. Balázs Zoli azonban ilyesmirõl abszolút nem beszélt, pedig szerintem az õ rendezése sokkal gyengébb. De--mivel csak ötletekre épül--szerintem ezzel már olyan sokat nem is lehet kezdeni. Én ugyanis--bármennyire szégyellem is a dolgot--nem értek ahhoz, hogy jól dobolnak-e a színészek, vagy hogy jól énekel-e a szólista, tehát fogalmam sincs, hogy az utolsó két felvonáson hogyan lehetne javítani.

Ami fölháborított és ami miatt nagyon elszomorodtam: Zsótér elmondta, hogy milyen rossz körülmények között dolgoztak: nem volt próbatermük, nem kaptak profi fordítást, talán még honoráriumra se nagyon futotta, és így tovább. A bemutató napjáig még csak nem is próbálhattak az elõadás valódi terében. Azt sem tudta, milyen lesz a hangzás, meg ilyenek. És ne feledjük, hogy a Maladype összetétele is nagyon vegyes. Hiszen hogyan lehetne egy kalap alá venni Fátyol Herminát Bakos Évával, vagy Horváth Kristófot Kálid Artúrral? Ráadásul itt van egy darab, ami "nagyon lengyel", Magyarországon teljesen ismeretlen (mondjuk, én itt rákérdeznék arra, hogy a darab minden, számukra pozitív adottsága elenére, mégis miért õk csinálták ezt meg Magyarországon, és miért nem egy lengyel rendezõ?), tehát ez is megnehezíti a megértést. Sajnos úgy éreztem, hogy Zsótért nagyon bántja ez az egész dolog és--megvallom--nekem ez nagyon szimpatikus volt.

válasz erre

#148

f | 2006. november 8. szerda, 15:58
Mint már írtam, nekem nem igazán van idõm hosszú menetekre itt a fórumon, de a tegnapi beszélgetésrõl muszáj bõvebben írnom. Sajnos nagyon fárasztó volt az egész, és semmi értelme nem volt.
Noha én nagyon vártam ezt az alkalmat, tegnap már azon izgultam, hogy ne legyen "balhé", annál is inkább, mert a nézõk többségének valóban nem jött be ez az elõadás. Balhé persze nem volt, de nagyon félresiklott az egész.

Kezdõdött Bérczes Lászlónak egy eléggé hosszú (és--mint azt többen is megállapították--a mostani szituációra nem igazán rímelõ) visszaemlékezésével, amit aztán egy túl hosszú--majd' fél órás--Zsótér-"monológ" követett azzal kapcsolatban, hogy hogyan jött létre ez az Akropolisz-projekt, majd Balázs Zoli is kifejtette ugyanezt a témát, szintén elég hosszan. Zsótér--úgy láttam--nagyon le volt törve amiatt, hogy az elõadás nem sikerült olyan jól, mint ahogyan õ eltervezte és ez nagyon meglátszott rajta. A maga humorérzékével megpróbált arról beszélni, hogy hogyan lehetett volna és kellett volna megcsinálni ezt a darabot, de Balázs Zoli mindenképp a nézõk felõl próbált közelíteni a dologhoz és úgy láttam, hogy ezzel megpróbálta "mosni" a kezeit, úgymond.

Nos, én elolvastam az elõadáshoz készült szórólapot, amikor megnéztem az elõadást, de csak a Zsótér-rendezés után, ugyanis én úgy gondolom, elég jól ismerem már õt ahhoz, hogy a rendezéséhez ne használjak "lábjegyzeteket". Mint már írtam, én--úgy gondolom--megértettem az elsõ két részt, de Balázs stílusát ismerve, a szünetben elolvastam a szórólapot és így tudtam, hogy mirõl is van szó. Abban azonban Ivának igaza van, hogy az elõadásból is ki kell(ene) derülnie annak, hogy mirõl is van szó a darabban. Ha ez mégsem jön át 4 óra után, akkor ott az elõadással van a baj--szerintem.

válasz erre

#147

pillang | 2006. november 8. szerda, 14:08
esszjé! olyan jó lenne, ha nem vennéd személyes sértésnek, hogy sokaknak nem tetszik az akro! Vagy tán Te vagy balázszoli?! nem hinném...
jómagam is szeretem érezni, és nem "csak" érteni az elõadásokat. ha pusztán képletekre vágyom, megoldok egy egyenletet... na bumm.
válasz erre
előzmény: essszj #145

#146

iva | 2006. november 8. szerda, 03:08
Pour-quois???
válasz erre
előzmény: essszj #145

#145

essszj | 2006. november 8. szerda, 00:31
c'est la vie. én mostmár itt nem fogok reagálni, de Ti csak írjatok nyugodtan:)
válasz erre
előzmény: f #144

#144

f | 2006. november 7. kedd, 18:39
Mint már én is megírtam: nekem sem jelentette az Akropolisz azt az élményt, amit a korábbi Zsótér-elõadások (én most Balázs Zolitól eltekintek, ha nem baj). De mivel szeretem Zsótért és már annyi elõadását láttam, örültem, hogy ebben is felfedeztem azokat a dolgokat, amik miatt õ a kedvenc rendezõm.

És azt hiszem, én is azért a "többletért" járok színházba, amiért Sonja. Általában Zsótértól ezt meg is kapom.
válasz erre

#143

kacorkir | 2006. november 7. kedd, 17:19
sem a rendezés, sem a színészi játék nem emeli makropolisszá :)
zoli rettenetesen ismétli önmagát, és hiába gyönyörû a jelmez most is, hiába ez a páratlan vizualitás, jelenlétet nem teremt. erõ kívülrõl nem származik. az erõszak.
kirekeszt ez az elõadás. és olyan megalázóan teszi ezt, hogy én sokszor éreztem azt, hogy be kellene rohanni ebbe a térbe bukfencezni és kacagni egyet.
bocs, de ez van.
válasz erre
előzmény: #

#142

essszj | 2006. november 7. kedd, 15:26
de mi volt vele a baj, konkrétan?
válasz erre
előzmény: kacorkir #141

#141

kacorkir | 2006. november 7. kedd, 14:08
huhh, látszólag túléltem a tegnapi akropoliszt.
végtelen letargiába taszított az elõadás, és nem hiszem el, hogy a gárda jobban élvezte volna mint én.
és én kínlódtam és fuldokoltam.
És hiába szép FH. ha tehetségtelen és képzetlen, ha egyetlen pillanata sincs ami színpadra való, és kár énekelni ha hamis, és kár ismételni régi elõadások részleteit, és kár ezért az egészért, a munkáért a pénzért azért a négy óráért, amiben ezerszer is lehetne világotmegváltani!
válasz erre

#140

essszj | 2006. november 7. kedd, 11:55
na, akkor ha valaki még nem olvasta, vagy nem olvas vissza, beírom még utoljára, hogy ma este 7-tõl a Bárkán Tompa Andrea és Bérczes László beszélget a két rendezõvel, Balázs Zoltánnal és Zsótér Sándorral. Sok szeretettel várnak mindenkit, izgalmas beszélgetés lesz (reményeim szerint.);)
válasz erre

#139

essszj | 2006. november 7. kedd, 10:16
na ezt szeretem, ha valaki meg tudja indokolni, hogy miért igen, vagy miért nem. elképesztõen jó olvasni, tényleg! függetlenülattól, hogy picit másképp gondolkodunk, de úgysem csak ez számít, köszönöm.

ja, és õk HITTEK. meg még mindig HISZNEK. (remélem.)
válasz erre

#138

iva | 2006. november 7. kedd, 02:36
Nagyon érdekesnek találom a véleményedet és az érzéseidet, kedves Sonja Berger. Nem azért, mert hasonlóak az enyémhez, hanem mert annak ellenére hasonlóak, hogy mi eltérõ alkatú nézõk vagyunk. Míg Te az összhatásért, azért, ha Benned "megszületik valami", el tudnál tekinteni a részletektõl, én hiába is tagadnám, hogy a részletek rabja vagyok, noha nyilván kevesebb figyelmet szentelnék rájuk és kevesebb kérdést vetnének fel bennem, ha egyébként elfogadnám az elõadást.
"A színház nem szerelmi aktus a színészek és a világra nyitott rendezõ között, amit kukkolhat a közönség. Itt a közönségnek is jár a gyönyör!" - írtam én (77), - "Ezt hívják olyan csúnyább helyeken, nyilvános maszturbációnak" - írod Te (135) - ezek szinte azonos értelmû hasonlatok. Az "öregedésedet" is átérzem, mert ismerem, csak én már annyi olyan elõadást láttam az utóbbi idõben, amelyeket nem tudok elfogadni, annyit öregedtem korábban is, hogy az Akropolisz után már nem volt hátra 1000 évem.
Én is másért szeretek színházba járni. A balettet azért (is) szeretem, mert ott vannak a színpadon a kamaszkori formájukat õrzõ, ideális felépítésû táncosok (amilyen és nem vagyok), és miközben olyan dolgokat csinálnak a testükkel, amiket én nem tudnék, mégis úgy érzem, belõlem jönnek a mozdulataik: érzem, amit csinálnak. Ha a színpadon elmés dolgokat mondanak, csillog a szellem (pl. a remekíróé, akit nem írt felül a rendezõ), és érzem-értem az elõadást, az az érzésem, hogy magam is olyan elmés és szellemes vagyok; ha megérint az operában a zene a színpadról és a zenekari árokból, úgy érzem, ez a gyönyörûség bennem történik - és megfiatalodva megyek haza a színházból, ahhoz hasonlítható érzéssel, mint amikor megismertem valakit és elkezdõdik egy új szerelem... Hol vagyunk most ettõl?!...
válasz erre

#137

iva | 2006. november 7. kedd, 02:30
De azért félteértés ne essék: nem állíthatom, hogy T. A. rosszul fog kérdezni. Csak igen markáns véleményem van az õ mûvészetértékelésérõl: hitelét vesztette nálam.
válasz erre
előzmény: essszj #132

#136

Sonja Berger | 2006. november 6. hétfő, 23:20
És ezzel semmi baj nincs, csak én nem errfelé akarok menni.Nem ez az én utam.
válasz erre

#135

Sonja Berger | 2006. november 6. hétfő, 23:15
vasgatom,amiket mások írnak.És elmegyek a közönségtalálkozóra, mert sok kérdést vetett fel, és provokált, és most várom a választ, hogy miért.Õk hittek benne,én miért nem.Õk hittek benne?Én ezzel senkit nem akartam megbántani, csak úgy gondoltam megosztom néhány gondolatomat.Én nekem ítéletem nincsen csak véleményem.De az mindíg nagyon szép, ha ilyen színészialakítások közül valaki felettük el kezd lebegni, és élni végre már a színházban,Õ Kálid Artur volt.Õt tudtam figyelni a végén már csak õt, a többieknek már nem hittem.Az elõadás végére minden elillant belõlem, azt éreztem, hogy megöregedtem, és elfáradtam,és hazaakartam menni.Nem éreztem semmit, ami többé tehetett volna.Haragot, szomorúságot,ürességet,és fáradságot. Legalább 1000 évesen ballagtam hazáig
válasz erre

#134

Sonja Berger | 2006. november 6. hétfő, 23:05
Láttam.Ezt az elõadást.A premiert láttam, az õszifesztivál keretében.Még aznap este, amikor hazajöttem, rögtön keresnem kellett valamit róla,bármit-mindíg így szoktam,olyankor találok valamit-és akkor erre az oldalra leltem.Azóta néha napján belenézek, mert borzasztóan érdekel, hogy más hogyan látta.Illetve, hogy más hogyan láthatta máshogy?Én azt gondolom, hogy egy elõadás esetében, soha nem számít semmi.Ki csinálta, kikkel, miben láttuk õket, mi mit jelentett, ki milyen volt, milyen ruhában, stb.....nekem nem.Igazából ezt én le sem tudom írni.végtelenül elkeseredtem,és haragudtam, és nem értettem, és már nem is érdekelt.Az a baj, hogy sokszor már pont azt nem keressük a színházban, amiért a színház létezik.Belemegyünk a részletekbe, és átsiklunk a lényegen. Már rég nem arról van szó, hogy nekem mit jelentett, hogy mennyire tudtam elmerülni ebben a világban,hogy mire gondoltam közbe.......hogy megtörtént-e a csoda.Személytelen, és üres volt.Én, mint akit beengedtek maguk közé, hogy õk megmutassák mikrõl gongodolkodnak, hogy megosszanak egy gondolatot, hogy egy világot, hogy közöljenek bármit is nekem, egyáltalán nem volt fontos.Ezt hívják olyan csúnyább helyeken, nyilvános maszturbációnak.Hogy bárkinek is személyszerint, a szereplõk közül jelentett-e bármit is, hogy neki valójában jelentett-e valamit.És ez így nagyon nem stimmel nekem.Én képtelen vagyok úgy gondolkodni, hogy hát igen ezt a Zsótér csinálta.Pedid ismerem, hallottam róla eleget, láttam dolgait.gondolkodtam már sokat felõle, és közeli.Nagyon közeli.Kedves és igen jó ember.És én is elmegyek a közönségtalálkozóra, mert mint az elején írtam kíváncsi vagyok.......Nem értem,úgy jöttem ki az elõadás végén,hogy nem hiszem el, hogy errõl bárki is azt tudja mondani, hogy igen ez az én színházam.Nem tudtam elhinni.Hogy azt mondják a próbán, hogy akkor a negyedik felvonás ez legyen, hogy ez lesz, és azt mondják, hogy jó.És hogy legyen az, és elfogadják.És itt nem arról van szó, hogy értem-e vagy nem értem, hanem hogy érzem itt belül, bárhol belül.De mindez rólam szól, mármint ezt én gondolom így, és miután egyre többször olvastam bele az írásaitokba rájöttem, hogy van aki nem így van ezzel.Sokféle színházat láttam, látok, és szeretnék még sokat, és nem megyek el elõadásokról, mert nem szeretek, és érdekelnek az emberek,ezzel foglalkozom,színházzal,éppen ezért.Vagyis, hogy nem ezért, amilyen ez az Akroploisz volt, engem nem ez érdekel a színházból.A forma,a technika, a ruha, a telefonkönyv,a gyertya,.....nem ez nem érdekel.hanem ami megszületik.bennem.Nekem ez egy forma volt.Nagyon haragudtam,kiharagudtam magam.Most meg már nem tudok mit mondani,vagyis már nem akarok.Ez ízlés kérdése, gondolatok, érzések,hangulatok, világ.Kinek milyen a világa!Az enyém ilyen, a tied olyan, az övé meg másmilyen.És ez nem baj,ez így szép.Sok mindent értek, és azért az számomra is érdekes, hogy ha látok valami olyat ami ennyire rosszul érint,akkor arról beszélek, aztán kibeszélem magamnak és ennyi.most meg azt ol
válasz erre

#133

f | 2006. november 6. hétfő, 15:57
Hát, majd meglátjuk. . . Bár emlékeim szerint Zsótér csak beszél és mesél, kofogyhatatlanul és nagyon élvezetesen. :)
válasz erre

#132

essszj | 2006. november 6. hétfő, 14:40
ez szerintem azért nem igazán így van. mert ha rossz kérdéseket kap, akkor valószínûleg hülyeségeket fog rá válaszolni. vagy valami olyat, amit soha nem fogsz megérteni szerintem.
válasz erre
előzmény: f #131

#131

f | 2006. november 6. hétfő, 13:48
Szerintem egy Zsótérral való beszélgetés esetében teljesen mindegy, hogy ki a kérdezõ. :) Aki érdekes, az úgyis maga Zsótér. :)
válasz erre
előzmény: iva #126

#130

f | 2006. november 6. hétfő, 13:46
Sajna én a Zsótér vígszínházi Faust-rendezését nem láttam annak idején, de ha jól tudom, abban is szerepet kapott a telefonkönyv. És szerintem esszjének igaza lehet--én is valamiképpen a kommunikáció avagy a kapcsolattartás felõl közelítenék a könyvekhez.
válasz erre
előzmény: essszj #127

#129

essszj | 2006. november 6. hétfő, 09:56
OFF: ohó, köszönöm szépen.
válasz erre
előzmény: iva #128

#128

iva | 2006. november 6. hétfő, 01:14
OFF: Mielõbbi javulást a torkodnak!
válasz erre
előzmény: essszj #127

#127

essszj | 2006. november 5. vasárnap, 17:10
ha addigra lesz hangom, valószínûleg megkérdezem.

tipp szerintem: azért telefonkönyvek, mert ezen keresztül utal arra Zsótér, hogy mindenki, aki benne van -elég póriasan fogalmaztam- a telefonkönyvben, egy kicsit olyan, mint azok a szobrok voltak, akik életre keltek. Vagy mindenki, aki benne van, annak van valami köze tulajdonságban, személyiségben, mit-tudom-én-miben az Akropolisz alakjaihoz. Kapcsolatban álltak velük. Vagy fognak. Vagy valami ilyesmi. Ez lehet, hogy nagy hülyeség volt. De felvetõdött bennem. Na ezt fejtse meg valaki.

Bérczes László is kérdezni fog -remélem-, nem csak Tompa Andrea.
válasz erre
előzmény: #

#126

iva | 2006. november 5. vasárnap, 06:23
Ezek szerint nem számíthatok arra, kedves Fátyol, hogy fel fogja tenni a kérdést, holott - ha jól olvastam - Ön sem tudja megnyugtatóan értelmezni a telefonkönyvek üzenetét. Csak éppen... ez nem zavarja. Tudom, hogy aranyos és okos emberek társaságában nagyon jó lenni, mert nem szenvedek hiányt ilyenekben. Lehet, hogy a beszélgetést vezetõ Tompa Andrea is olyan, de sajnos menthetetlenül sznobnak tartom.
válasz erre
előzmény: f #124

#125

lex | 2006. október 31. kedd, 21:04
szerintem is ketté kell választani: az elõadás egy dolog, a közönségtalálkozó meg egy másik. egymástól függetlenül is lehet élmény mindkettõ. egymással összefüggõen épúgy!
válasz erre

#124

f | 2006. október 31. kedd, 11:53
Oké, tényleg nem volt megfelelõ a kifejezés--mondjuk, gyakorlottabban.

Amúgy, kedves Iva, a telefonkönyvekkel Önnek van baja, nem pedig nekem. Mint írtam, nekem teljesen megfelelt az a díszlet. Egyébként Zsótér-beszélgetésre nem azért kell menni, mert plusz információkat kaphat az ember, hanem azért, mert egy hihetetlenül aranyos és okos ember, és az ilyen emberek "társaságában" NAGYON JÓ lenni.
válasz erre

#123

essszj | 2006. október 31. kedd, 10:16
szerintem ez nem magyarázkodás kérdése. egyszerûen ha kaphatunk -és kaphatunk- plusz információkat, az ugyanolyan impulzussá válhat, mint az elõadás bármelyik pillanata -ha tud olyat mondani az illetékes, amivel okosabbak leszünk-.

Fátyol a tehetséges nem volt jó szó, tényleg. Érzékenyebbek lesznek valószínûleg egy idõ után egymásra is, meg a szobrokra is.
válasz erre
előzmény: iva #122

#122

iva | 2006. október 31. kedd, 03:41
Nem készülök a közönségtalálkozóra, kedves Fátyol. Azért nem szoktam elõadásokat otthagyni, azért van bennem aszkézis végigülni a nem tetszõt is, mert az elõadás utolsó pillanatáig megeshet, hogy jön egy fordulat - akár egyetlen szó, vagy gesztus -, amely értelmet ad az addig érthetetlennek, amely utólag átrendezi vagy felkorbácsolja az ember érzelmeit. De utána már nincs esély, hiába minden magyarázkodás. Az információtól azonban nem zárkózom el: Ön és Essszjé, akik szintén nincsenek barátságban a telefonkönyvek értelmezésével, nyilván felteszik majd a kérdést az illetékesnek, és elõre köszönöm, ha megosztják a megfejtést a fórum olvasóival.
Megnézi, hogy tehetségesebben tologatják-e a szobrokat? Úgy gondolom, ez nem színészi tehetség kérdése, legfeljebb ügyességé, begyakorlásé. Ha tehetségtelenséget látott benne, nyilván a rendezõi utasítás volt tehetségtelen.
válasz erre
előzmény: f #119

#121

essszj | 2006. október 30. hétfő, 14:17
hát nagyon remélem...:-)))
válasz erre
előzmény: f #120

#120

f | 2006. október 30. hétfő, 14:13
Természetesen "szobrokat" akartam írni.

esszjén és rajtam kívül még ki jön a beszélgetésre?
válasz erre

#119

f | 2006. október 30. hétfő, 14:09
Nem jön el a közönségtalálkozóra, kedves Iva? Ott tényleg megkérdezhetné Zsótért a telefonkönyvekkel kapcsolatban. Bár szerintem viccesen azt mondaná: "Kérdezze meg Ambrus Máriát, az õ ötlete volt". :)

Amúgy én is úgy gondolom, hogy az Akropolisz nem lett Zsótér legjobbja, de azért én élveztem. Az auteur-filmelméletre utalva: teljesen beleillik Zsótér eddigi munkásságába. Én már nagyon várom, hogy újból megnézhessem, és láthassam, hogy a színészek tehetségesebben tologatják-e már a szombrokat, mint legutóbb. :)
válasz erre
előzmény: #

#118

essszj | 2006. október 30. hétfő, 02:07
ez persze, így van, de amíg senki nem utazik sehova, addig használjuk ki a lehetõségeket, nem?
válasz erre
előzmény: iva #117

#117

iva | 2006. október 30. hétfő, 01:26
Egy közönségtalálkozó pozitív gesztus. Az üzeneteknek azonban az elõadásból kell kiderülniük, a darabnak az elõadás alatt kell hatnia és aktivizálnia fantáziánkat, kreativitásunkat. És akkor is utóéletet kell élnie gondolatainkban, ha a rendezõ Kirgizisztánba utazik és nem beszélhetünk vele.
válasz erre
előzmény: essszj #115

#116

lex | 2006. október 29. vasárnap, 21:06
zsótérnak, balázsnak, kovaliknak, bodónak, mundruczónak mindig van párszáz rajongója, és abból pár tucat lelkes híve, akik fáradalmakat nem bánva nézik, többször is a munkáikat. ez jó. de van egy csomó más színházjáró, akinek ennyi energiája, na meg "esze" nincs. én nem tudom hova tatozom, de elfáradtam, untam, nem értettem (gyakran nem is hallottam) - így nem tudtam elájulni. bocsi
válasz erre

#115

essszj | 2006. október 29. vasárnap, 09:16
nem minden üzenet nélküli (tiszta szimbólumrendszerben élünk lassan, ha figyeljük a dolgokat és történéseket), csak legfeljebb nem jövünk rá a megfejtésre. hátha a Zsótérral történõ Akropoliszos beszélgetésbõl nov. 7-én kiderül...
válasz erre
előzmény: iva #114

#114

iva | 2006. október 29. vasárnap, 04:32
Azért utasítom el annyira azokat a telefonkönyveket (de hadd ne legyek igazságtalan hozzájuk: még sok mást is a játéktérben), mert funkció és üzenet nélküliek, megterhelõk, fölöslegesek és banálisak. Mert hazugságok. Nemcsak így érzek, hanem így gondolom is, töprengések és viták után is. Köszönöm, ha elfogadja, kedves Fátyol.
válasz erre
előzmény: f #113

#113

f | 2006. október 27. péntek, 17:02
Megvallom, kedves Iva, én nem igazán értem, miért utasítja el ennyire ezeket a telefonkönyveket. De ha így érez, én ezt elfogadom.
válasz erre
előzmény: iva #111

#112

essszj | 2006. október 27. péntek, 01:31
vagy tekinthetjük háromdimenziós szegélynek a gyertyákat, és akkor viszont varázslatos volt:)
válasz erre
előzmény: iva #111

#111

iva | 2006. október 27. péntek, 00:59
A legelvontabb jelképeket is össze kell tartania valamilyen gondolati rendszernek, nevezhetjük logikának is. Ha az Akropoliszt Ön szürrealista darabnak tekinti - a szürrealizmus sem lehet a gondolatnélküliség takarója.
Én nem vagyok rendezõ, sem díszlettervezõ, de mint nézõ, megállapíthatom, hogy a díszlet hat rám, vagy nem hat, vagy elutasítom. Lehet, hogy kövek alkalmasabbak lettek volna; valószínûleg nem a köveket naturalisztikusan utánzó díszletelemek, hanem olyanok, amelyek jó világosításban életre kelnek, atmoszférát teremtenek. Nem egy telefonkönyv-lerakat atmoszféráját. A telefonkönyvek méretéhez hasonló, sima, fehér hasábok talán jobban mûködtek volna. De gyanítom, hogy a semmi is jobb lett volna a telefonkönyveknél. Balázs Zoltán rendezésében sem határolta a játékteret háromdimenziós szegély, nem is hiányzott.
válasz erre
előzmény: f #107

#110

essszj | 2006. október 26. csütörtök, 16:02
uhh, pardon, én mindenhonnan összeszedtem képeket, de akkor kiválogatom majd.
válasz erre
előzmény: Zoombabe #109

#109

Zoombabe | 2006. október 26. csütörtök, 15:06
Szívesen megmutatom a képeket, de légyszi ne másoljátok be a honlapra, mert akkor kinek kellenének, ha mindenhol vannak! :)
válasz erre

#108

essszj | 2006. október 26. csütörtök, 11:19
simple forum | Ajánló, Lebeszélő, Néző
100.!:-)))
válasz erre
előzmény: f #99

#107

f | 2006. október 26. csütörtök, 09:09
Már elnézést, de én leírtam, hogy szerintem mirõl szólt a Zsótér rendezte rész. Amúgy ez egy igen szürreális darab, egyáltalán nincs értelme logikát keresni benne. És ha már az, miért kellene realista eszközökkel megrendezni?

Egyébként, kedven Iva, Ön szerint mi lett volna alkalmasabb eszköz a térkialakításhoz, mint azok a telefonkönyvek? Mondjuk kövek?

Hát, igen, MGP minden szavát osztom.
válasz erre

#106

iva | 2006. október 26. csütörtök, 02:37
Emlékezetem szerint MGP volt, aki a Négerek elõadásáról azt írta, hogy fogalma sincs, mirõl szól. (De tetszett neki.)
Amint Fátyol személyében is, és valószínûleg az én személyemben is kiszámítható, hogyan reagálunk egy Zsótér-elõadásra, ez MGP személyében sincs másképp. Érdekes, hogy a közös rendezés ötletét õ sem értékelte túl.
Amit Oláh Zoltánról ír, azzal tökéletesen egyetértek. Amikor én láttam az elõadást, nemhogy csiszolni valót lehetett találni a "beszélõkéjén", de többször is elvétette a szöveget - amit egyébként bocsánatosnak tartok, premieren különösen. De számomra is élményt nyújtó jelenség, akire gyakran menekült a tekintetem.
válasz erre
előzmény: essszj #103

#105

iva | 2006. október 26. csütörtök, 02:07
Ha a telefonkönyvek azért vannak ott, amiért Te (86) sz. hozzászólásod szerint gondolsz, akkor nekem szájbarágás, ráadásul több századszor ismételt szájbarágás. Ha más célból vannak ott, akkor maradok Gourdin és a magam annyiban egyezõ véleménye mellett, mely szerint Zsótér azt hordott a színpadra, ami éppen eszébe jutott. Valószínûleg nem vagyok ember, mert a látványtól csak akkor tudnék elvonatkoztatni, ha volna merre, mi felé vonatkoztatni. Nem az a baj, hogy én "leragadok" a telefonkönyveknél, hanem az, hogy azok ott ragadnak másfélórán keresztül. Egy-egy percre megjelenõ, oda nem való kellék nyilván kevésbé zavarna, mint ami mindvégig az orrom elõtt van és bekanyarogja az egész játékteret. Annyira persze nem "ragadtam le", hogy nem tértem volna át a többi szörnyûségre, amiket szintén felsoroltam.
válasz erre
előzmény: f #100

#104

iva | 2006. október 26. csütörtök, 01:44
Igen, kedves Fátyol, így meggyõzõbb a mondat.
válasz erre
előzmény: f #98

#103

essszj | 2006. október 26. csütörtök, 00:09
az egyik kritikus írta a Négerek után a kritikájában, hogy szép és jó és lebilincselõ és a maga nemében tökéletes, de a közönségnek kvázi fogalma nincs arról, ami a színpadon történik. - és most visszaolvastam a hozzászólásokat, és gyakorlatilag ugyanez van egy picit árnyaltabban és több kritikával megfogalmazva az Akropolisszal kapcsolatban.
(én speciel a két részt összekapcsolni nem tudom (vagy inkább a négyet?), külön-külön tetszettek sokkal inkább, fõleg a negyedik!;))

ha már a kritikánál tartunk, MGP kritikája a fõcikkben!
válasz erre

#102

Zoombabe | 2006. október 25. szerda, 23:55
Sziasztok!
Akropolisz képek (is) a honlapomon!

http://www.flickr.com/photos/zoombabe/
Flickr: Photos from Zoombabe
válasz erre
előzmény: f #89

#101

gourdin | 2006. október 25. szerda, 20:44
Szerintem egy elõadásnak mindenképpen kell hogy legyen valami mondanivalója.És ennek meghatározása vár a rendezõre.Mit akartak kihozni belõle?Ha csak annyit,hogy ketten rendezik,fúdeizgilesz,akkor bukta!Ha egy elõadás nem szól semmirõl,nem akar gondolatokat megosztani a nézõkkel,akkor igenis öncélú.Én -be kell valljam- nem tudom megfogalmazni,mirõl szólt az ea.A díszlet meg a jelmez tényleg szép,de 5 percnél tovább nem köt le. Ennél picit nagyobbak az igényeim (de lehet,hogy velem van a baj...).Az a baj,hogy a színészek sem voltak tisztában mindennel.Ha pontosan tudják a dolguk,akkor sokkal pontosabban fogalmaznának.És mehetne a nézõ a történettel is,nem csak a képekkel.Ez megint a rendezõ hibája.ODA KÉNE FIGYELNI A JÁTSZÓKRA IS,NEM CSAK A KÖRÍTÉSRE!!! A színész egyénisége csak emelni tudja a színvonalat.Itt viszont borzasztóan le voltak fogva. Csak a tempó,meg hogy idõben leérjen azzal az izével. És az eddigieket olvasva ti is inkább részleteiben dícséritek a darabot. Pedig nem lehet különválasztani az elõadástól a díszletet, a jelmezt,stb. Egyik barátom fogalmazott így:"Jó,jó,de leginkább szar."
válasz erre

#100

f | 2006. október 25. szerda, 16:09
Amúgy "szájbarágásról" sincs szó: az ember az elsõ öt percben tudomásul veszi, hogy a parcellákat T-com-os telefonkönyvek határolják be, majd pedig ettõl elvonatkoztat. De ha valaki leragad a telefonkönyveknél, az nem tud a történésekre figyelni.
válasz erre
előzmény: iva #94

#99

f | 2006. október 25. szerda, 15:44
Szerintem egyik része sem fárasztó az elõadásnak. Vagyis itt nem arról van szó, hogy fárasztóbb lenne-e Zsótér a végén, meg ilyenek, hanem arról van szó, hogy míg a Zsótér "fele" egy átgondolt és következetesen felépített elõadás, addig szerintem a Zolié nem az. Én egyszerûen nem látom a rendezõ "keze munkáját" a második részben. Nincs megfejtve a szöveg, nem történik semmi. Az elsõ részben a színészek járkálnak, a másodikban dobolnak. Ezek csak ötletek, amiket a színészek megvalósítanak. De ez nem MEGRENDEZÉSE a darabnak. Nekem legalábbis ez a véleményem.
válasz erre
előzmény: essszj #90

#98

f | 2006. október 25. szerda, 15:40
"Nagyon jó ötlet volt az a szerkezet, ami a "két világot" összekötötte."

Kedves Iva, így már meggyõzõbb a mondat???
válasz erre
előzmény: iva #95

#97

essszj | 2006. október 25. szerda, 11:13
éppen ezért gondolom azt, hogy nagyon jólesett (nekem személy szerint), hogy Hámori Szabolcs énekelt a végén. Felfrissítette azt az egészet, amit idáig prózában csináltak a többiek, és azzal, hogy körülötte doboltak és ráfigyeltek, még kapott egy nagyon fontos pluszt az elõadás. Kicsit ilyen "all for one, one for all" jelleggel.

És Sirály nem mondhatod, hogy nincs ritmusa a második résznek, elég megfigyelni, ha mást nem, Mogyoró Kornél dobolását, és a negyedik felvonást.

a szünetben való elszállingózást meg megérdemlik azok, akik elmennek. az õ bajuk.
válasz erre
előzmény: #

#96

iva | 2006. október 25. szerda, 00:50
Az elõadás a két rendezõ személyétõl függetlenül is vét befogadhatás ellen. Sosem szerencsés, ha a második rész hosszabb. Jó szerzõk mindig tisztában voltak a közönség figyelmének mechanizmusával, és eleve úgy szerkesztették darabjaikat - akár két-, akár több felvonásosokat -, hogy az utolsó rész legyen a legrövidebb. Jobb, ha azzal állunk fel a színházban, hogy "de kár, hogy vége, elnézegetném még", mint ha az utolsó részben már arra gondolunk, hogy vége lehetne, mert belefáradtunk.
válasz erre
előzmény: siraly #92

#95

iva | 2006. október 25. szerda, 00:49
'''Nagyon jópofa volt az, ahogyan azon a szerkezeten közlekedtek a "két világ" között.''' - Ha lelkiismeretünk nem engedi, hogy valamit jónak vagy szépnek minõsítsünk, akkor ráhúzzuk, hogy jópofa. Számomra ez a szerkezet - látványában és nyekergésében is - mintegy megtestesíti Zsótér fantázájának lényegét: a nehézkességet.
válasz erre
előzmény: f #88

#94

iva | 2006. október 25. szerda, 00:47
"Rögtön azt érezzük, hogy ez itt és most akár velünk is megtörténhet" - ez a jó darabok jellemzõje. Ezért tudjuk csodálatos módon élvezni akár a több évszázados, sõt több évezredes remekmûveket. De ha a rendezõ utal erre, mai környezettel, jelmezzel, kellékkel stb., az az egyetemes szerzõi üzenet szájbarágása. És miután Zsótér már a több ezredik rendezõ a nagyvilágban, aki szájbarág, és az elõadás is több ezredik ilyen, amelyben ezt szájbarágják, immár otromba közhely.
válasz erre
előzmény: f #85

#93

siraly | 2006. október 25. szerda, 00:06
Egyetértek! Ha választanom kell, akkor én is Zsótérra "szavazok". Mindkettõjüket szeretem, de sztem a Zsótéré egyszerûen jobb. A ritmusa, az intellektusa, mindennek oka van, nagyon összetett, és elgondolkodtat.

Zoli pedig sztem kezdi ugyanazokat a köröket futni, amit eddig. És ez nem jó.

Nem hiszem, ha Zolié lenne az elsõ felvonás, az emberek ne mennének el. Sztem ugyanúgy a fele közönség maradna, amikor Zsótér az elsõ. A nyakam rá.
Ettõl függetlenül nem gondolom, hogy megoldás lenne egyszerûen két elõadást csinálni belõle. A lényege, hogy ketten csinálták. Önmagában egy kevés, ketten együtt sok. Most ez a helyzet. :-D
válasz erre
előzmény: f #88

#92

siraly | 2006. október 25. szerda, 00:02
Igen, Zsótéré tûnne hosszúnak, ha Övé lenne a második, mert ha a Zoliéval kezdõdne, akkor a Zsótéréból 5 perc is hosszú lenne. :-)

Sztem abszolút öncélúan hosszú a Zolié. Nem tehetek róla, így érzem. Én szeretem, amit csinál, de számomra már a Theomachia is öncélúan hosszú volt. És egyszerûen akármilyen jó volt az elején, a vége felé már untatott.
Az Empedoklész pont azért jó, mert van tempója, ritmusa, egy felesleges "maszat" nincs benne.
válasz erre
előzmény: essszj #90

#91

essszj | 2006. október 24. kedd, 22:24
bocsánat, Hámori Szabolcs
válasz erre
előzmény: essszj #90

#90

essszj | 2006. október 24. kedd, 22:23
valld be, hogyha Zsótéré lenne az utolsó két felvonás, az tûnne hosszúnak. persze, Szabi is hosszan énekelt, de nyilván nem akartak belõle sokat húzni. a héber rész különben is "nagyon ott van", Szabi szemében a csillogás jelzi, hogy nem Balázs Zoltán öncélúságáról van szó, hanem két (és több) ember együttes munkájáról. Horváth Kristóf szerintem egyáltalán nem tehetségtelen, gondoljunk csak az Empedoklészre, ahol Empedoklész tanítványaként, Pauszaniászként is megállja a helyét. Itt igazat adok Pillangócskának, aki ezt írta: "még nem hiszi el amit és ahogyan csinál.." - talán tényleg ez lehet benne.
válasz erre
előzmény: f #88

#89

f | 2006. október 24. kedd, 19:07
Az index-en Akropolisz-fotók!!!! Végre!!!
válasz erre