Az év jelmez- és díszlettervezője - Átadták a szakmai díjakat

2016. január 11. hétfő, 15:28

Az Év Díszlettervezője 2015 szakmai díjat Khell Zsolt kapta, a Az Év Jelmeztervezője 2015 szakmai díjat Orosz Klaudia látvány- és bábtervezőművész részére ítélték oda a kollégák.

 

A Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága (MALÁT) Látványtér 2015 című kiállítása még egy hétig látható a Petőfi Sándor utcai FUGA Építészeti Központban. A tárlat kurátora, Balla Ildikó és társszervezője, Papp Ervin a hét végéig, 2016. január 17. vasárnap délig várják a látogatókat, akik leadhatják szavazataikat Az Év Jelmez- és Díszlettervezője közönségdíj kategóriában.

 

Az idei kiállítás hivatalos megnyitóját Lőrinczy György művészeti menedzser, a Budapesti Operettszínház főigazgatója és dr. Sirató Ildikó egyetemi docens, az OSZK Színháztörténeti Tárának vezetője tartotta január 8-án. Ezen az estén adták át az idei díjakat, melyet az előző év nyertesei (Füzér Anni és Cziegler Balázs látványtervezők) készítettek.

 

Az Év Díszlettervezője 2015 szakmai díjat Khell Zsolt kapta, elsődlegesen Euripidész: Oresztész és a Mohácsi testvérek E föld befogad, avagy számodra hely című színházi előadások látványterveiért (ez utóbbi előadásban Zsolt Kovács Nóra Patríciával közösen dolgozott, a színműveket a Radnóti Miklós és az Örkény Színházban mutatták be).

 

Az Év Jelmeztervezője 2015 szakmai díjat Orosz Klaudia látvány- és bábtervezőművész részére ítélték oda a kollégák, elsődlegesen Selma Lagerlöf két Kolibri-béli bemutatójáért, A karácsonyi rózsa legendája és A trollgyerek vizuális terveiért.

 

00 KHELLZSOLT

Khell Zsolt átveszi a díjat (fotó: Varga Ádám)

 

A kiállításról:

 

A Látványtér a városligeti Olof Palme Ház és az elmúlt évek POSZT helyszínei után 6. alkalommal a budapesti FUGA-ban kapott helyet a megszokottnál lényegesen kisebb területen. Ettől függetlenül ez az egyik legjelentősebb országos megjelenési fóruma a színházi díszlet- és jelmeztervező művészeknek.

 

18 alkotó – 14 jelmez – 7 makett – 150 jelmez- és díszletterv – 1.000 előadásfotó (javarészt digitálisan) várja a látogatókat. Kiállító művészek: Balla Ildikó, Bozóki Mara, Bujdosó Nóra, Czigler Balázs, Fógel Adrienn, Füzér Anni, Horányi Júlia, Horváth Kata, Kentaur (Erkel László), Khell Csörsz, Khell Zsolt, Kovács Nóra Patrícia, Nagy Fruzsina, Orosz Klaudia, Romhányi Nóra, Rózsa István, Sárdi Zoltán, Tihanyi Ildi.


Az idei kiállítás támogatói voltak: MALÁT, MMA, Budapesti Operettszínház, FUGA. Külön köszönet illeti a kiállítás létrejöttét támogató színházakat. Előreláthatólag ez év decemberében ismét a FUGA (egy lényegesen nagyobb területen) ad helyet a LÁTVÁNYTÉR 2016 anyagának. A Szervezők és a MALÁT szeretné, ha (a Budapesti Operettszínházhoz hasonlóan) minél több színház részt vállalna ebben az eseményben.

 

00 OROSZKLAUDIA 2

Orosz Klaudia a díj átvétele után (fotó: Varga Ádám)

 

 

Látványtér 2015 - Sirató Ildikó megnyitó beszéde:

 

Tisztelt Megjelentek, Hölgyeim és Uraim, kedves Alkotók!

 

A Látványtér kiállítás-sorozatának hatodik bemutatójára nem kevés nehézség és bonyodalom után kerülhetett sor az idei, immár a 2016. év legelején. Az elkötelezett szervezők, rendezők és a projekt érdemeiben meggyőződéses hazai látványtervezők azonban sikerrel fogtak össze, hogy ez a már hagyományosnak tekinthető éves seregszemle most is létrejöhessen.


Szükség is van rá. Fontos, hogy a színjáték komplexitásához a szó legszorosabb értelmében látványosan hozzájáruló színjátékelemek, a játék élő tere és az élő test méltó hangsúllyal jelenhessen meg a közönség és a szakma előtt mint a színházi műalkotás elengedhetetlen és nagy hatású eleme, s szükséges azért is, hogy az ország számos színpadán folyamatosan dolgozó művészek egy ünnepi alkalommal egymással is találkozhassanak.
A színjáték természetesen és alapvetően vizuális alkotás. Ezt azonban nem árt időnként demonstrálnunk, reprezentálnunk, s nemcsak a színpadokon, hanem a galériákban is. Ezért fontosak a premiereken túl a színjáték kontextusából kiemelten bemutatott tervek, makettek, figurinok, babák a képzőművészet hagyományos tereiben.


A hazai színházértelmezés a 20. s a jelen század eredményes harcai ellenére továbbra is valamiféle szöveg-, sőt, irodalom-centrikus színházfelfogást kultivál – leszűrhetjük ezt a napi diskurzusból vagy a színikritikából egyaránt, pedig tudvalevő, hogy a színházi művészet az élő emberi test és a színjáték által megidézett valós vagy képzelt, de mindenképpen fizikailag látható tér képzőművészete. A színházra a közönségnek azért van szüksége, hogy közösségi, társadalmi keretek között részesüljön az egyidejű jelenlét semmivel föl nem váltható élményéből, miközben saját életének viszonyváltozásait emberiségméretűre kibővítve sokszorozhatja meg, akár a katarzisig jutva. A művészek számára pedig, legyenek zenészek, koreográfusok, írók vagy előadó-művészek, vagy mint esetünkben, képzőművészek – építészek, festők, grafikusok, szobrászok vagy akár divattervezők, azért vonzó a színház, amint az volt hosszú századok, ezredek óta, mert világábrázolásuk, alkotásuk olyan egységes mű részeként, olyan gazdag összefüggésrendszerben jelenhet meg és érvényesülhet, mint egyetlen más művészeti ágban sem.

 

00 AKOZONSEG 2

A kiállítás (fotó: Varga Ádám)

 

A fizikai terek és tárgyak alkotásában önmagukat és világértelmezésüket kifejező alkotók szervesen kapcsolódnak a színházcsináláshoz, s látvány-alkotásuk annyira elválaszthatatlan részévé válik minden produkciónak, hogy szinte észre sem vesszük a műveik önálló értékét és kreatív hozzájárulását a műegész hatásához. Ezért kell nekünk a Látványtér, hogy a színjáték ezen aspektusának fontosságát emlékezetünkbe idézze. Hogy egy-egy terv vagy makett, egy-egy eredeti jelmez vagy báb láttán az egész színházi előadást fölidézhessük, s a hangsúly itt átkerüljön a színjáték művészi „alapanyagáról”, a színészről, az előadó testről, s a koncepció-alkotó rendezőről arra a színjátékelemre, ami a látás kiemelt szerepe okán a legközvetlenebb és legnagyobb fizikai és érzelmi hatást teszi a befogadóra, a látványra.


Hogy végre lássuk azt, amit látunk.


A színjáték plasztikus és virtuális tere, valamint a formákba és színekbe burkolt előadói test a színjátékban folyamatos mozgásban, életben látható. A Látványtér megállítja a pillanatot, a színjátékban folyamatos és lineáris időt, s míg itt vagyunk, egymás mellé is rendez pillanatokat, melyek csak itt kerülhetnek egymás mellé. Így lesz ez a kiállítás is önértékénél messzebb mutató önálló alkotás, amolyan posztmodern módra, hisz a fizikai határain túlról hoz és húz be műalkotásokat, s a kontextus új értelmezési lehetőségeket is teremt.

 

A Látványtér 2015 című válogatás és kiállítás mint mű igen érdekes, aktuális és ezen aktualitásában érvényesnek tűnő képet ad az elmúlt másfél esztendő hazai szcenikájáról. Még akkor is, ha tudjuk, hogy nem reprezentatív a bemutató legalább két okból. Egyrészt a kiállítás megszervezésére korlátozott, azaz hihetetlenül rövid idő volt, s ebből fakadnak is bizonyos egyensúlytalanságok és hiányok, másrészt a bemutatásra rendelkezésre álló tér is meglehetősen kicsi, mind a korábbi kiállításokkal összevetve, mind pedig „abszolút értékben”.


Mégis érvényes ez a válogatás. Megmutatja, hogy hol tartunk, hol helyezkedünk el az értékrendben, illetve minden korábban mondottak fönntartása mellett még sem tapasztalunk alapvető aránytévesztést az anyag láttán.


Mert mit is láthatunk? Nagyon változatos dokumentálását azoknak a színjátszásunk jelenében ismert folyamatoknak és jelenségeknek, melyeket más aspektusból is emlegetni szoktunk. Fontos például, hogy a látványalkotások szempontjából jelentős előadások mind területi eloszlásban, mind a színházi intézménytípusokat tekintve nagyon változatosak. Aztán az is, hogy a tértervezők a legjobb és a legnehezebb fizikai feltételek között is nagy szakmai és közönséghatású alkotások létrehozására képesek. Föltűnő továbbá, hogy a nagy látványapparátussal bemutatható előadások közt elsősorban zenés színjátékok vannak – az operától a baletteken (táncszínházi produkciókon) át a musicalekig és az operettekig, s hogy a válogatásba bekerült szövegszínházi és bábos előadások közt is több van, ami zenés és mozgáselemek széles körét használta, néha akár tematikusan is, ahogyan például föltűnik egy-egy 19. századi francia vígjáték színpadán a revü látványvilága...


Az, hogy a gazdasági helyzet ellenére a hazai színházi közönség az elmúlt években bővül, a statisztikai adatokon túl abból is érzékelhető – a másik, az alkotói oldalon –, hogy a színjátszás intézményi köre tágult ki, azaz a játékalkalmak és -helyszínek gyarapodtak az utóbbi időben, s nem egy-egy régóta prosperáló színház nézőszáma sokszorozódott. Így a nagy apparátussal és a látványszínház lehetőségeivel operáló színházak helyzete nem erősödött, inkább a kis befogadó képességű, alternatív színházi működést választó, ugyanakkor a színjátékelemeket és előadási „nyelveket”, stílusokat bátran kombináló együttesek, időnként a site specific produkciók nem épített színházi terekben létrejövő előadásai javítanak a mutatókon.


A tervezők helyzete ennek a változásfolyamatnak a következménye. Sok a munka, sok a feladat, sok az inspiráció, de a tervezők alapvetően magukra utaltak a választásban, munkájuk megszervezésében. Épp ezért kell összefogniuk.


A Látványtér, a MALÁT és a nemzetközi szervezetek segítenek, hogy ilyen körülmények között is láthatóvá váljék a szakma. Hogy a különböző színházakban bemutatott előadások, a meg nem valósult projektek vagy a nemzetközi work-shopok, kiállítások élményei és tapasztalatai a szakmai közösség számára közösek lehessenek.


A Látványtér 2015-ös válogatása mindezekre példákat is ad. Láthatjuk a legnagyobb szabadtéri előadások terveit, makettjeit, a fiatal tervezők projektmunkáit és mestereik vezetésével készült előadásait is. Vannak szinte lehetetlen kamaraterekbe tervezett színházi terek, vagy éppen technikailag fenomenálisan tervezett és kivitelezett operai jelmezek. Találkozhatunk egy-egy színházi műhely több produkciójának látványvilágával, illetve egy tervező különböző léptékű produkciókhoz tervezett műveivel is.


Magam is úgy mentem végig az objektek előtt, hogy sorra fölidéződtek a látott előadások, illetve újabb útitervek körvonalazódtak bennem arra vonatkozólag, hogy mit kell feltétlenül megnéznem még a tavaszi idényben...


A közönségnek is hasonló élményteli sétát kívánok, a tervezőknek pedig azt, hogy e művek további inspirációként hassanak a saját munkáikra és a kollégákra is.

 

Sirató Ildikó
(Elhangzott a Látványtér 2015 kiállítás megnyitóján, a FUGÁ-ban, 2016. január 8-án.)

 

 

 Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága (MALÁT)

 

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.