Zsámbéki Színházi és Mûvészeti Bázis

köszi:) csak erre a kérdésre ugrottam fel:)

btw nagyon jó volt a mészáros máté!

Téged is látni errefelé? :)

 

Péter Kata.  és van külön topik is......

sziasztok! nem tudjátok, kit húztak ki idén a máté gábor osztályosok?

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál------------ www.toptipp.hu ------- SZTALKER----------------- Jámbor József---------------- Zsámbéki Színházi Bázis Óvatosan lépkedünk árkon-bokron át, Sztalker vezet a Zsámbéki Hegytetőn, betonromok, autóroncsok között az elvadult tájon. Amíg a csoport néhány tagja elvont témákról értekezik, a panoráma előtt megpihenve, mi inkább a csodás zsámbéki medence megkapó látványában gyönyörködünk. Utunk bozóton, rakéta-silón, vízen és homokon át vezet, úttalan utakon vezet tovább, de minden megpróbáltatásért kárpótol, az északi irányba nyíló, végtelen látkép. Jámbor József nagyszerű érzékkel találta meg a tökéletesen adekvát, abszurd színhelyet, a titokzatos és félelmetes Zónát, sajnos, a Sztrugackij-Tarkovszkij giccs- ről nem mondhatjuk ezt el. A "lila gőz" kocsma-filozófia alkalmatlan drámai szituációk létrehozására, noha a három útitárs óriási energiával küzd a méltatlan anyaggal. Halmi Gábor, Tóth Joczó és maga a rendező még így is képes valamennyire életet lehelni a figurákba, de létezésünk örömét inkább a majdnem céltalan bolyongásban találjuk meg. Pedig: tíz éve sincs, hogy itt kezdődött a Zsámbéki Nyári Színház Bázis-korszaka, egy háborús témakörbe illő szériával, itt láthattuk Tóth Joczó-t zord katonaként és a már akkor fenomenális beregszásziakat Vidnyánszky Attila Kioldás-ában... A vádorlás végén válaszúthoz érünk: a kocsmába megyünk be, avagy az önmagunkkal való szembenézés helyszínébe lépünk, - bár magunkkal és másokkal főleg vendéglátóipari egységekben konfrontálódunk, csábító szirénhangokat követve, hazug módon, most a másik lehetőség mellett döntöttünk. Helyesen: Szoták Andrea, az asszonyi örök várakozás monológjával, búcsúzóul az igazi színház varázsával ajándékozott meg. Dicsérni kell Jámbor József bátorságát és az egész színész-csapat helytállását, ez a különleges helyszín és maga a Zsámbéki Nyári Színház, bizonyára a jövőben is szédületes alkalmakat ígér az eredeti utakat kereső, kortárs színházi vállalkozásoknak.

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál----------- www.toptipp.hu----- TÉVEDÉSEK VÍGJÁTÉKA------- Baksa Imre -------- Neptun Brigád ---------- Zsámbék Igazi shakespeari Üres Tér: néhány kaput, agorát jelképező műanyag-oszlop, tenyérnyi víztükör palló-járásokkal, képzeletünk mégis könnyedén röpít Ephesus kikötőjébe. Nádasdy Ádám kongeniális újrafordítása legalább annyira találékonyan poétikus és vaskosan köznapi, mint az eredeti komédia a maga idejében, Baksa Imre rendezése pedig szüntelen pezsgésben tartja a humor lankadatlan buzgárait. Ötlet-zápor, poén-zuhatag, a következetesen diktált tempó azonban csorbítatlanul megőrzi a cselekmény rafinált szerkezetét. A nagyszerű színészcsapat leleményei könnyedén szervülnek a komikum dús szövetébe, a gesztu- sok ugyanolyan hatásosok, mint a sistergő replikák. Kettős főszerepét talpraesett karakter-formálással különbözteti meg Chován Gábor, nagy segítséget jelentenek számára Fodor Annamária és Tóth Hajnalka villámgyorsan váltható öltözékei. A hölgyekkel könnyebb a helyzet, az arab környezetnek hála, két lepedővel sepercz perc alatt vedlenek át klerikál-kurtizánokká. Szoták Andrea vénlányként is rögvest felismeri az elcsábíthatóság előnyeit, kár, hogy egy reális Antipholus révén, neki nem jár happy ending. Szamosi Zsófia hiszteroid Azaléája annyira valószerű, hogy nem csodáljuk férjét, amiért a csábos Miriam /Cseh Judit/ karjaiba vágyik. Soli Baba, a teljhatalmú uralkodó, aki előtt az alattvalók szó szerint felnyalják a padlót, enyveskezű vámtiszt, vagy kéjvágyó rendfőnök: Róbert Gábor minden szerepét pregnáns eszközökkel realizálja. Egy nagy egyéniség szuggesztivitását csodáljuk Molnár Erika méltóságteljes deklamációjában, Ficzere Bélá-ban a színészi jelenlét kolosszális karizmáját. Piros bugyellárisát szorongatva, esdeklően fordul némi szponzorációért a közönséghez, persze mi csak hitvány forintokkal támogathatjuk, a vágyott dinárok helyett... Kóbor és Efezusi Dromióként egyaránt remekel a káprázatos Kövesdi László, legapróbb gesztusa is ül, nem tudjuk, miért, neki még egy félreeső szava is elementáris hatású, pl.: elég annyit mondania: "Megyek!"- és dőlünk a kacagástól. Egy éve sem ismerjük Sütő András Miklós-t, aki félig diákként nagy sikert aratott a "Fém" főszerepében, szuperszonikus reagálásainak sebessége, lézerpenge hanghordozása most is érthető feltűnést kelt. Briliáns nagyjelenet, amikor méla rendőrét váratlanul megszállja a Gonosz: habzó szájú metamorfózisa valóban ördögi mestermunka! Nagy átlagban, elszórt nevetgélésekkel körítve, elegánsan unatkozzuk végig kőszínházaink népszerűségre ácsingózó, vicces Shakespeare-jeit. A sok helyről verbuvált, egyszívű Neptun Brigád, Baksa Imre energikus vezetésével megmutatja, hogyan is kell a mának is érthetően szóló, a nevetőizmokat sem kímélő reneszánsz komédiát játszani. Reméljük, nem kell a jövő nyárig várni, - valahol Pest városában csak láthatjuk majd ezt a pazar előadást. Egy üres színpad is elég...

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál----------- www.toptipp.hu --------- DEVIANCIA------------------- Jámbor József ----------- Zsámbéki Nyári Színház----- A rakéta-arányokhoz méretezett, 30X4 méteres betonbunker hosszanti falán többszintes, lépcsőkkel, rézsűkkel összekötött polcrendszer sorjáz, alá-, fölé- és mellérendelt szintjein játszódik Németh Ákos darabja. A díszlettervező Trón Árpád festményeivel is gazdagítja a hátteret, a tudatalatti bugyrokból feltörő képek, az ecsetvonások szélsőséges expresszivitásával már magukban is látványos devianciát képviselnek. Vegetáló kisvállalkozások, elbocsátás ötven évesen, fogyatékos lány gyalázása és szexuális megkörnyékezése: napjaink ismert jelenségei, melyek tömören szerkesztett, nagyon jól megírt jelenetekben, biztos kézzel egyénített figurák szerepeltetésével realizálódnak. Jámbor József rendező vibráló változatossággal használja ki a kétdimenziós tér extrém lehetőségeit, szüntelen mozgással és apró gesztusokkal egyaránt találóan jellemzi a szituációkat, szereplőválasztása, színészveze- tése is telitalálat. A padláson, önellátásra kender-ültetvényt gondozó kertész-lány, bonyolultságában ellentmondásos alakját, kiforrott színészi eszközökkel Szoták Andrea formálja meg. Csúcsjelenetében ámuló kolleganőjének, táncolva játssza el képzeletbeli diszkó-kalandját, miközben a valóságban egyre erősebb drogokkal ellensúlyozza magánéleti kudarcait. Anyja többszörösen elvált, keserű csalódásaiban fuldokló kegyszerárus: Berki Szofi az elfojtott gonoszság ikonja, kinek számára nincs kiút, hiszen még a szentképeken is "drága a perspektíva..." A végén felülkerekedik, hiteles metamorfózissal ábrázolja a váratlan siker kisszerű diadalát. Tinédzser létére, Hell Krisztina lefegyverző biztonsággal alakítja a fogyatékos Zsanettet, elváltoztatott hangja, kőmerev arca, szögletes mozgása bámulatos remeklés, egyetlen egyszer húzódik piciny mosolyra a szája, mikor idős főnöke közeledik hozzá, - lám, milyen kétélűek a dolgok: kívülről nézve ez erőszakos csábítás, neki viszont talán az egyetlen öröm. Somody Ildikó kitűnően játssza a rosszindulatú, felszínesen ármánykodó széplányt, akit talán csak elítélt apjához fűz valamilyen csökött érzelem. Liptai Dorottya hajával húzza fel tánciskolájába az arra tévedőt, Trón Árpád tai-chizó börtönőrként, Krisztus-képként is emlékezetes. A dráma nagy része monológokban zajlik, Hajdú Péter is magában beszéli meg munkaerő- és párválasztási gondjait, Sanyi bácsija finoman kimunkált, cizellált elemekből felépített alakítás. A rendező jeleníti meg a munkanélkülivé váló kertészt, aki hosszú magánbeszéd kíséretében, ujjaival formázott babával ajándékozza meg a helyébe lépő autista lányt. Tétova, elnyelt szavai, a sértődött számonkérés, mellyel főnökéhez fordul, a végkifejlet irónikus megoldásában öntudatos elégedettséggé lényegül: lehet fürge üzletkötő a gondos levendula-ültetőből... A Zsámbéki Nyári Színházban, Jámbor József immár sokadik magyar dráma ősbemutatóját rendezte meg, Garaczi László Csodálatos vadállatok-ja, Filló Vera Szobalánynak Londonba után, ez a kitűnő színmű is meg fogja találni útját más színpadok felé is.

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál----------------- www.toptipp.hu -------EGY CARMEN------Kárpáti Pál------ Kaposvári Színinövendékek------Zsámbék----- A bikafej csak dizájn, nem pattog a flamenco, nincsenek csempészek és színes ruhák: a helyszínnek a neve Sevilla, de az is csak Bár. Kárpáti Pál ragyogó dramaturgiai érzékkel sűríti Villas Pastia kocsmájába a cselekményt, Bizet opera-librettója helyett, inkább Prosper Mérimée kisregénye alapján. A Torreádor és Don José hadnagy jó cimborák, a vendéglátóipari alaphangot jazz-combó és keleteurópai import túrista-görlök adják meg. Carmen sem csábító démon, nem is tüzes, nem is cigány: Lovas Rozi alkata eleve komollyá, energikusan határozottá, legyőzhetetlenül öntörvényűvé teszi. A brutálisan mácsó közegben, ahol a férfi jogosnak érzi, hogy ha szeret és akar egy nőt, az ettől már szinte a tulajdona, s mivel a féltékenység Andalúziában enyhítő körülmény, akár meg is ölheti, - Ő saját érzéseit követi, így túl korai előfutára az egyenjogosító feminizmusnak. Temperamentumos femme fatale helyett Lovas Rozi Nóra-i drámaiságú hősnőt formál meg, biztos, hogy prózában jobb lett volna, de így, néhány nappal a zavaró akusztikai benyomások után, egy igen szuggesztíven ábrázolt személyiség eleven képét őrizzük emlékezetünkben. Carmen a mennyekből lép alá és halálában oda száll fel a kocsmaasztal ravataláról, Kárpáti Pál rendezése kiválóan mozgatja szereplőit a betonsiló minimál-terében. Frappáns szövegekkel is gazdagítja a történetet, elég itt a szenvtelen komika, Rainer-Micsinyei Nóra vajákosan beás élesztgetését, vagy a Carmennel leszámoló monológot idézni. Az elhagyott falusi szerető, Czakó Julianna csalódását árnyaltan kifinomult énekléssel fejezi ki, majd hiteles metamorfózissal, bosszúból szédül mindenki karjába. Sipos György Don Joséja az elvakult szerelem tüzes ikonja, elementáris hévvel énekel, szélsőségessége ellenére képes megőrizni szimpátiánkat. Gazdagítja az arcképcsarnokot Porogi Ádám, a valószínűleg kevéssé jövedelmező humán-szférából lecsúszott, derűsen alternatív kocsmárosa. Öblös köszöntésére felkapjuk a fejünket: Molnár Gusztáv-ot harsány antréja egy pillanat alatt a középpontba helyezi, a torreádor-dalban aztán teljes erejében mutatja meg ellenállhatatlan karizmáját. Grandiózus lényének mélységeit az előadás legszebb jelenetében ismerhetjük meg: kikosarazva, remegő szájjal mered maga elé, miközben remegő kézzel hamuzik a lámpaernyőbe, bajnoki könnyei peregnek alá hősi profilján, bánatos bluest dünnyög a mikrofonba, a váratlan, ismét őt hívó válaszra pedig hitetlenkedve ugrik fel: "Én?!? Hát mégis engem...!?!" Összességében a Kaposvári Egyetem Színészkarának utolsó és utolsó előtti éves csapata ígéretes produkcióval rukkolt ki, tovább növelve a Csehov.zip, a Tom Jones, a Mágnáscsárdás és a Cseh Tamás-est keltette jó hírét, a szintén végzős színész, Kárpáti Pál pedig, koncepciózus írói-rendezői munkájával, feliratkozott a reményteli fiatal alkotók sorába.

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál--------- www.toptipp.hu--------------------- DALOK A FÖLDRŐL----------- Oleg Zsukovszkij----------- SzFE I. osztály ------Zsámbék Már a bemelegítés is tündéri, (meglestük...): fehérruhás boldog lelkek lebegő tánca a ta- tamin..., amelyet a szabadtéren szalma-padlat vált fel. Könnyed, lassú forgásban, véletlenszerűen változatos alakzatokban, hullámzó gesztusok kavarognak. Fiúk-lányok évődnek, kerülgetik kóstolgatják egymást, a hetyke rámenősség, a vidám kacérkodás, majd a ruhasulykolásból kialakuló vizes kergetőzés alakul varázslatos képpé. Kulcsár Viktória énekét kórusok követik, az intonáció egészségesen népies, vibrátómentesen direkt. A Derevó-ból és a debreceni Halotti pompá-ból ismert Oleg Zsukovszkij egyszerűségében szuggesztív koreográfiát teremt, extrém személyiségével pedig végig a játék mozgatója. Szalmásszekeret vonszol elő, amely füstölgő mementóvá válik, - tocsog a pocsolyában, végül a szalmamezőn nagyívű mozgásmonológgal kápráztat el. A harmadéves osztály együttese nagyszerű hangi és fizikai felkészültségéről tesz tanúságot, átszellemült színpadi létezésüket az improvizatív együttműködés még tovább fokozza. Rituális menetben, lassúdad vonulnak fejük fölé tartott kőkoloncokkal, Wunderlich József ének- és furulyaszavának kíséretében, majd az egymásra találás örvénylő forgatagában, a hetykearcú Mikola Gergő poétikus muzikalitású táncát csodáljuk. A fináléban a Születés elemi misztériumát viharzó energiájú, eleven drámaisággal Kosik Anita jeleníti meg, a teljes társulattal egyetemben, transzcendens magasságokba röpítve a különös este élményét.

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------------- www.toptipp.hu---------------------- HAMLET---------------------- Jámbor József------------------------ Zsámbék 2004 ---- Jámbor József-nek nincs társulata, csak többszörös változtatással sikerül összehozni ezt az alkalmit is. Kevés a próbaidő, műszaki aladályok garmadájával kell hadakozni és még baleset, háttértragédia is sujtja az alkalmi produkciót. Mégis: igazi színház, különleges élmény és egy későbbi nagy előadás ígérete születik a RakétaBázison. Jámbor József, tér-álmodó és kellékvirtuóz, bejátssza a végzetet visszhangzó betonsilók mélyét és magasát, a lánctalpakhoz szokott padlaton autók cikáznak, a pilléreken PVC- csövek kúsznak, a falakon fóliadrapériák. Napjaink talmi tükörcserepei, az Idő groteszk klaviatúrája, csupa mesterséges vacak, a műanyagok szégyenteli örökkévalósága. Félelmetes játéktér, grandiózus terep a csatázó szenvedélynek,--- amely képtelen megjelenni. A Szellem alant jár, a játék is: hol van Hamlet, hol a királyi dán ?!? Sajnos, Bertók Lajos csak alkatilag, képességeiben hős, valami elnagyolt izgága sietség, a következetlen szövegmondás, a külsőséges gyorsaság torzóvá rémíti az elképzelést. Értékelhetetlen a királyi pár: a körülmények ismeretében Margittay Ági és Bíró József hősies helytállását kell dicsérnünk. De azután belép Polonius: Derzsi János, aki rövid szerepében páratlanul hiteles, Tóth Jocó Színészkirályként adja az ezerarcú virtuóz SzínészJocót és beindul a cselekmény, a környezet erővonalai mentén izzik fel a dráma. Az első nagyjelenet a Laertes-Ophélia-Polonius trió búcsúképe, ütések, ölelések, szavak és jótanácsok heves villogása, színészi- rendezői bravúr ! Begurul Lakner bácsi gyermektruppja, Jéger Janka pedo-dominaként bravúrosan debütál, Ophélia annyiszor kórtani esetté gyalázott monológját pedig Szoták Andrea hitelesíti némaságában szuggesztív, szavaiban szédítő tudattalan energiákat mozgósító, visszafogottságában döbbenetes erejű játékával. Keresztes Tamás Laertesze már a királyi számonkérés kamaszos hevességével és a temetői dulakodás szertelen akrobatikájával meghódít, a vívójelenet szó szerinti forgatagában aztán mindannyiunkra zúdítja káprázatos tehetségének vulkánikus kitöréseit. Jóízűen bumfordi Osrickjával Vásárí József biciklizésben, komikumban egyaránt kiváló. Maday Gábor nemcsak a zárójelenetben áll a darab tengelyében, létezésének súlya, jelenlétének ereje, hangjának árnyalt nyúgalma végig a kaotikus létezés ellenpontjává nő. Reveláció Jéger Zsombor, aki méltán orozza el a Színészkirály rizsáját, olyan pudingot főz belőle, hogy a nagyérdemű és a társulat egyaránt bámulva élvezi a gyermektehetség gyönyörű csodáját. Még a kiköpött norvég Halmi Gábor is csak ájultan lesi a norvég jambusait magától értetődöen szinkrontolmácsoló színészpalántától. Itt a Hatos Rakéta Hangárnál igazán korszerű, ötletben és értelmezésben gazdag Hamlet született. Tér, látvány, tempó, mozgás: nagyszerű rendezői elképzelés, - érdemes lenne hozzá teljes értékű együttest, próbaidőt és persze mindig is esőmentes Jó Időt adni... Mert Hamletünk győzött a nemzetközi párviadalban, mindennek ellenére, - de mikor tanulunk már végre valamit is mindebből ?

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------------- www.toptipp.hu---------------------- VENDEL TRAGÉDIÁJA------- Jámbor József ------ Tóth Joczó -------- Zsámbék 2007---- Milyen darab is lehet az, amelyben a Hösss az első felvonásban meghal ?!? De talán normális mű volt Garaczi Csodálatos Vadállatok-ja, avagy Filó Vera Szobalánya? Jámbor József csalhatatlan érzékkel találja meg a magyar dráma legfrissebb, legmerészebb és szerencsére legértékesebb "vad"-hajtásait és mindig megalkotja találó megjelenítésük extrém formáját. A Zsámbék-London-i busz után most az írói képzelet szédítő hullámvasútján utazunk, szemünk láttára születik meg Vendel története, aki kínzattatik, gyilkoltatik, temettetik, hogy végül a sírban se legyen nyugta és kísértetként járja be a zsámbéki RakétaBázist. Abszurd, de a való világ elemeiből merít, alpári humor, amely nem rest kikacsintani a magas irodalom nagyjaira. A fürdőkád, a kocsma és a koporsó erőterében, a szellemvilág baljós háttere elött zajlik Tóth Joczó jutalomjátéka. Nincs az az őrült szituáció, amit ne tudna hihetetlenül izgalmassá tenni, ezer gesztusból építkezik, nála a lehetetlen is annyira hiteles, amennyire leghétköznapibb mozdulatát is a poézis transzcendenciája lengi át. Kisstílű, hitvány, esendő, szánalmas, de bármit tehet, csak szeretni tudjuk, mert saját kiszolgáltatottságunkat ismerjük fel, tévelygéseink, tévedéseink égi tüköre Ő. Egy nagy színész, aki kisemberi főszerepeiben az emberi nagyságot mutatja fel, éppúgy, ahogy a legkisebb szerepet is felejthetetlenül naggyá képes tenni varázslatos játékával. Méltó társra talált a fiatal fővárosi írót lendületes eleganciával alakító Vranyecz Artúr személyében, aki a figura bonyodalmasságát változatos eszközökkel érzékeltette. Feltűnt Kis Gergely Máté drabális verőleánya és katatón hülyegyereke, szobalányból kocsmatündérré visszaminősítve is megőrízte szuggesztív báját Szoták Andrea, a sugárzó színészi jelenlét páratlan mintaképe. Az extrém helyszín adottságait a rendező kiválóan hasznosította, a tempó adagolása annyira tökéletes volt, hogy szinte magunktól ugrottunk fel, a következő stáció felé igyekezve. Cserna-Szabó András kísérletét Jámbor "Dzsózi" József rendezése emelte ez egekbe, az utolsó rész "szellemes"-sége még így is sok volt egy kicsit. De hát ezen a legkönnyebb javítani, egy méretes kihúzó-tollal, mert maga a produkció megér még egy misét, itt, vagy valamely befogadó intézményben, esetleg "Joczó mennybemenetele" alcímmel...

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál________ www.toptipp.hu___________ RUDOLF HESS TÍZPARANCSOLATA___Tapasztó Ernő___Aradi Kamaraszínház___ Ahhoz, hogy remekmívű monodráma szülessen, Író kell, Rendező és Színész. Alina Nelega fantasztikus beleéléssel képzeli el a náci háborús főbűnös lelkivilágát, a fanatizmus, az agresszió, a hétköznapi paranoia és a szenzitív bizonytalanság alkotta, korántsem őrült sze- mélyiségképet. Nézőpontjai változatosak, az iníitékok újragondolása igen kreatív, ítélkezés helyett csupán megmutat, - helyenként még valami homályos együttérzést csíráit is felfedezhetjük. Anamaria Pop, megannyi magyar és román mű kétnyelvű, oda-vissza forditója, keményen fogalmazott, hihetetlen intenzitású textust ad az előadás alkotóinak kezébe. A rendező Tapasztó Ernő, gondos elemzőmunkával jelenetezi az örvénylő tudatfolyamot, mesterien építi fel a hangváltások partitúráját. Klasszikus zongorafutamok, plasztikus fényhasználat tagolja a cselekményt, az utóbbi skálája a rideg cella-világítástól a nő-monológ goyai groteszkjéig ível, a csak felülről árnyékoló fény által pedig eizensteni szörnymaszkok születnek. A ruházat, a kellék a rendező és a színész közös munkáját dícséri: a sokgombos állig zárt, puritán papi öltözék, a levesesfazék, amely később lavórként funkcionál, a szörnyű mementóvá váló, apokaliptikus húsdaráló. Rudolf Hess, az egyre nyilvánvalóbb vereség előérzetével, átröpült Angliába, úgymond: a fegyverszünetről, a békéről tárgyalni. Példás következetességgel az angol vezetés szóba sem állt vele, lecsukták, - magán/?/bravúrja nem mentesítette a nürnbergi perben, életfogytiglant kapott. Bizony nagyobb büntetés ez, mint egy ciánkapszulás öngyilkosság, 45 év magánzárkában, az nem a pokol, az az élve eltemettetés. Lassan felőrlődik a személyiség , bomlik az agy, de a mélyben ugyanazok az elborzasztó indulatok működnek, amelyek Hitler helyetteseként vezérelték. Harsányi Attila néhány furcsa bevezető gesztustól eltekintve, szinte a teljes normalitásból indítja szerepét, amikor utolsó repüléséről beszél és azt az istenkeresés transzcendens magasába vizionálja, majdnem együttérzésünket is sikerül elnyernie. De "Isten halott", a szolgalélek a Vezérben találja meg a minden kérdésre egyértelmű választ adó parancsolót, színpadi létezésében fokról fokra állatiasodik el. Ahogy csattogó fogakkal zabál, ahogy a nyers húst tépi, ahogy a gyűlölet örjöngésében saját karját darálja be csuklóig, az az emberi lélek legembertelenebb mélyrétegeinek kattartikus önboncolása. Sátáni mimika, sistergő kitörések: Harsányi Attila istenkísértő útján a megszállott tömeggyilkos figuráját a latinovitsi Cippola démonikus szféráiba emeli. A játék mesteri stilizálása dermesztő ellenpontja a téboly szélsőségeinek: nálunk az öncsonkolás minden bizonnyal véres festéközönbe torkolt volna, - mennyivel rettentőbb a vörös gézbe burkolt végtag... Az elfojtott kacagás sikolyként tör elő belőlünk a rikoltó fejhangon handabandázó nőellenes monológnál, - (ha mernénk, legszívesebben egyetértenénk), de egyre inkább kénytelenek vagyunk: saját fasizmusunkkal szembesülni, a köröttünk készülődővel és a bennünk lappangóval egyaránt. Darvas Iván: Popricsin, Várnai Szilárd: Charlotte von Mahlsdorf, Bíró Kriszta: Sárbogárdi Jolán, Scherer Péter: Klamm tanár úr... A felejthetetlen EgySzálSzínész Remeklések közé, ráadásul egy frissen alakult színház első produkciójaként, emblematikus felütésként sorolt be Harsányi Attila Rudolf Hess-e. Kisvárda, Miskolc és Zsámbék után, mindenképpen láthatóvá kell tenni a budapesti közönség számára is!

Látta valaki a Vendel tragédiáját? Én sajnos lemaradtam, de érdekelne, hogy milyen.

Végre! nem sietik el. Kíváncsi leszek az idei tömegközlekedésre... (a falusi "kevergõzésrõl" én is hasonlókat tudnék mesélni).
Nagyon érdekes kezdeményezésnek tartom a Godot-ra várva "összest", a Máté-repríznek és az idei, már címében is rendkívüli humort ígérõ elõadásnak külön örülök.
De mi az, hogy egy elõadásból csak a rendezõ és az író ismert az alkotócsapatból (Cserna Szabó András darabja)?

http://www.zsambekinyariszinhaz.hu/

Június elsõ felében csak megismételni tudom tavalyi, május végi panaszomat...

Akit érint, annak: most kertem jegyet a 18-i Harom noverre, es azt mondta Zsambek, h nem 9-kor, hanem 8-kor kezdodik az eloadas. Meg azt, h eso eseten is megtartjak, bar ez utobbi engem nem gyozott meg. A honlapjukon meg persze 9 ora van, hatha sikerul kijavitani vmikor.

W.

huh... most mondjam azt, hogy nem volt szerencséd? vagy rémüljek el? mert sikerült megijesztened...
én idén 3x voltam Zsámbékon, valóban fél óra alatt hazarepültünk és a jegyért sosem fizettünk ennyit, bár a buszra tényleg sokat kellett várni... a romtemplomnál sosem jártunk. ez csak hétvégén megy így? hát, most valahogy több kedvem van Gyulára utazni Passiózni, ami azért elég durva lenne (anyagilag és idõileg is). csak hát a körülmények ott jóval kedvezõbbek.

Annak a páriának, aki Budapestrõl nem autóval menne Zsámbékra, azt üzenem, amit a háború vagy természeti katasztrófa sújtotta országokba utazóknak szoktak ajánlani: "CSAK AZ INDULJON EL, AKINEK FELTÉTLENÜL SZÜKSÉGES!"
"Az elõadások után színházi autóbuszjárat indul Perbálon és Pátyon át Budapestre. A mûvelõdési háztól a régi laktanya rakétabázisához elõadás elõtt fél órával autóbusz indul, amely vissza is hozza a vendégeket." - tájékoztat a mûsorújság a figyelmes intézkedésrõl. Jelenleg azonban nem pontosan ez a gyakorlat. Nem az a baj, hogy nem ugyanaz a kisbusz-járat hoz vissza, hanem a Volán autóbuszkocsija, amely a bázison lezajlott elõadás után a romtemplom mögötti rendezvény közönségéért is jelentkezik. Szombaton a bázison rendezett elõadás 22:25-kor ért véget. A busz 23 óra felé jelent meg, majd' fél óra hosszat vesztegelt és fordulgatott, mire elindult a romtemplomhoz, ahol a musical-est 23:30-kor véget ért. Kínoztató tolatgatások a forduláshoz, mert senki sem vigyázta, hogy a parkoló autók helyet hagyjanak egy fordulni kénytelen autóbusznak, amelyet fél óra alatt mindenki megtalálhat, aki tudja, hogy azzal kell hazamennie. Ám még éjfélkor is további várakozás, és ha nem szólok a sofõrnek, hogy mindennek van határa, tán még mindig ott állunk.
A nyári színházak általában több toleranciát kívánnak az áldozatkész rajongótól, mint a kõszínházak. Mégis úgy vélem, senkinek sem olyan olcsó az ideje, hogy egy és negyedórás elõadás és félórás autóbuszút között másfél óráig Zsámbékon tekeregjen - 30 fok feletti hõségben - 484 Ft-ért. Ennyit fizettem, szemben a 363 Ft-os odaúttal, mert ma valószínûleg nem volt olyan bizalomkeltõ a képem, mint múlt héten, vagy mint utastársaimnak, hogy a sofõr felajánlja: jegy nélkül a fele. Talán nem illõ és naivitásra vall, ha felteszem a kérdést: mi már örökké ilyen "feketeországban" fogunk élni? A Zsámbéki Nyári Színház topicjában nem a sofõröktõl irigylem az adómentes fekete jövedelmet, nem a Volánt féltem, az államot mégannyira sem. De ha a jegykiadó a másfél órás vircsaftért csak az én jegyemet regisztrálja, jövõre még ilyen "balkáni" járatunk sem lesz Zsámbékról. Persze Zsámbékra menni lehet, de nem kötelezõ. A mondat második felére igyekszem emlékezni, mielõtt ismét rászánnám magam.

http://www.theater.hu/index.php?mode=szinhaz&szinhaz_tipus=N&szinhaz_id=230

meglett :)))

programot... bocs!