Gábor Júlia: Én ugyanúgy, ahogy az apukám, belecsöppentem egy hatalmas könyvtárba

2002. április 18. csütörtök, 21:54
Az Olvasás Éve - Gábor Júlia

Sorozatunkban általában egy-egy ember olvasási szokásairól, könyvhöz való viszonyáról szoktunk beszélni. A mai beszélgetésben azonban - rögtön megértik miért - három nagyon híres színész egymástól eltérő szokásairól is hallhatnak Gábor Júliától.A riporter Bánkúti Gábor.


2001-10-04 08:00

Riporter: Gábor Júlia Gábor Miklós és Ruttkai Éva lánya. Ők maguk is gondolom, rengeteg könyvet olvastak és talán egy kicsit tud Latinovits Zoltán olvasási szokásairól édesanyja révén?

Gábor Júlia: A színészek már csak a szakmájuk miatt is rengeteget olvasnak, de nagy különbség volt aközött, ahogy apukám, meg anyukám olvastak. Ez nyilván annak tudható be, hogy nagyon más körülmények között töltötték a gyerekkorukat és nagyon másképp szoktak rá az olvasásra. Édesapám egy jómódú polgári családban élt, ahol természetes volt, hogy egy nagy könyvtár vette körül, természetes volt, hogy az iskolaévei alatt megtanult három nyelven, angolul, németül, franciául, tehát az olvasás más nyelveken is hozzátartozott az életéhez. Igaz, hogy ennek a gyerekkori könyvtárnak a nagy része a háborúban megsemmisült, de mert ez számára annyira életszükséglet volt, ő maga elkezdett aztán gyűjteni egy saját könyvtárat. Én már természetesen ezt a könyvtárat ismertem. A kortárs képzőművészet nagyon izgatta, nagyon szép képzőművészeti könyvtárat szedett össze, vagy mesélte nekem, hogy milyen nagy élmény volt számára, mikor először megjelent Szentkuthy Miklós Spray című könyve. Ő az elsők között volt, aki megvette és ez akkor egy nagy szenzáció volt.

Riporter: Segített ez neki a színésszé válásban vajon?

Gábor Júlia: Nem, azt hiszem a színésszé válásban nem játszott főszerepet. Abban sokkal inkább az, hogy az édesapja mozis volt, és rengeteg filmet nézett. Amikor csak lehetett, bent ült a moziban és falta az elsősorban amerikai filmeket. Ez volt az, ami őt a filmhez, színházhoz, tehát ehhez az élethez vonzotta.

Riporter: Az olvasottságával nyilván másként közelített a darabokhoz is.

Gábor Júlia: Őt általában intellektuális színésznek is tartották. Rengeteget készült a szerepekre is, de érdekes módon az anyukám, akit viszont mindig bosszantott, hogy őt meg ösztönös színésznek nevezik, ő legalább annyit készült egy-egy szerepre, csak persze más-más módszerekkel. Ahogy említettem, hogy nagyon más volt az olvasási szokásaik, az apukám számára az olvasás a meglévő műveltségnek a gyarapítása volt. Hozzátartozott a természettudomány, a fizika, filozófia, szóval rengetegféle dolog érdekelte. Anyu viszont azt hiszem, hogy az olvasással is úgy volt, mint minden mással, amit a világban megélt, megtapasztalt, számára minden nyersanyag volt a színház, a színpad számára. Neki nem adatott meg ez a boldog gyerekkor, amikor elvonulhatok és órákat olvashatok, viszont hihetetlen módon érdekelte őt is sok minden, de nem feltétlenül elejétől végig, alaposan megrágva olvasott el egy könyvet, hanem azt hiszem, amikor már olvasta, önmagában egy kicsit tovább építette, színezte azt a történetet. Tehát ha készült egy szerepre és mondjuk a figuráról, a korról valamit olvasott, ha az ember visszakérdezte az olvasmányt, nem feltétlenül ugyanazt hallotta vissza, amit ha maga olvasta volna a könyvet, maga is látta volna. Benne rögtön élni kezdett az a kor, az a figura és minden más olvasmánya is. Külföldön volt és látott egy filmet, amit még akkor itt nem játszottak és elmesélte a történetet. Ami számomra hihetetlenül izgalmas, érdekes volt. Alig vártam, hogy én is megnézhessem a filmet. Amikor viszont megnéztem, óriási csalódást okozott, mert közel sem volt annyira izgalmas, mint ahogy anyu elmesélte és ugyanez történt a könyvekkel is.

Riporter: Latinovits milyen volt, hova helyezné e tekintetben?

Gábor Júlia: Ő is egy jó családból való, ahol hozzá tartozott a gyerekek neveltetéséhez a rendszeres és alapos olvasás. Amikor kezdő színész volt, nemcsak, hogy rengeteget olvasott, hanem az olvasmány-élményekről feljegyzéseket is készített. Ebben kiütközött egy kicsit az ő mérnök volta, hogy próbálta az olvasmányait is rendszerezni. Volt időszak, mikor a színházi élményeivel is ugyanezt tette, tehát leírta.

Riporter: Júlia, magában hogy alakult ki az olvasás?

Gábor Júlia: Én ugyanúgy, ahogy az apukám, belecsöppentem egy hatalmas könyvtárba, kedvem szerint válogathattam volna, ha akartam volna. Bármit megnézhettem, bármit kezembe vehettem, de éppen azért, merthogy ilyen hihetetlen mennyiségű könyv volt, én ezt rábíztam apukámra. Nekem ő adta eleinte a könyveket a kezembe.

Riporter: Emlékszik mi volt az első?

Gábor Júlia: Nem.

Riporter: Munkája közben számítógéppel dolgozik?

Gábor Júlia: Számomra ez a kettő teljesen különválik. Számítógép az munka, az információszerzés, de nagyon jó és praktikus módja, Intimebb dolog a könyvvel való találkozás.

Riporter: Mi a legfrissebb olvasmány-élménye?

Gábor Júlia: Két dolgot olvasok, Tarján Tamásnak a Garas Dezsőről írott könyvét és a másik, amire nagyon vágytam - egyébként a Rádiónak köszönhetem -, Szilágyi Istvánnak a Holló idő című könyvét, amivel úgy találkoztam, hogy a Rádióban délelőtt folytatásokban hangzott el, akkor beleszerettem, most jelent meg a könyvhétre és most ezzel töltöm az estéimet.

Riporter: De ha egyszer végighallgatta a sorozatot....

Gábor Júlia: Ha szeretek valamit, akár színházat, filmet, könyvet, még nagyobb öröm újra találkozni vele, mint először.

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.