Háry János - Margitszigeti Szabadtéri Színpad, Debreceni Csokonai Színház

FeHér ElepHánt  Kulturális Ajánló Portál   www.toptipp.hu

Elrettentő indulás: végenincs nyitány, avitt hangzatokkal. A nagyabonyi kocsma sem ígér jobbat, hosszú iddogálás után Miske László öreg Háryja az első bíztató mozzanat. Áll az idő a burkus határon is, prózában sehogy sem tud beindulni a darab. Dánielfy Zsolt behavazott és Kiss Gergely Máté magyar silbakjának népies huzakodása után, a délceg ifjú Háry, a nagyszerűen éneklő és imponálóan játszó Haja Zsolt virtuskodása lendít nagyot a határon és a cselekményen, majd Alekszandr Belozub forgó domboldalára hágva,
a teljes együttes tekint mutatós kórus-fináléval a messzi Bécs felé.
A bagett-kerítéses mézeskalács palotában szólal meg a "Tiszán innen, Dunántúl túl", vékonyka zenekari kísérete ellenére hatásosan mutatva a magyar népdalkincs őserejét. A "baharahahahaha" Wágner Lajos tolmácsolásában melengeti a szíveket, Bódi Marianna Mária Lujzája menüett-metrumban hódít. A kétfejű sast etető Örzse, Kun Ágnes Anna,telt mezzoszopránján kívül talpraesett, dinamikus játékával  tűnik ki, Ebelasztin báró szerepében Cselóczky Tamás komikusi minőségben, létrával gólyalábazva brillíroz sistergő humorral.
Paulini Béla és Harsányi Zsolt librettója minden lehetőséget megad az éneklés nélkül is feltűnően erőteljes operistáknak, Vidnyánszy Attila seregnyi ötlettel teszi mozgalmassá az áriákat, míg a tömegjelenetek grandiozitása nagyvonalú koncepcióját teljesíti be. A harninckéttornyú Majland alatt Napoleonnal vívott csatában a teljes Habsburg-ármádia felvonul, Krucifix generális, Csíkos Sándor úgy vezényli a dragonyosokat, mintha az ÁBéCéDé-t éneklő gyermekkórus élén állna, Ferenc, a Császármorzsa és a Császárszalonna fenséges névadója, Nagy Garay Tamás a podagrájával küszködik, nem is sejti, hogy az
óbesterré előléptetett Háry nemcsak a franciákat páholja el, de az ő köszvénye fölött is csodabalzsamos győzelmet arat.
Kodály Zoltán zenéje, az Intermezzón túl, igazán a Toborzó-ban bizonyítja elementáris eredetiségét, - a címszereplő szárnyaló baritonja, a kórus és a félelmetes tánckar egymásra licitálva nyűgözi le a közönséget. Egyenesen lélegzetelállító, amit Gemza Péter koreográfiájában a Debreceni Hajdú Táncegyüttes művel: három hosszú versszakon-refrénen keresztül képes fokozni az ördögi ritmusokat, a csizmacsattogást, sarokdübögést a végén tapssal is erősítve. Maratoni állóképesség, követhetetlen gyorsaság, fantasztikus huszárvirtus!!! ...és milyen gyönyörűséges mentében feszítenek:
Bianca Imelda Jeremiás fehérbe-feketébe öltözteti őket, csákójuk diadalmasan mered az égnek, szinte láthatatlanná válnak mellettük a sötétbe bújtatott szegény franciák. A vörös szín csak hősünknek és tüzes mátkájának adatik meg, mindkét öltözet tervezői remeklés, ahogy a császáriak diszkréten halovány kollekciója is találó. Ebben az évadban még nem találkoztunk ennél invenciózusabb, nagyvonalúbb jelmeztervezői munkával!
A daljáték végül is népiesebb, irodalmibb indíttatású operett, ám a Debreceni Csokonai Színház zenekara, Kocsár Balázs karmester jóvoltából, igényes komolyzenei hangzást valósít meg. Kiváló énekesek segítik ebben: Kun Ágnes Anna, élesnyelvű replikái mellett, az est poétikus tetőzését jelentő "Szegény vagyok, szegénynek születtem"-ben éneklésének nagyívű líraiságával szerez katartikus élményt. Néhány éve ragyogóan debütált a debreceni Végzet hatalmában a rosszban sántikáló Melitone barát szerepében, azóta itthon
és külhonban egyaránt halmozza sikereit: Haja Zsolt, a ragyogó színészi adottságokkal is megáldott, egyre hősibb bariton könnyedén énekli át a tomboló nagyzenekart, hitelessége töretlen a "Felszántom a császár udvarát" keserves panaszában is.
Vranyecz Artúr Diákja, jegyzettömbbel és egy első generációs fonográffal dokumentálja az eseményeket, az ördöngős masinából elmosódott fátyolossággal meg is szólal az említett dal, a hajdani premier Háry Jánosa, Palló Imre előadásában.
Így kapcsolódik a múltbéli magyaros irányultság a jelen igényes népszerűségéhez, bizonyítva, nem lehetetlen az operaszínpadon az értékes zene és a nemes szórakoztatás egységét megalkotni. Vidnyánszky Attila nagyoperai perspektívájú rendezésével éri el ezt a célt és a megérdemelt sikert. A tapsrend után muszáj még egyszer eljátszani, elénekelni,
eltáncolni a Toborzót, melyben Háry János kölyök-alteregója is fergetegesen ropja, megnehezítve a kielégíthetetlen nézőknek a távozást... No de lesz ez még július 15-én is!