Csurka István

laterna magica | 2012. február 5. vasárnap, 21:52

Csurka István isteni adomány volt a magyar nép számára, hasonlóan nagy szellemi elődeihez, Szabó Dezsőhöz, Németh Lászlóhoz,  Kodolányi Jánoshoz, Sinka Istvánhoz és társaikhoz. Most megtért közéjük, Isten nyugtassa őket.

Szerencse, hogy a magyar nép fiaiból minden időkben sarjaznak ilyen nagyszerű egyéniségek, akik példaképül szolgálhatnak mindannyiunknak, akik magyarok vagyunk.

Irodalmi művei, szellemi -politikai hagyatéka a magyar kultúrkincs része lett, gondolatai iránytűvé váltak, még akkor is, ha többeknél ez ideges reakciókat vált ki.

Béke poraira.

előzmény: judep #602, Színházak, társulatok / Új Színház-topic

*** A hozzászólást az előzményben feltüntetett topicból helyezte át a moderátor. ***

Debreceni | 2012. február 4. szombat, 18:42

Életének 78. évében meghalt Csurka István.

Az író életének utolsó nyilvános megszólalása február 2-án volt, a budapesti Új Színház társulati ülésén, amikor Dörner György, az új igazgató felolvasta a kórházban fekvő Csurka István társulathoz intézett levelét. Ebben arra bíztatta a jelenlévőket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt.

(index/)

*** A hozzászólást a Színházak, társulatok / Új Színház-topicból helyezte át a moderátor. ***

http://www.delmagyar.hu/belfold_hirek/figyelmeztette_csurkat_tarlos/2247632/

"Tarlós István főpolgármester felhívta Csurka István figyelmét, hogy tartózkodjon a félreérthető, illetve a politikai kultúrával nem összeegyeztethető nyilatkozatoktól - derült ki a főpolgármesteri hivatal közleményéből."

Mi ebben a félreérthető?

"Egy gyehenna nyílt meg előttem, amelynek létezéséről tudtam, írtam is – ezért neveztek ki antiszemitának – de azt, hogy ennyire szervezett, ennyire gátlástalan és ennyire fajilag meghatározott, azt sokszor még magamnak sem hittem el."

Stb.

Összeesküvés elmélet összeesküvés elmélet hátán. Ahol a zsidók az összeesküvők, és az áldozatok a magyarok.

Tarlós úr tényleg ennyire nehéz felfogású?

Vagy csak nem tanult történelmet a középiskolában?

A másik kérdés, hogy mikor telik be a pohár Tarlós úrnál? Mi lesz, ha megjelenik még egy ilyen cikk?

Jön a következő ejnye-bejnye?

Mennyire lehet ezekután komolyan venni Tarlós úr bármely kijelentését?

http://szinhaz.hu/szinhazi-hirek/42636-csurka-istvan-ascher-cafe-cimmel-irt

A pontosság kedvéért: a hozzászólás első sora az előzménynek tekintett hozzászólásra  utal.

A nylasok szellemi gyermeke már nem fiatal......

Ja, igen, ha valaki rákérdezne a jelzőre, tessék parancsolni:

http://miep.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=4735:csurka-istvan-toertenelemhamisitas-ascher-cafe&catid=41:hirek&Itemid=63&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201110

én így:

http://kalmarpeter.wordpress.com/nem-felek-a-farkastol

iva490 az Új Színház topicból:

Érdemes (lenne) felidézni, újra olvasni Csurka műveit.

17 évesen láttam a Házmestersiratót. Életem egyik legnagyobb színházi élménye azóta is.

De gondoljunk bele, miről is van szó a darabban.

Az értelmiség előtt két út áll. Az egyik az alkolholizmus (de annak valamiféle szerethető, operettes változata, amelyik nem tönkre teszi az embert, csak felszabadítja a szellemét.), a másik a szellemi és az erkölcsi züllés.

A szociológia csak arra jó, hogy a hatalommal lepaktált értelmiség könnyítsen lelkiismeretén.

Kérdőíveket nyomnak a a társadalom alján élő, kiszolgáltatott kisemeberek orra alá, ahelyett, hogy egy óbudai kiskocsmában meghallgatnák az életük történetét.

Jókat röhögünk az egyre inkább lerészegedő értelmiségi és nem értelmiségi magyarokon, majd meghallgatjuk a Kossuth-nótát.

'80-ban úgy jöttem ki a színházból, ahogy kell, a katarzis élményével.

Visszagondolva, a darab egy indulatos vagdalkozás vaktában.

Akkor Csurkát még inkább a féltés, az elesettek iránti szeretet vezérelte (Lásd Amerikai cigaretta), és nem a nála okosabbak, tehetségesebbek iránti gyűlölet. De ez a gyűlölet már akkor ott volt benne, és ez nem csak a Házmestersiratóban mutatható ki, hanem a novelláiban is.

Nagyon erős a gyanúm, hogy nem belső meggyőződésből állt ellenzékinek a nyolcvanas évekeben, hanem azért, mert világossá lett számára, hogy íróként már csak ismételni tudja önmagát.

És szerintem az MDF-ből is azért vonult ki, mert érezte, hogy Antall mellett nem fog labdába rúgni.

Az is elég gyenge érv volt tőle, hogy azért nem ír darabokat, mert az szdsz-es színházak úgysem mutatnák be. Az országban vagy pláne a határokon túl, nem egy magyar színház volt végig az elmúlt 22 évben, amelynek az igazgatóját sehogy sem lehetett az SZDSZ-hez kötni.

Mondok egy nevet kapásból: Schwajda György.

Egyszerűen nem tudott, nem tud letérni arról a nyomvonalról, amelyre ráállt a hatvanas években.

Megvédem Csurkát...

http://kalmarpeter.wordpress.com/csurka-es-a-sabre

Korán gondoltam, hogy Csurka pályájának végére ért.

A filmnek még csak az első részét lehet elkészíteni.

E döntés ellen Itt lehet csatlakozni a tiltakozáshoz, két szavazatnál többel: http://www.aznemlehet.net/

"A szakmai bizottság többsége Márta István újbóli kinevezését javasolja, két szavazatot, a grémium hivatalnok tagjaitól, viszont Dörner is kapott, aki pályázatában intendánsának Csurka Istvánt nevezte meg. "

http://szinhaz.hu/budapest/42301-dorner-gyorgy-az-uj-szinhaz-igazgatoja

http://szinhaz.hu/budapest/42207-20-ev-utan-ismet-szinpadon-egy-csurka-darab

Csurka István népszerű író volt a múlt század '60-as és '70-es éveiben.

A nevével először 14 évesen, Dömölky János A kard című filmje kapcsán talákoztam,amelynek társszerzője volt. Feltűnt, hogy a film mennyire kritikus hangot üt meg.

Láttam az Amerikai cigarettát, és ez még inkább azt  a benyomásomat erősítette, hogy ennek az embernek nagyon rossz véleménye van a szocializmusról.

Aztán jött az Eredeti helyszín, a Pestiben, és a életem egyik legnagyobb színházi élménye, a Házmestersirató a Vígben. 17 éves voltam ekkor, és nagyon tetszett, ahogy odamondogatott a hatalomnak.

Én valahogy úgy fordítottam le a mondandóját, hogy hiába beszéltek ti a szocialista rendszer felsőbbrendűségéről, a kisemberek csak szívnak, és az emberek csak egyre távolabb kerülnek egymástól.

Ja, aztán a  tv-ben láttam a Ki lesz a bálanyá-t, és akkor már kicsit telítődtem a dekadens, a züllsében egymással versenyző értelmiségi figurákból, és kezdtem felfedezni a demagógiát a műveiben. Kb. 17 évesen.

Ettől kezdve már fokozatosan távolodtam tőle, a nyolcvanas években megjelenő írásait már kifejetetten primitívnek, egysíkúnak találtam. Itt semmi sem jó, mindnet másképpen kellene csinálni. Az értelmiségiek gazdagok, megvetésre méltók, a többiek szegények és szánnivalók.

Aztán jött Lakitelek, a rendszerváltás, a MIÉP.

Egy filmet  vagy egy színdarabot megérdemelne ez az életút.