Marton Éva

Igen, én is nagyon kínosan éreztem magam az egész műsor alatt,méltatlan volt :(((

Kedves Tamás, nagyon sokáig gondolkoztam, válaszoljak-e, de mint látod, úgy döntöttem, igen.

Szerintem egy ún. világsztár (legyen énekes, filmszínész, sportoló) nagyságát igenis befolyásolja, mennyire tud ember maradni. Ebbe beletartozik az is, hogy nyilvános megszólalásaiban igyekezzék kerülni a kicsinyességet, rosszindulatot is. Ez az, ami Marton Évának nem sikerült. Nem szeretnék ellenpéldákat mondani, de vannak olyan hírességek, akik - bár legalább annyit letettek arra a bizonyos képzeletbeli asztalra, mint ő - meg tudták őrizni szerénységüket és nem felejtik el, hogy ők bizony a közönségből élnek (és valljuk be, nem is olyan rosszul)

Bocsánat, kedves Carmen, de szerintem a "Próbáljon meg egyszer a milánói Scalában egy Turandottal debütálni" olyan pökhendi (és buta) énekesnői kijelentés, amire nemigen lehet jól reagálni, legfeljebb egy ilyen, "beleegyező" és lezáró mondattal.

Bocsánat, de azon kívül, hogy ennek a fura, olykor eltorzult beszélgetésnek az okait vizsgálva mindkét partnerben véltem hibáit találni, nem írtam semmi általánosan terhelőt Veiszer Alindára nézve. Nekem korántsem rossz a véleményem róla, ellenkezőleg - de ennek megvitatása nem a Marton Éva-topic tárgya. Azt hiszem, az alázat nem megfelelő kifejezés arra, amivel a riporternek tekintenie kellene egy (akár világnagyság) riportalanyra. Az őszinte elismeréshez azonban kevés lehet a karrier fényességének ismerete, ezért lenne szerencsésebb, ha a riporter saját élmény alapján lehetne elragadtatott. (A "kékharisnyás" kifejezést pedig olyan dologra használják, amire nem utalhat a riporter teljesítménye vagy magatartása.)

ja, és hogy igazoljam az előbbi hozzászólásomat, érdemes meghallgatni. Ilyen pökhendi riporteri választ rikán hallani: "Marton Éva: Próbáljon meg egyszer a Milánói Scalaban egy Turandottal debütálni. Veiszer: Jó."

és ezt az egy szót olyan magabiztos hangon kimondva, hogy beleborsóztam. érdemes meghallgatni, mert ezért irritáló ennek a riporternőnek a nyomulása és érdemtelen felemelése.

Bevallom, sajnálom, hogy mások nem veszik észre Veiszer Alinda hihetetlen önimádó, az alanyait nem alázattal, hanem egyenrangúsággal kezelő személyiségét. Említetted Vitrayt, aki valóban riporter volt, nem ez a kékharisnyás, okoskodó, mindenlébekanál affektáló riporterlány. engem kifejezetten zavar, ahogy kérdez. Komoly, értékes embereket kezel egyenrangúan, amihez semmilyen előjoga nincsen, hiszen azon kívül, hogy szerkesztői megírják a kérdéseket és egy kicsit utánaolvas- legyünk őszinték, az internet világában, igencsak könnyen megoldható módon - csak affektál a képernyőn és azt hiszi, hogy róla szól az adás. Pedig róla, hogyan sólna? Mit tett ő az életben? Tehát bevallom örülök, hogy végre valaki egy kicsit helyre tette.

Hiányoznak a televízió(k)ból a szakújságírók, vagy az olyan bölények, mint Vitray Tamás volt aktív korában, aki eredetileg a sportra szakosodott, de szerette és alaposan ismerte az opera világát is. A fiatal, rokonszenves és művelt Veiszer Alinda kénytelen alkalmi felkészülés alapján dolgozni, általában igen ügyesen. Sajnos, egyre inkább bedarálja a műsorvezetés mai divatja, amelyben a riporter nem éri be a jó kérdésekkel és a beszélgetés irányításával, hanem szerepelni és megnyilvánulni is akar, ha már ott van. Marton Éva túl nagy falatnak bizonyult számára. Noha nem mondhatom, hogy a beszélgetés élvezetes volt – ellenkezőleg, olykor kínos -, és az életút jó részét ismertem is már (gondolom, sokan mások is), bevallom, mégis kétszer is megnéztem. Másodjára persze azt kutattam, miért lehetett ez egy rossz beszélgetés. Az az érzésem, hogy Marton másmilyen lett volna, ha nem egy „szólista” kérdezgeti, hanem többen, újságírók vagy tanítványok, és ebben a helyzetben ő a primadonna. Talán másmilyen lett volna akkor is, ha a riporter férfi. Másmilyen lett volna, ha Veiszer csak kérdez, esetleg csodálkozik, de nem nyugtázza és nem értelmezi (olykor előzetesen) a hallottakat. Marton hamar szembesült a kérdések ügyetlenségével, és – ezt később tapasztalhattuk a természetében – sérthette, hogy nem nagyságával adekvát, vagy „kicsisége” szerint szerényebb emberrel szembe hívták, és erre igyekezett is felhívni a figyelmet, udvariatlanul. Mi, akik élvezetes beszélgetésre vágytunk, úgy gondoljuk, segítenie kellett volna a riportert, nem fölényeskedni vele szemben. Ugyanakkor Veiszer is állni akarta a sarat, ragaszkodott ahhoz, hogy műsorvezető és fel is készült valamennyire. Dicséretére legyen mondva, hogy kitartó és kedves maradt, és sikerült olykor humorral feloldania a Marton Éva udvariatlansága szülte feszültséget, s ő bizony segítette ebben az inkább magabiztos, mint oldott riportalanyt. Valószínűleg a primadonna alaptermészete és megszokott helyzete miatt, időnként párbajnak tűnt ez a beszélgetés, ami két énekes között a színpadon frenetikus is lehet, az interjú műfajában azonban nem formálódott sikeressé.
Számomra Marton kijelentései közül a mélypontok legmélyebbike a Melis Györgyre vonatkozó, amire nem mentség, hogy ennek a riporteri felvezetése is volt a legsutább. Itt egyszerre három síkban is megnyilvánult Marton Éva lelki előkelőségének kiábrándító hiánya. Az egyik az önteltség, amely Marton mosolyán és kacaján úgy rajzolódott ki, mint a „kötőszavakkal” operáló, hencegő kamaszokén, mondjuk, egy külvárosi buszjáraton. A másik az az üzenet, amely szerint Marton Évát ne említsük egy lapon a legnagyobb hazai pályát befutott, kitüntetett művészekkel. A harmadik, hogy Marton ebben a szövegkörnyezetben magyarázta el (különben igen okosan), hogy ezt a pályát nem a nagy pillanatok mértékegységében mérik, nem ez az időegység a jellemzője, hanem az órák... évtizedek, amelyek kemény munkával telnek el. Csakhogy ez Melis György pályájára éppúgy vonatkozik, mint az övére! Lehetett Melis Scala-beli fellépése az egyetlen, szemben Marton egész nemzetközi pályájával, ám éppen a mögöttük levő órák, évtizedek munkáját nézve a két pálya egyenértékű. Véletlenül azért is, mert Melis sem művészcsaládból, sőt nem is a fővárosból indult a művészi pálya felé, amelybe ugyancsak arany betűkkel véste be a nevét. Nem könnyen írtam le e gondolataimat ezzel a tárgyilagos szemlélettel, miután nem a bariton hang és –szerepek iránt vagyok a legfogékonyabb, ugyanakkor gyöngém a drámai szoprán, ezért Marton hangját nagyobb élvezettel ittam magamba, bár nem sorolom őt kedvenc énekesőim közé.
Valószínűleg mindenki más-más elemek és motívumok alapján rendezi el magában ezt a beszélgetést. Én azért megjegyzem, jólesően hallgattam, hogy végre egy vitathatatlanul szakmabeli ember is ilyen egyenesen és nyersen megmondja a véleményét Kovalik Balázsról, pontosabban a Kovalik-féle színházról. Azzal az egyenességgel, amit hiányoltam másoktól, akik gyakorlatilag szabadították meg az Operaházat Kovaliktól. Természetesen az egyenességet csak az énekesnő véleményformálására értem, és nem arra, ahogyan kritikájának alanyát (nem) nevezte meg. Ennek tükrében becsülöm Marton Éva őszinteségét ebben az interjúban, mely őszintesége természetének és modorának bemutatására is kiterjedt. Más dolog, hogy az őszinteség fájni is tud.

Tegnap este nagyon szomorú lettem a Záróra adását nézve!!!!Egy megkeseredett,mindent és mindenkit lekicsinylő Marton Évát láttam,aki olyan nagyképűen,pöffeszkedően beszélt pályatársairól.....ahogyam azt egy nagy művészhez nem lenne méltó!!!Nagyon bánom,hogy leültem a televízió elé....!!!Én próbálom,ezekután is,a operaénekes Marton Éva képét megőrizni,akiért rajongtam,akinek felvételeit gyűjtöttem....nem lesz könnyű!!!!Ez a tegnapi interjú nem volt méltó hozzá!!!!!!!!!:(((((((((((((((((

Az m2-n a Zárórában most!:))

Ma ünnepli születésnapját Marton Éva művésznő!Isten éltesse sokáig!!!!

Tisztelt Marton Éva tisztelõk!

Tegnap éjszaka értesülve Marton Éva operaszínpadi visszavonulásának hírétõl olyan nyilatkozatott tettem nekitámadva két fórumozónak Bucának és Pintachinonnak amely a legjobban Marton Évát tisztelõket és a mûvésznõ eddigi mûvészi pályafutását sértette a legjobban.Ezért elnézést kérek valószínûleg Õt bántaná a legjobban ha olvsata volna kirohanásomat,amely sem pályafutásához sem mûvészi emberi szinten nem volt méltó hozzá ezért megkövetem tisztelettel mûvészetének és emberségének tisztelõit. Továbbra is tisztelettel várom és nézõként ária és dal estjeit koncertjeit részt is fogok venni mint nagy tisztelõje ajánlom is azoknak akik látogatják Marton Éva mûvésznõ koncertjeit 2008. augusztus 2.-án a Barcelona melletti Sitgesben éjszakai koncertet ad a mûvésznõ tisztelõinek én biztosan ott leszek mint ahogy a barcelonai Elektra elõadáson is ott voltam.

Mûvészete és a páratlan színpadi élmlény amelyet nyújtott minden operaelõadásán amelyen nézõként részt vettem:

Jenufa Sekrestyésné,Turandot,Chlithamneistra Barcelonában,Gertrudis,hogy csak párat említsek.Nem beszálve a DVD-n és lemezen megörökített szerepeirõl elõadásokról amelyeket a világ legnagyobbjaival énekelt."Kedves Marton Éva "Mild und liese" ahogy hivatalos honlapodon írják.Adj mindíg hírt magadról és énekelj nekünk még amíg szeretsz énekelni és elbûvölni minket."

Örök tisztelõd:

Tunkli Ádám Péter
A két fiastalemberrõl pedig a véleményem véleményem fenn tartom!

Tisztelt Iva!

Egyetlen egy dolgot nem tudok elfelejteni,bár belõlem is az elsõ indulat beszél hiszem ma este szereztem tudomást a mûvésznõ döntésérõl saját hivatalos honlapjáról.Ez év februárjábam bemutatta a Barcelona Teatro Liceu Elektra elõadását amelyben Marton Éva mint drámai mezzoszoprán remekelt Chluthamneistraként,áprilisban a hatalmas közönségsikerre való tekintettel még hét elõadással ajándékozta meg a mûvésznõ és a társulat a közönséget.Abbam azonban biztos vagyok hogy errõl ez a két fórumozó semmit nem tudott mint ahogy nem tudott semmit az elmúlt három év több Zeneakadémián lezajlott magasszínvonalú koncertrõl sem.Arról sem tudnak hogy Marton Éva vokális terjedelme és drámai hangszíne pontosan az õ korához mért szerepekre predesztinálják.Továbbra is bírálom a két fórumozó fiatalembert valamint az internetes színikritikusokat amelyek Marton Éva színészi alakításáról minõsíthetetlen embertelen stílusban írtak ha megkeresi õket biztosan ön is meg fog lepõdni a kritikák stílusán.Marton Éva egy érzékeny ember, egy érzékeny nõ.Biztos vagyok benne hogy ezek a megnyilvánulások hozzájárultak döntéséhez.

Tisztelettel:

Tunkli Ádám Péter

Kedves Atunkli!
Engedje meg, hogy indulatát tiszteletben, ám nem jogosnak tartva, Buca és Pitichinaccio védelmében szóljak. (Utóbbi fórumozó így írja helyesen a nicknevét, amelynek ötletét nyilván a Hoffmann meséi egyik figurája adta. )
Én is tisztelõje vagyok Marton Éva mûvészetének, amióta Odabella szerepében láttam a Margitszigeten. Az igazi drámai koloratúrszoprán-szólam, amint részben a Trubadúr Leonórája is. Ezeken, valamint Az aranykakas Semacháni királynõjének szerepén túljutva, Marton Éva nem határozottan drámai koloratúrszoprán, mûvészete alapvetõen a drámai szoprán szerepkörben teljesedett ki.
Nincs igaza abban, hogy Pitichinaccio csak a kifogásolt produkcióból ismeri a mûvésznõt: ez esetben nem ismerte volna el, hogy különben a világ egyik legnagyobb énekesnõje. A fórumozótársaknak lehet eltérõ véleményük az Önétõl, a fórumon lehet érvelni és ellenérvelni, a hozzászólók minõsítése azonban személyeskedés és a tárgytól való eltérés. De nem csak ezért kelek védelmükre.
Marton Éva Odabellája óta a Sekrestyésnéjéig egész pályáját tisztelem. Legutóbb akkor bûvölt el, amikor Richard Strauss Négy utolsó dalát énekelte a Zeneakadémián, mégpedig nemcsak elõadásával, hanem azzal a csodával is, hogy milyen tökéletes hangi és technikai állapotban van hatvanévesen. De sajnos, valamivel késõbb nekem is okozott csalódást, elsõsorban önkontrollját tekintve: az Operacsillagok-koncerten. Bizony, az egykori kiváló és nemzetközileg elismert Turandotnak akkor nem volt szerencsés a címszereplõ bemutatkozó áriáját énekelnie. Kedves opera-énekesnõjét nem a kritizálók vették el Öntõl, hanem az idõ. Higgye el, az életben mindent csak kölcsönbe kapunk, de ez sem kevés. Ha Ön kiélvezte azokat az élményeket, amelyeket Marton Éva káprázatos pályája során nyújtott, így is gazdag, és ezt a gazdagságot úgysem veheti el Öntõl senki.

Tisztelt Buca és Pithinaccio!

Marton Éva mûvésznõ nem csak volt hanem ma is a Világ és Magyarország legnagyobb drámai koloratúrszoprán énekesnõje aki a világ élvonalát messze túlszárnyalva énekelte a Barcelonai Teatro Liceu Opera színpadán Chlithamneistra drámai mezzoszoprán szerepét hogy még plusz hét elõadást kellett a hatalmas közönségsikernek köszönhetõen elénekelnie. Tudtak Önök errõl vagy csak megnéztek egy újabb televíziós adást és szinte semmit sem tudva róla "végsõ ítéletet" mondanak róla,miközben semmit sem tudnak róla. Egyébként sajnálatos módon az alaptalan kritikákat melyek jelenlegi vokális teljesítményét érik teljesen alaptalanok.Marton Éva egy nagyonh érzékeny ember,köszönhetõen semmitmondó ért6éktelen hozzászólásuknak és az õ pályafutásának "vészharangját kongató" embereknek Marton Éva " "Mild und Miese" az utolsó Clüthamneistra alakítása után visszavonult az operaszínpadi szerepléstõl pedig jó néhány szerep és lehetõség állt és állhatott volna elõtte.Hát így tesznek a nagyok még ha semmitmondó kritikákat is kapnak.Önök elvették tõlem a kedvenc operaszínpadi énekesnõmet. Ne haragudjanak de ez a hozzászólás amit tettek volt igazán értéktelen és nem Marton éva jelenlegi világ élvonalába tartozó hani adottságai és kvalitása.
Tisztelt Marton Éva!

Ha olvassa ezt a hozzászólást kérem ne vegy tolakodásnak. Nem tudtam nem leírni a véleményem azokról a semmitmondó emberekrõl kritikusokról, akik érzékenységét kihasználva, nevüket nem használva rávették erre a döntésre.

Tisztelettel:

Tunkli Ádám Péter

Ez tagadhatatlan! Marton Éva keservesen énekelte a Marica belépõjét és miközben hallgattam, azon gondolkodtam, hogy ez meg kinek az ötlete lehetett!
Most már tényleg le kéne állnia az énekléssel!

Minden nagyon szép és nagyon jó, ammi eddig írva vagyon. Marton Éva a világ egyik legnagyobb énekesnõje! De olyan bestiális Marica grófnõ belépõt elõadni, amit a Prima Primissima díjátadáson elkövetett, hát azt nem kellett volna. Az igazi nagyok idõben tudnak leállni, vagy olyan szerepekre váltani, ami a hangjuknak még megfelelõ. Erre jó példa a Jenufa Sekrestyésnéje. De, hogy erre a Maricára mi szükség volt, azt élõ ember nem érti ! Ezt hallgatva csak Kovács Kati régi slágere jut eszembe: "Most kéne abbahagyni. . . "

Jenufa II. felvonás vége videón Barcelonából:
http://www.liceubarcelona.com/musica/cat/jenufa.asp

Pontosan így gondolom én is! :)

"Ezt tessék utánacsinálni, kéremszépen!!!" Senki nem fogja tudni! És pont azért, mert : vele senki sincs egy fajsúlyban!

Hát nem jár Martonnak is óriási BRAAAVA a tegnapi elõadásért?!?! Emberek becsüljük már meg ezt a csodát!!! Össze sem lehet hasonlítani Temesi Mária Sekrestyésnéjével, sem hangilag, sem színészi szempontból meg sem közelíti Martonét! Nem egy fajsúly a kettõ. Marton, a vérprofi, a végig "ottlévõ", mindent mélységesen átélõ, kemény mégis esendõ Kostelnicka. Ezt tessék utánacsinálni, kéremszépen!!!
Remélem, még sokáig láthatjuk színpadon ezt a fantasztikus énekesnõt!