facebook
twitter
rss

 

 

  

 

       

                 

 

                     

 

 

 

 

 

 

 

2012. május 17., csütörtök - születésnapok: Cser Miklós, Csombor Teréz, Haumann Péter, Holl István, Szávai Viktória

A halott város - Debreceni Csokonai Színház

a témát nyitotta: FeHér Elefánt | 2012. február 21. kedd, 14:25


új hozzászólás

#1

FeHér Elefánt | 2012. február 21. kedd, 14:25

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál  www.toptipp.hu

 A HALOTT VÁROS               Vlad Troickij             Debreceni Csokonai Színház  
 Az elátkozott város vakon feketéllő panelablakai, temető-keresztek, a fiatalon meghalt feleség emlékoltára, a zeneszerző  Korngold arcmása:   Dmitrij Kosztyuminszkij színpadképe baljós romantikába hajló kettősséget jelez. A vándorszínészek primadonnája, Marietta az elhúnyt hasonmása, az elözvegyült Pault azonnal meghódítja,  Rálik Szilvia  szuggesztív játékkal, átütő énekléssel jeleníti meg,  hogy aztán néhány perc múltán,  lebegő álompiánókkal a hajdani Marie-ként tűnjön elő.
Huszonháromévesen írta, ám Korngold érett alkotása  inkább Richard Strauss, mint Puccini hatásáról árulkodik,  dús hangszerelése,  tömény átkomponáltsága már-már  Alban Berg felé mutat. A nagyzenekar a színpad hátterében, szerencsés módon a díszlet alatt helyezkedik el, Kocsár Balázs érdemeként a pregnáns hangzás ellenére sem nyomja az énekeseket. Viharos presto ütősállások után, az első felvonás reménykeltő fináléban csúcsosodik.
Vlad Troickij  elegáns színész-szextettel ellenpontozza az operai cselekményt, a hölgyek tölcséres kalpagjai Marietta fejdíszére rímelnek, a szmokingos urak nyílt színen, a ropogó kéreg-talajon lépkedve vedlenek barátcsuhás koporsóvivőkké. Az elbűvölő  Szűcs Kata  és a lézererős  Szalma Noémi  őrjítő lassúsággal  vetkőzni kezd, apácaruhájuk alól csillogón flitteres, szorosan símuló csábdresszek bukkannak elő /jelmez: Bánki Róza/. A háttér mediterrán színpompába vált, piknikező színészkompánia közeleg,   Meyerbeer Ördög Róbertjének temetői jelenetét parodizálva.  Cselóczki Tamás  Victorin rendezőként dirigál,  Massányi Viktor Pierrot-jelmezében énekli bajazzo-áriáját:  "Mámor és szükség, téboly és boldogság, ez a komédiás sorsa".  A primadonna éppen feltámasztja a koporsóban fekvő, előnyösen pőre  Mercs János tetemét, midőn az energikus hévvel berobbanó Paul,  Nyári Zoltán véget vet a játéknak.  Érzelmileg túlfűtött, száguldva áradó zene,  végletes hányódás az emlékkép és a
vágy mohón áhított tárgya között, ismét egy hatásos felvonásvég.
A táncosnő le akar számolni a házioltár Marie-jával,  a szerelmesek gyilkos vitája wagneri nagyságrendű énekesi feladat, mindketten ragyogóan állják a sarat,  a tenorista intenzív játéka feledteti  az orgánum hiányosságait,  Rálik Szilvia  muzikalitása,  hangi adottságai drámai erővel érvényesülnek.  A vetített háttér követi a változó lelkiállapotokat, suhanó felhők komorulnak fenyegető betonsziluettekké, a körmenet látomását gyermekkar erősíti. Betonvas-keresztek ereszkednek alá,  a koporsók csónakokká alakulnak, a gyászolók lassúdad mozdulatokkal eveznek a Léte vízén,  a szerzetesek kórusa dünnyögve recitálja
a "mysterium corporis"-t.
A majd' évszázados opera ősbemutatójával a  Debreceni Csokonai Színház  az ország legfontosabb  zenei centrumává emelkedett,  bizonyítván,  hogy az   Eladott menyasszony, a Tüzes angyal, a  Borisz Godunov előadásai nem egyszeri remeklések voltak. Az énesek és a zenekar teljesítménye,  Vlad Toickij  rendezése az estét a korszerű operai színjátszás mámoros ünnepévé teszi.

válasz erre